Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám

Dr. Gergely 1.: A vízgazdálkodás Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. 291 gazdasági célkitűzésekkel és lehetőségekkel — három fő súlypont köré csoportosulnak. Ezek: — a települések vízellátásának, csatornázásának és a szennyvíztisztításnak a fejlesztése, — a vízkészletek és igények közötti egyensúly tartós megteremtése — azaz a vízkészlet-gaz dálkodás fejlesztése, valamint — az árvíz mentesítés és árvízvédelem fejlesztése. A fő súlyponti feladataink mellé sorakozik fel a környezetvédelem, melyet nem tekinthetünk egyszerűen „negyediknek", hiszen átfonja minden tevékenységünket. Természetes, hogy a súlypontképzés nem jelentheti azt, hogy a többi témát elhanyagoljuk. Rangján kell tartani — még ha viszonylag kisebb anyagi erő is jut rájuk — olyan fontos kérdéseket, mint a vízrendezés és mezőgazdasági vízszolgáltatás, vagy a vízügyi számítástechnika fejlesztése. Jelentős előrehaladásra számítunk a vízépítés iparosítása és a vízi létesítmények fenntartása terén is, hiszen továbbhaladásunknak egyik kulcskérdése kivitelezőink felkészültségének, színvonalának emelése. A vízgazdálkodás távlati fejlesztésének néhány kérdése A vízgazdálkodás helyzetének és a közeljövő tennivalóinak ismertetése után, lássuk hogyan illeszkedik V. ötéves tervünk a távlati fejlesztés legfontosabb kereteibe, hiszen a vízügyi létesítményeknek nemcsak az előkészítési és megvalósítási ideje hosszú, de életideje is sok évtizedes. Nagy az eszközigényük, fokozódik társadalmi és gazdasági hatásuk. Növekszik a nemzetközi együttműködés kibontakoztatásának szükségessége is, hiszen felszíni vizeink 96%-ban külföldön erednek. Vízgazdálkodásunkban tehát a távlati fejlesztés meghatározó jelentőségű. Célkitűzéseinket a fejlett szocialista társadalom felépítésének társadalompolitikai célkitűzéseiből eredő feladatok határozzák meg. Miként pártunk XI. kongresszusán is megfogalmazást nyert, arra törekszünk, hogy a lakosság, az ipar és a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek között stabil egyensúlyt teremtsünk, egyidejűleg növeljük az ár- és belvízvédelmi biztonságot és védjük vízi környezetünket. A vízgazdálkodás fejlesztését alapjaiban érinti, hogy a helvi, olcsóbb vízkészletek kimerülése folytán csak növekvő ráfordítással tudjuk az újabb vízigényeket kielégíteni. E tendenciát erősíti, hogy a fejlődés a környező országokban szintén erőteljes lesz, ami ott is a vízhasználatok jelentős növekedésével és a vízszennyezés fokozódásával jár majd. Következésképpen a hazánkba érkező vízkészletek csökkenésével és a vízminőség romlásával, tavasz szal pedig a káros nagy vizek emelkedésével lehet számolnunk. A vízgazdálkodás fejlődését tehát mindinkább a célok és a területek integrálódása jellemzi. Ezért nagyobb figyelmet kíván az arányos, előrelátó fejlesztés, a legkedvezőbb fejlesztési stratégia országos és regionális kialakítása. A fejlesztés arányossági követelményei a következő főbb célkitűzéseket foglalják magukban: A lakosság közműves vízellátása 1990-ig megközelíti a telítettségi állapotot. Csatornázással a lakosságnak mintegy háromnegyede lesz ellátva. Nagy figyelmet kell fordítani a víztakarékos és vízkímélő termeléstechnológiák alkalmazására. Az üzemi vízgazdálkodást, benne a szennyvíztisztítást és a vízforgatást a gyártási technológia részének tekintjük. Már polgárjogot nyert a gazdaságtelepítési és a területfejlesztési tervezésben a különböző társadalmi, gazdasági szempontok komplex érvényesítése. Közös érdekünk, hogv a vízügyi szempontokat is következetesen érvényesítsük mindig és mindenütt. Vízgazdálkodásunk országos és területi mérlegét így nemcsak a készletek oldaláról, hanem az igények felől is ésszerűen, meglepetések nélkül szabályozhatjuk. A vízigények ésszerű szabályozása mellett, a távlati fejlesztésben egyre nagyobb súlyt kap ä vízkészletek növelése, a természetes lefolyás műszaki szabályozása. Más országok tapasztalatait és sajátos lehetőségeinket szem előtt tartva, dinamikusan növelnünk kell a tározást. 1990-ig a jelenlegi tározótérfogatot folyamatosan a többszörösére szükséges kiépíteni. Követelmény a létesítményrendszerek több célú kialakítása és hasznosítása. Az ár- és belvízvédelem biztonságának növelését szorosan össze fogjuk kapcsolni a tározó- és vízátvezető rendszerek kialakításával is. A hosszú távú fejlesztési időszak kiemelt feladata a Tisza-völgy vízpótlásának fokozása, vízlépcsők, tározók, vízátvezetések létesítésével. Az erre irányuló elképzelések sorából kiemelkedik a Duna—Tisza-csatorna terve és jelentősége. Megépítése idővel a Tisza menti vízellátás és gazdaságfejlesztés kulcskérdésévé nő. Ez a mű a Duna—Tisza közi térség fejlődésében is fontos szerepet játszik majd és a kelet—nyugati irányú hajóút megteremtésével nemzetközi érdekűvé válhat. A Duna jelentősége hazánk vízgazdálkodásában és vízi közlekedésében tehát egyre nagyobb lesz. Mint víziút, különösen a Duna—Rajna—Majna-csatorna megnyitását követően kap a mainál nagyobb hangsúlyt. E 15 éves időszakban célszerű megkezdeni a Dráva-hasznosítás létesítményeinek építését is. A közép-dunántúli és az észak-magyarországi térség további fejlesztése pedig feltételezi a több hasznú vízgazdálkodási rendszerek kiépítését, ezáltal a kiemelt bányavizek hasznosítását is. A Balatonnal összefüggő vízgazdálkodási feladatokat nemcsak most, még inkább a jövőben kezeljük kiemelten. A Kis-Balaton rendezésével és újraélesztésével javítjuk majd a tó vízháztartását. Ezzel csökken a feliszapolódás és kedvezőbben alakul a tó vizének tisztasága is. A Balatont körülölelő regionális vízellátó- és csatornarendszer kiépítése javítja az üdülőkörzetben a vízszolgáltatásokat, de egyúttal fontos környezetvédelmi érdek is. Minisztertanácsunk összehangolt intézkedéseket foganatosított a Balaton egész vízgyűjtő területének fejlesztésére, hogy legnagyobb természetes tavunk és közvetlen környezete a civilizáció hatásaként ál-