Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

6. szám - Béltelky Lajos: A hazai hévízfeltárás és hasznosítás időszerű kérdései

Bélteky L.: A hazai hévízfeltárás Hidrológiai Közlöny 1978. 6. sz. 279 melegvizet. Budapesten, ahol több mint 100 éves a termálvizes kút, épületfűtési és melegvíz ellátási célra vezették be a városligeti és a margitszigeti kutak vizét középületekbe és lakóházakba. Hazai viszonylatban azonkívül igen nagy tere és jelentősége van a hőenergiának a mezőgazdaságban való felhasználásának, mert ott egy-egy fogyasztó egység hőenergia szükségletét általában egy átlagos vízhozamú hévizes kútból ki lehet elégíteni. A megfelelő hőmérsékletű vizet adó kutak az ország területének 35—40%-án létesíthetők. A lakótelepek, lakások fűtésénél azonban már számolni kell azzal, hogy a fűtési energia feltárására alkalmas területek földrajzi elhelyezkedése és nagysága határozza meg az országnak azokat a városait és községeit, ahol a különböző célt szolgáló és hőmérsékletet kívánó hasznosítások számításba jöhetnek. A lakótelepek és középületek központi fűtésére alkalmas 70 °C-nál melegebb hévíz — jelenlegi ismereteink szerint — az üledékes rétegsorból Csongrád—Csanád, Békés, Hajdú-Bihar, Szolnok, Győr-Sopron és Somogy megyék területén, hasadékos karbonátos kőzetekből pedig BorsodAbaúj-Zemplén, Pest, Somogy, Szolnok, Zala megyékben és Budapest területén tárható fel. Az előbbi megállapítás nem minden megyének egész területére vonatkozik, hiszen pl. Szolnokon, Debrecenben, Miskolcon, Zalaegerszegen már több fúrás igazolta, hogy a megyeszékhelyek területén nincs meg a földtani adottság 70 °C hőmérsékletű víz feltárására. Több mint egyharmad részén az országnak pedig még 35 °C-ú víz nyerésére sincs meg a lehetőség. Azoknak a területeknek jórészén viszont, ahol megvan az adottság magas hőmérsékletű víz feltárására, nincs megfelelő számú olyan település vagy létesítmény, amely a rendelkezésre álló, fúrásokkal feltárható geotermikus energiát s az általa nyújtott előnyöket ki tudná használni. A lakótelepek, lakások fűtésénél azonkívül már számolni kell a geotermikus energiának hátrányos sajátosságával, hogy felhasználása főleg a kút közelében gazdaságos, mert a csővezetéknek a hőveszteség elleni szigetelése már néhány km távolság esetén is igen nagy mértékben megnöveli a beruházási költséget s meghosszabbítja a visszatérülés idejét. Az 1977. jan. 1-i állapot szerint a hévízhasznosítás a kutak db száma és vízhozama szerint így oszlott meg (2. táblázat). Az időnkénti reambulálásra azért van szükség, mert a hasznosítás módja változásnak van kitéve, ellentétben a hőmérsékleti kimutatással. Például a tervezett mezőgazdasági fűtés helyett fürdőt építettek, vagy fordítva, sőt az is előfordult, hogy a tervezett hasznosítást fedezet hiányában nem tudták megvalósítani, ennek következtében a kút le van zárva s ezért át kellett tenni a hasznosítási nyilvántartás másik csoportjába. A fenti táblázatból látható, hogy db számot tekintve legtöbb hévízkút vizét balneológiai célra használják fel. Második helyen az ivóvízként való hasznosítás van, harmadik helyen pedig a mezőgazdasági fűtés következik. 2. táblázat Hasznosítás módja [db] [%] [vízhozam l/P] [%] mezőgazdasági fűtés 81 14,7 118 650 26,1 kommunális fűtés 9 1,6 12 470 2,6 balneológia 205 38,1 174 206 38,4 ivóvíz 141 25,6 72 983 16,2 ipari hasznosítás 15 2,8 12 360 2,6 vízvisszanyomás 10 1,8 12 355 2,6 észlelés 10 1,8 5 770 1,3 ideigl. lezárva 53 9,7 38 270 8,4 kiselejtezve 21 3,9 8 311 1,8 Összesen: 545 100,0 455 375 100,0 (Reambulálva 1974. szeptemberben). 2. kép. Büki fürdő CHUMOK 2. Kypopm BWK Photograph 2. The bath at Bük 3. kép. Paprika termelés üvegházban CHUMOK 3. BbipaufueaHue 3eAeHoeo nepifa e menjiuyax Photograph 3. Growing green pepper in greenhouse Meg kell még jegyezni, hogy a nyilvántartott 545 db termálvizes kútból 95 db-ot meddő CH kutató fúrásból képeztek ki víztermelésre.