Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Kóris K.–dr. Nagy B.–dr. Szilávis M.: A Velenció tó vízszintszabályozási modellje
Dr. Kőris K.—Dr. Nagy B.— Dr. Szilvási M.: A Velencei tó Hidrológiai Közlöny 1978. 5. sz. 207 a természetes készletváltozás aktuális értékét figyelembe véve, februárban a modell újra előírt vízeresztést. Tényleges vízeresztés ekkor sem volt. Az eset márciusban is megismétlődött. Az áprilisra javasolt 35,01 X 10 5 m : ! vízeresztésből a valóságban csak 22,22 X 10 5 m 3-t realizáltak, ezért írt elő a gép májusban nagyobb értéket. (A májusi gépi leeresztési többlet 12,48 X 10 5 m 3, csaknem pontosan az előző havi leerasztési többlet áthozott értékének felel meg, ez 12,79xl0 5 m 3). Látható tehát, hogy a számítógépi program igen érzékeny az optimális szintek tartásának követelményére, és a bekövetkező természetes készletváltozásokra is. Június hónapban már a Velencei-tó vízpótlása következett, így a dinnyési zsilip zárását írta elő az utasítás. Valóságos vízeresztés sem történt. A zsilip év végéig volt lezárva, a számítógép is csak decemberben írt elő — csekély mértékű — vízeresztést, melyet az optimális vízállás túllépése indokolt. A 12 hónapra előre meghatározott zsilipkezelési értékek összehasonlítását a 4. táblázat tartalmazza. A 4. táblázatban soronként szerepelnek az előre kiadott leeresztési értékek az 1976-os évre, a tényhavi leeresztések mindig a vastag lépcsős vonalon helyezkednek el. A táblázat igen érdekesen mutatja az előrejelzett értékek pontosulását, valamint azt, hogy a tárgyhavi leeresztések megbízhatósága a legnagyobb, ezután a megbízhatóság rohamosan csökken. Mindezek alapján általában az alábbi következtetéseket vonhatjuk le az 1976-os év sorozatos futtatásai alapján tapasztalatként [12, 13, 14]. — A számítógépi futtatás alapján kiadott zsilipkezelési utasítás igen szigorúan „ragaszkodik" a Velencei-tó optimális vízszint értékeihez, tehát ha néhány cm-rel magasabb a tényleges vízállás az optimálisnál, leeresztést javasol, egyébként zsilipzárást. — A számított és tényleges leeresztések értékei közvetlenül nem hasonlíthatók össze, mert a számított leeresztéseket általában nem realizálták, azok pedig a tényleges vízkészletek (és előző leeresztések) figyelembevételével készültek. Összehasonlítás csak akkor lenne lehetséges, ha a gépi leeresztéseket sorra megvalósítanák, vagy egy fiktív vízállásidősort határoznánk meg mindhárom tározó esetében. Ez havonként kétszeres futtatást kívánna meg, így gazdaságtalan illetőleg célszerűtlen lenne. Ugyanígy hamis eredményre vezet a gép által megszabott leeresztések évi összegezése és összehasonlítása a valóságossal, hiszen a gépi leeresztés realizálása esetén a következő havi leeresztés már valószínűleg más lesz. — A futtatási eredményekből látszik, hogy a Zámolyi és Pálkai tározók nem kezelhetők egyetlen vízpótló tározóként, hanem csakis sorbakapcsolt tározósorozatként, mert ez rugalmas szabályozási és vízkészlet áthelyezési lehetőségeket biztosít szemben az egyetlen összevont tározó teóriájával. — A számítógép által előírt vízeresztések nagyságrendje jól megegyezik a vízjárás jellemzőivel és a gyakorlati vízeresztések nagyságrendjével. — A számítógép által előírt leeresztéseknek nem szabhatunk időbeli határokat, azaz nem mutatkoznak kiugró módon „vízeresztési időszakok". A vízeresztések bármely tározóból bármely időszakban lehetségesek, azokat csupán a pillanatnyi vízkészletek szabják meg (a változatlan korlátozó feltételek mellett). — A vízkészletek áthelyezése a felső tározóból az alsóba szembetűnő „logikus", egyezik a hidrometeorológiai ciklus vízjárási törvényszerűségeivel. Először I-től—V-hónapig a Zámolyi tározóból helyezünk át vízkészleteket a Pátkai, s ezzel egyidejűleg a Velencei-tóból leeresztjük az optimálist meghaladó készleteket. A nyári hónapokban (IV.-tól—VIII. hónapig) a pátkai tározóból pótoljuk a Velencei-tó optimálishoz hiányzó készleteit. — A gépi algoritmus a tározórendszert többéves tározóként üzemeltetik, vagyis a vízbő évek fölös vízkészleteit tározza a rendszer és átviszi a vízhiányosabb évekre. — A számítógépi zsilipkezelési utasítások nagymértékben megkönnyítik az operatív zsilipkezelők munkáját döntéseik meghatározásánál. — Megvalósítható az eredeti célkitűzés, azaz az optimális szinten vagy annak közelében tartott vízállások a Velencei-tónál gazdasági optimumot eredményeznek a kárfüggvényről és közgazdasági számításokról mondottak tükrében. (L. előző cikk megfelelő részét.) Eszerint a magas, illetőleg alacsony vízállások által okozott károk várható értéke minimális lesz, illetőleg a kapcsolatos bevételek maximumot érhetnek el. — A gazdasági optimum eléréséhez a számítógépes optimális zsilipkezelósi szabályzatot sorozatosan, éveken keresztül érvényesíteni kell. 6. Összefoglalás A tanulmány a Hidrológiai Közlöny 1976. évi 7. számában megjelent „A Velencei-tó vízgazdálkodási problémái" című tanulmánynak szerves folytatása. Bemutatja a Velencei-tó és tározóinak optimális zsilipkezelését megoldó sztochasztikuskvadratikus programozási feladatot, melyet Eazdan-3 elektronikus számítógépen lehet futtatni. Ennek segítségével a sorbakapcsolt tározórendszerre sorozatos futtatásokat lehetett végezni az 1975 és 1976 évekre. A tanulmány bemutatja a futtatási eredményeket és értékeli is azokat. Fő megállapítása az, hogy a kiadott zsilipkezelési utasításokat hosszú időn keresztül megvalósítva a Velencei-tó vízszintszabályozása optimális lesz, azaz a magas és alacsony vízállások által okozott károk várható értéke minimumot ér el. A természetes készletváltozási adatok statisztikai tulajdonságán alapuló eljárást kombinálva a hidrometeorológiai előrejelzéssel fokozható a módszer hatékonysága. Egy következő tanulmányban a Velenceitó vízgyűjtőjére kidolgozott hosszúidejű hidrometeorológiai előrejelzési rendszert fogjuk bemutatni. IRODALOM A Hidrológiai Közlöny 1976. 7. számában közölt cikk irodalmi hivatkozásain kívül: [1] Neufville, It. and Marks, D. H. (ed.): Systems Planning and design. Prentice-Hall. Inc. 1974. [2] Neufville, K. and Stafford, J . H.: Systems Analysis for Engineers and Managers, New York, Mc. GrawHill Book Comp. 1970.
