Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
7. szám - Tevanné Bartalis Éva: A Duna Rajka–Nagymaros közötti szakaszának biológiai vízminősége
Tevanné, Bartalis É.: A Duna vízminősége Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. 317 9. ábra. A Duna 1975 nyári keresztszelvény-vizsgálatai (összes algaszám, a-klorofill, oldott O.,) Abb. 9. Querschnittsuntersuchungen der Donau im Sommer 1975 ( gesamte Algenzahl, a-Chlorophyll, gelöster 0«) A Duna komáromi egyenletes mélységű mederszelvényében a Mosoni-Duna és a kisebb mellékvízfolyások hatását a viszonylag gyors és egyenletes elkeveredés miatt még a parti sávban sem tudtuk kimutatni (7. ábra). A dunaalmási szelvényben a magyar oldalon mélyebb a meder, a cseh part sekélyebb, zátonyosabb. A 12 fkm-rel feljebb betorkolló, eró'sen szenynyezett Vág elkeveredését ezért a lassxi áramlás is nehezíti, amit az egyenlőt? <ín minőségeloszlás is bizonyít (8. ábra). Az összes algaszám és a-klorofill mérések alapján az egyes szelvények között ugyanabban az évszakban nagy eltérés nem mutatkozik. A dunaalmási szelvényben ezekkel a vizsgálatokkal is kimutatható a bal parton elkeveredő Vág hatása (9. ábra). Összefoglalás 1. A felső Duna-szakasz szaprobiológiai minősítés alapján kissé szennyezett, alfa-béta mezoszaprób. Az évről évre növekvő szervesanyag-terhelés csökkenti a vízfolyás természetes tisztulóképességét, ami különösen a téli időszakban kedvezőtlen hidrometeorológiai viszonyok között jelentkezik. 2. A Dunában nemcsak alacsony vízállások mellett, hanem tartósan közepes vízhozamoknál is kialakulhatnak gazdag népességű fitoplanktonegyüttesek, ha az adott trofitási szint mellé kedvező vízhőmérséklet társul és a fényklímaviszonyok is optimálisak. A vízkivételi művekre káros eutróf hullámok levonulása március—május, augusztus— zeptember hónapban várhatók. 3. A Dunába torkolló mellékvízfolyások és szennyvízbevezetések hatása a nagy hígulás következtében általában csak a part rövid szakaszain mutatható ki. Kivételt képez a nagy víztömeget szállító Vág és feltehetően az országhatár feletti nagy városok (Bécs, Pozsony) szennyvízbevezetései, melyek hatása a rajkai és dunaalmási szelvényekben jól követhetők. IRODALOM [1 ] Liebmann, M.: Handbuch der Frischwasser und Abwasser Biologie. Band. I. VEB G., Fischer Verl. Jena 1—588. 1962. [2] Sládecek, V. : A quide to limnosaprobical organisms Sei. Pap. Inst. Chem. Techno!., Prague, Technol. Watter 7, 1963., 543—612. [3] Felföldy, L.: Biológiai vízminősítós. Helyi jegyzet a III— IV. évfolyam biológia-hidrobiológia szakos hallgatók részére. Kézirat. Debrecen, 1972. 136—146. [4] Felföldy, L.: A biológiai vízminősítés. Vízügyi Hidrobiológia 3. VIZDOK 1—242. 1974. [5] Tevanné, B. E.: A Duna magyarországi szakaszán végzett s za probiológiai vizsgáintok tapasztalatai. Vízgazdál^pdús és Környezetvédelem 3., 9—15., 1974. [6] Ábrahám,, 31., Várday, N.: A Rajka—Esztergom közötti Duna-szakasz vízminőségi problémái. Hidrológiai Közlöny 1977. 57. óvf. 2. sz. 60—64. [7] Felföldy, L.: Eutrofizálódás (Összefoglaló előadás) Nyíregyháza, 1975. [8] Benedek, P., és mts.-i: A magyar Duna-szakasz néhány vízminőségi problémája. Hidrológiai Közlöny: 1976. 56. évf. 2. 49—58. „ [9] Jelentés az UNDP/WHO „Hungary 3101" Project Irodája megbízásából a Dunán végzett hidrobiológiái kutatásokról. Témafelelős: Bérezik Á. Budapest—Göd, 1976. 1—122. Kézirat. [10] Uherkovich, G.: A Tisza lebegő paránynövényei (A Tisza fitoszesztonja) Szolnok, 1971. 1—282.
