Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám

Dr. Gergely I.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. 293 A társaság szervezeti keretei, rugalmassága, az e téren felhalmozott nagy tapasztalatai mind arra mutatnak, hogy tevőlegesen járulhatnak hozzá a szakemberek tudásanyagának felújításához, elmé­lyítéséhez, szükség szerint kiszélesítéséhez. Úgy véljük mindannyiunk hasznára válna, ha közösen tovább tudnánk lépni e téren, szorosabb koordiná­cióval, folyamatos, terveinkhez igazodó, érdemi egyeztetéssel. Jól segítheti ezirányú elképzelésein­ket az a fórum is, amit a társaság teremt az okta­tók és a gyakorlati szakemberek közötti párbe­szédre. A közvetlen szakmai ismeretek mellett a szervezés és irányítás jelentőségének fokozódásával került előtérbe a vezetőképzés, hiszen vezetőnek általában nem születnek emberek, hanem felkészül­nek, s munkájuk révén erre alkalmassá fejlődnek. Űgy vélem, e téren is számos még kihasználatlan lehetőség van. A Magyar Hidrológiai Társaságban három generá­ció él és dolgozik együtt: a tapasztalt, nagy tudású idősebb korosztály, a teherbíró középkorúak és a lendületes fiatalok. A Társaság eddigi tevékenysége bebizonyította, hogy embert felemel ően tudja Megdöbbenve értesültünk arról, hogy az 1977. november 24-én 75. életévét ünneplő Dr. nat.techn. Julius Kar nyugdíjas rendes egyetemi tanár 1978. március 10-én váratlanul elhunyt. A magyar szak­emberek elmúlt évi tanulmányútjuk során egy búcsú keretében találkozhattak vele személyesen. Akkor arra számítottak, hogy ebben az évben is­mételten Magyarországon köszönthetjük őt. Nem így történt. Életében 40 éven át végzett oktató és kutató munkát. Kezdetben a rétöntözés kérdésével fog­lalkozott. Később a települések vízépítési és a víz­védelem időszerű kérdéseire irányította figyelmét. Külföldön és hazájában számos előadást tartott, sok tanulmánya jelent meg. Alapító tagja volt az ,, Österreichische Wasser­wirtschaft" folyóiratnak, amelynek 1949. évi első megjelenésétől szerkesztője volt. Kezdeményezésére 1953. évben az Osztrák Víz­gazdálkodási Szövetség keretében megalakult a Szennyvíz Szakosztály és vezetése alatt sikerült fo­kozottabban a figyelmet a települések vízgazdálko­dási és a vízminőség-védelmi kérdésekre irányítani. A települések és ipartelepek vízgazdálkodási kérdé­megvalósítani a generációk párbeszédét. A mun­kánkat a közmegelégedés szintjén a továbbiakban is csak így tudjuk elvégezni. Mint ismeretes az Országgyűlés megtárgyalta a vízgazdálkodás helyzetét és feladatait. Jóváhagyta közeli és távlati tervünket. Megállapíthattuk, hogy hazánkban a szocialista tervgazdálkodás eszközei­vel kialakított vízgazdálkodás-politika elvei helye­sek, gyakorlati eredményei jók, struktúrája kor­szerű, fejlődésünk kedvező mederben halad. Víz­ügyi politikánk változtatására nincs szükség: meg­felel társadalmunk és gazdaságunk mai és jövőbeni érdekeinek. Ennek birtokában jó közérzettel magabiztosan dolgozhatunk a magyar vízgazdálko­dás további fejlesztésén, azon, hogy vízgazdálkodá­sunk segítse és serkentse társadalmi és gazdasági életünk fejlődését, növelje igényességét; és azon, hogy sehol és soha ne hátráltassa azt. É gondolatok jegyében kívánok a Közgyűlésnek további jó munkát, a megválasztandó vezetőség­nek sok sikert, a Magyar Hidrológiai Társaság vala­mennyi tagjának, hogy töretlen erővel folytassa gyümölcsöző tevékenységét. seivel foglalkozó számos ankét, szeminárium fog* lalkozott vezetésével a vízellátás és a szennyvíz­kezelés kérdésével. Kar professzor 1973 évtől elnöke volt az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetségnek. Erről a tisztségéről 1977 októberében köszönt le. Ettől az időtől kezdve a szövetség tiszteletbeli elnöke volt. A Földművelési Egyetem Vízgazdálkodási Inté­zetének ny. vezetője volt, és 1960—62, valamint 1971—73 években a rektori tisztet is betöltötte. Tulajdonosa az Osztrák Köztársaság Nagy Arany Érdemrendjének, a Tudomány és a Művé­szet I. Osztályú Érdemkeresztjének. Tanulmányainak egy részét Kőszegen végezte és sokat értett magyarul. Jelentős kapcsolatot épített ki a Magyar Hidrológiai Társasággal és szívesen időzött a magyar szakemberek társaságában. 1963­ban a társaság tiszteleti tagjává választotta. Dr. Julius Kar professzort, 76 éves korában, ered­ményekben gazdag élet után 1978. március 16-án a döblingi temetőben helyeztek örök nyugalomra. Emlékét megőrizzük. (Dr. B. D.) rTTjULIUS KAR 1902—1978

Next

/
Oldalképek
Tartalom