Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Könyvismertetés
Dr. Bozzay J.-né— Dr. Hegedűs J.: Vándorkagyló Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 215 A rézszulfát adagolása a medencék előtt, a nyersvíz bevezetésénél a tápvezetékbe történjék. A rézszulfát a kagylókat nemcsak elpusztítja, hanem a 3 hetes kezelésmentes időszakban esetleg megtapadó kagylók erőteljes rögzülését is megszünteti. Kevéssé szennyezett víz esetén bordói lé alkalmazása is hatásos lehet. A bordói lét a medencék falazatára rá kell szárítani. Ez a kezelés kb. 10 hétig megakadályozhatja a vándorkagylók megtelepedését. A határidőt minden olyan tényező csökkentheti, amely megakadályozza a réz-ionok vízbejutását. IRODALOM [1] Schalekamp, M.: Neuste Erkenntnisse über die " Wandermuschel DPP. GW A 1971. 11. Schweiz. Verein von G- und Wf. m. [2] Lindeiimayer, K.: Budapest vízellátásának fejlődése. Hidrológiai Közlöny, 1961. 41. [3] Hale, F. E. : The use of copper sulphete in control of microscopic organisms 7th. edn. Phelps Dodge Ref. Corp. New York. 1942. Untersuchungen zur Bekämpfung der im Industriewasser durch Wandermuseliel Dreissena polymorpha Pallas verursachten Schäden Frau Dr. Bozzay, J .•—Dr. Hegedűs, J. Die Verfasser haben über Versuche eine Technologie zum Schutz der Industriewasserwerke gegen Wandermuscheln ausgearbeitet. Es wurde festgestellt, dass 10—15 mg/1 Kupferion zur Vernichtung und Loslösung der entwickelten Wandermuscheln von ihrem Haftort genügen. Die einzelnen Stufen der Technologie haben die Verfasser unter Berücksichtigung der Lebensweise der Wandermuschel ausgestaltet. Sie stellten fest, dass die Hauptvegetationszeit von Mai bis Oktober hält, bis die Wassertemperatur nicht unter 12 C° sinkt. Die sich aus den Eiern entwickelnden Veligera-Larven leben 6—8 Wochen hindurch als Plankton. Dies ermöglicht die Anwendung einer fraktionierten Chemikaliendosierung auf folgender Weise: 1. Vor Beginn der Bekämpfung durch Chemikalien muss das Becken gründlich von den bereits angehafteten Muscheln und sonstigen Verunreinigungsstoffen gereinigt werden. 2. Mit der Ghemikaliendosierung muss dann begonnen werden, wenn die Wassertemperatur der Donau 12°C erreicht. 3. Von der 4—5%igen Kupfersulfatlösung muss soviel dem Wasser hinzugegeben werden, dass ihre Konzentration im Wasser des Beckens den Wert von 10—15 mg/1 erreicht. 4. Die ständige Beschickung muss eine Woche hindurch erfolgen. Während dieser Zeit muss die Kupferkonzentration im Beckenwasser kontrolliert werden. 5. Hiernach müssen 3 Wochen hindurch keine Chemikalien hinzugegeben werden. 6. Nun folgt wieder eine einwöchige Chemikalienbeschickung und nachher eine Pause von 3 Wochen. 7. Die ganzjährige Bekämpfung setz sich praktisch aus 7 je eine Woche dauernden Kupfersulfat-Behandlungsperioden und dreiwöchigen Pausen zusammen. Die zweckmässigen Zeitpunkte der Einbringungsperioden sind folgende: April 15—22, Mai 15—22, Juni 15—22, Juli 15—22, August 15—22, September 15—22, Oktober 15—22. Im Falle von extremer Witterung muss die Bekämpfung früher beginnen bzw. später beendigt werden, der Wassertemperatur entsprechend. Die Dosierung des Kupfersulfats vor dem Becken soll bei der Einleitung des Rohwassers in die Speiseleitung erfolgen. Das Kupfersulfat vernichtet nicht nur die Muscheln, sondern verhindert auch das kräftige Anhaften der Muscheln in den je 3 Wochen dauernden behandlungsfreien Perioden. Im Falle von nur gering verunreinigtem Wasser kann auch die Verwendung von sog. Bodeaux-Wasser wirksam sein. Das Bordeaux-Wasser muss an die Beckenwände antrocknen. Diese Behandlung kann die Anhaftung der Wandermuscheln ungefähr 10 Wochen hindurch verhindern. Diesen Termin kann jeder Faktor verkürzen der verhindert, dass Kupferione ins Wasser gelangen. Jelentés az Egyesült Nemzetek Vízügyi Konferenciájáról. ( Mar del Plata, 1977. március 14—25.) A VÍZDOK kiadása, Budapest, 1977. Szerkesztő: Csontos Kornél. Az elmúlt években az Egyesült Nemzetek Szervezete az emberiség létét alapvetően érintő számos kérdésről világméretű konferenciákat szervezett. így pl. 1972-ben Stockholmban a környezetvédelem, 1974-ben Rómában az élelmiszertermelés és 1976-ban Vancouverben az emberi települések kérdéseit vitatták meg. E konferenciák sorába illeszkedett az 1977 márciusában az argentínai Mar del Plata városában rendezett vízügyi konferencia. A konferencián 116 ország, valamint vízügyi kérdésekkel foglalkozó 102 nemzetközi intézmény, szervezet, egyesület mintegy 1500 küldöttje és további 1000 szakértője vett részt. Tanácskozási joggal megjelentek az ENSZ által elismert felszabadítási szervezetek képviselői is. Az előkészítő munkák gerincét az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának öt regionális gazdasági bizottsága — közöttük a Genfben székelő Európai Gazdasági Bizottság — végezte. A regionális bizottságok előzetes szakértői értekezleteket, szemináriumokat és konferenciákat szerveztek. így 1975-ben Budapesten a vízgyűjtők átfogó irányításáról, 1976-ban Várnában a vízgazdálkodás közgazdaságáról és Karl Marx Stadtban a tavak eutrofizálódásáról szerveztek szemináriumokat. Magyarország az ENSZ felkészülési irányelveinek megfelelően előkészítő bizottságot szervezett. Általánosságban elmondható, hogy az egész világon az érdeklődós előterébe került az édesvíz mennyisége ós minősége. A szennyezés rohamos növekedésének megállítása, majd szervezett visszaszorítása nélkül a 90-es évekre civilizációnkat stagnálás, majd visszaesés fenyegetné. A konferencia megállapította, hogy a vízgazdálkodási feladatok megoldásához átfogó, hosszú távú — 10—15 éves — tervezésre van szükség. A vízgazdálkodás szellemi- és tőkeigényes ágazat, amely integráló szerepe miatt nélkülözhetetlen. Megállapította a konferencia azt is, hogy a helyesen értelmezett szuverénitás alapján megfogalmazott nemzeti programokra támaszkodva lehet csak eredményes nemzetközi együttműködést kialakítani, akár államok közötti szerződésről, akár világszervezeti vagy más nemzetközi tevékenységről van szó. Gyorsított ütemben be kell fejezni a lakossági vízellátási programot hazánkban is, hiszen egyes szándékok szerint 1990-ig az egész világon biztosítani szeretnék, hogy minden ember vezetékes ivóvízhez jusson. Erre egyébként meghirdették 1980 és 90 között a Nemzetközi Vízellátási Decennium megszervezését. A vízügyi konferencia fenti előzmények és elvek alapján kialakított határozatait és ajánlásait Csontos Kornél szerkesztésében magyar nyelvű kiadványban foglalta össze a VÍZDOK. Kívánatos, hogy a magyar vízgazdálkodás napi feladatainak megoldásában ezekre a tapasztalarokra is támaszkodjunk. A konferencia részletes ismertetését és az ott előadások keretében elhangzott magyar tanulmányokat a Vízügyi Közlemények 1977. 4. füzete tartalmazza. V. I.
