Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Bozzay Józsefné–dr. Hegedűs J.: Vizsgálatok Dreissena polymorpha Pallas vándorkagylóval ipari vízellátásban okozott károsodás leküzdése érdekében
Dr. Bozzay J.-né— Dr. Hegedűs J.: Vándorkagyló Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 211 8. kép. Az ülepítő medencébe nyúló szívófej, vándorkagylókkal borítva Fotó: dr. Hegedűt J. Bíld 8. Der in das Absetzbecken reichende Saugkopf mit Wandermuschel bedeckt 9. kép. Zárszerkezet és csővezetékek Fotó: dr. Hegedűs J. Bild 9. Verschluss und Rohrleitungen vízmű egyes műtárgyain megtapadt vándorkagyló telepeket (4—7. kép). Helyszíni szemlék során megállapítottuk, hogy a csőhálózatban, a vízmérő órák szűrőbetétein, a zárszerkezeteken stb. is vándorkagyló kolóniák fejlődtek ki és számos esetben el is zárták a víz útját (8—9. kép). Mintavétel A kísérlethez a kagylókat a medencék faláról szedtük és azonnal csapvízbe helyeztük. A laboratóriumba szállítás után 2 db csapvizet tartalmazó üvegkádba helyeztük őket (az üvegkád sem homokot, sem vízinövényt nem tartalmazott). Csapvizet azért használtunk, mert előzetes méréseink során, amikor a kagylókat az ipari vízmű medencéjéből származó vízbe helyeztük, a víz nagy szervesanyag tartalmának bomlása következtében két nap múlva intenzív levegőztetés ellenére is elpusztultak. A kagylók fenntartása A kagylókat csapvízzel telt üvegkádban tartottuk. Oxigénellátásukat naponta kb. 3 órán át működtetett akváriumi levegőztetővel biztosítottuk. Táplálékul naponta egy alkalommal Duna-víz 0,45 jU-os pórusnagyságú szűrőpapíron leszűrt szesztonját adtuk. Érdekes, hogy a kagylók levegőztetés nélkül is kellő életfeltételeket találnak az üvegedényben. Megfigyeltük ugyanis, hogy az üvegpoharakban levegőztetés nélkül tartott kontroll példányok a kísérlet befejeztéig azonos vitalitást mutattak az üvegkádakban tartott példányokkal. Az üvegkádakban és a kísérleti poharakban is egykét nap elteltével a kagylók byssus fonalakkal rögzítették magukat. A kísérleti módszer kivitele A helyszíni szemlék után kezdtük el laboratóriumi kísérleteinket, melynek célja olyan vegyület keresése volt, melynek révén kis koncentrációban, üzemi méretekben jól pusztíthatok a vándorkagylók. Kontroll kagylók jelenlétében vegyületek és vegyület kombinációk különböző koncentrációinak 150 ml mennyiségű oldataiba 3—3 db, azonos korú kagylót helyeztünk. A kagylókat a kísérleti poharakban nem levegőztettük, de az üvegkádakban levőkhöz hasonlóan naponta egyszer etettük. A kísérleti eredmények leolvasása — a kagylóhéjak a kísérlet egész idejére zárva maradnak-e? — a kagyló két szifóját kidugva intenzív szűrést végez-e? — mechanikusan, üvegbot érintésével a kagyló ingerelhető-e a szifók behúzására és a kagylóhéj bezárására? — a kagylóhéj nyitott, az állat mechanikusan nem ingerelhető, a bomlás jelei észlelhetők-e? —; a kísérleti poharakban az oldat: átlátszó, tiszta = az állat él, opálos = az állat pusztulóban, zavaros, lepedékes = az állat elpusztult. Megjegyezzük, hogy vizsgálataink során a kagylók korának növekedésével azok eí lenállóképessége is növekedett. Azokat a kagylókat, melyeket a kísérleti poharakban elpusztultnak minősítettünk, a biztonság kedvéért több órán át folyó csapvízben mostuk, majd üvegpoharakba csapvízbe helyeztük és az állatok állapotát még néhány napig ellenőriztük. Vizsgálati eredmények Irodalmi adatokból ismeretes volt számunkra, hogy az ivóvízellátás területén eredményesen alkalmaznak klórgázt a kagylók elhárítására, vízszolgáltató rendszerbe való bejutásuk megakadályozására [1], Adatokat találtunk más megoldásokra is, pl. rőzsekötegek elhelyezése a vízkivétel elé, ultrahang, arzéntartalmú színezékek, tömény sóoldat stb. alkalmazása. A Dél-pesti Ipari Vízmű esetében azonban ezek az eljárások — különböző okok miatt — nem voltak megvalósíthatók.
