Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
7. szám - Dr. Vágás I.: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről. A Tisza fontosabb árhullámai 1876 és 1911 között
308 Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. Dr. Vágás 1.: Tiszavölgyi árvizek. III. 10 9 8 7 6 5 H 4 3 2 1 0 , -1 -2 JAN. FFBR MÁKC ÁPR. MÁJ JUHI. JULI. AUS SZEPT. OUT. NOV DEC [hónap] Puc. 5.a. ypoenu oodbi Tiicu y Cezeda, 1888. a. Abb. 5a] Theissivasserstand bei Szeged, 1888 vcgbe. Ez 1970-ig LNV volt Vásárosnaményban. A Szamos Gsengernél március 20-án 743 cm-rel tetőzött. Vásárosnaménytól a Tiszán egyetlen nagy árhullám indult el. (5. a ábra). Tokaj és Szolnok között 1888-ban meglehetősen hosszú, 10 nap volt a tetőzés levonulásának időtartama. (5. b ábra). Véleményünk szerint a Közép-Tiszán a Bodrog és Sajó Tiszával egyesülő vize visszaduzzadt és továbbfolyása korlátozott volt. Ehhez hasonló volt a helyzet pl. 1974 őszén és 1977 Puc. 5.6. JIUHUH nuKa. Mapm—anpcjib 1888. e. Abb. 56] Kulminationslinie, 1888. März— April tavaszán. A Közép-Tisza — főleg, ha az északi, jobbparti mellékfolyók töltik fel, — a tapasztalat szerint nehezen továbbítja az árhullámokat. Korhely József [5, 138. o.] a Közép-Tisza okozta késedelmet a töltésszakadásoknak és a töltéskorona feletti vízátfolyásoknak tulajdonította. Feltehetően, ez a hatás sem volt elhanyagolható, hiszen Babos Zoltán kimutatása szerint [1] az 1888. évi árvizek kb. 230 ezer há-t károsítottak elöntéssel. Korbély József [5] és az általa hivatkozott Bogdánfy Ödön [2] számítása szerint töltésszakadások és vízkiömlések nélkül Tokajban 872 cm helyett 883 cm, Szolnokon 818 cm helyett 903 cm, Szegeden pedig 847 cm helyett 905 cm lehetett volna a tetőzés. Korhely [5, 130. o.] rámutatott, hogy az 1888 évi nagy áradást az egyetemesség jellemezte. Szolnok alatt a tetőzési vonal kettészakadt. Az április 4-i 367 cm-es makói Maros-tetőzés április 5-én és 6-án a teljes Szolnok alatti folyószakaszon egyszerre idézett elő tetőzési állapotot. A Körös április 9-i 647 cm-es gyomai tetőzésének és a Maros április 16-i 403 cm-es makói tetőzésének együttes hatása pedig létrehozta a tetőzéseknek Szolnoktól kiinduló második vonalát. Ez Csongrádig némileg alcsonyabb, onnantól valamivel magasabb tetőző vízállásokkal járt a tetőzési vonal első ágához képest. Hogv Szegeden végül is .„csak" 847 cm volt a tetőzés, ezt a Maros „mérsékeltebb" makói tetőzése (403 cm) okozta. 500, vagy 600 cm körüli makói vízállás esetén talán még az 1970. évi tetőzést is felülmúlta volna 1888-ban a Tisza vízállása Szegeden. 1889 Az 1888. évihez nagyon hasonlóan, csak éppen kisebb vízállásokkal vonult le az egy évvel későbbi, 1889. évi, téli hóolvadásból és koratavaszi csapadékokból származó áradás (6. a ábra). A tetőzési vonal Vásárosnaménytól Szolnokig folyamatosan halad előre. A mellékárhullám a fő árhullámot megelőzte, és abba beleolvadt. A vásárosnaményi tetőzések: április 6-án 680 cm és április 14-én 753 cm. A Szamos mind a két esetben Vásárosnamény tetőzését egy nappal megelőzve tetőzött Csengerben: 635 és 595 cm-rel. A Bodrog sárospataki tetőzése (556 cm) egybeesett a Tisza tokaji tetőzésével. A Sajónak nem volt, látható befolyása a tiszai árhullámra. A Szolnok alatti szakaszon a Körös hatása csak kevéssé érvényesülhetett, a Marosé annál inkább. Az április 22-i 417 cm-es makói tetőzés időben visszahúzta a tetőzési vonalat; s Szegeden április 24-én 805 cm-es tetőzést, Szolnok és Szeged között április 25—26-án általános tetőzést eredményezett. A tetőzési vonalnak Csongrád alatt kialakult kettémajd újra kettészakadása esetünkben inkább csak másodlagos jelentőségű (6. b ábra). 1895 Az 1888. évi árvíz szintjeit megközelítő, sőt az Alsó-Tiszán azokat túl is haladó nagy árhullám volt az 1895. évi. Itt egyetlen nagy, tavaszba húzódó tél végi, hóolvadásból és csapadékvízből származó árhullám vonult le (7. a ábra).
