Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
4. szám - Szlabóczky Pál: A Bükk-hegység hasznosítható karsztvízkészlete
148 Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. Oláh J.—Tóth L . —O. Tóth E. : Szokatlanul nagy tápanyag terhelés 4. ábra. A hidrometeorológiai tényezők kapcsolata a Bükk hegységben Abb. 4. Zusammenhang der hydrometeorologischen Faktoren im Bükk-Oebirge analógiák alapján — legalább 30—40 ezer m 3/nap, a kitermelhető szabad karsztvízkészlet végeredményben kereken 100 ezer m?\nap értékre becsülhető. Kartszvízáramlási feltételek A Bükk hegység kőzettömegébe beszivárgó víz tározódását és áramlását a kőzet települési szerkezete és morfológiai képe határozza meg (5. ábra). A hegység hidrogeológiai felépítése lehetőséget ad egy fiktív karsztvíz izohipszás térkép szerkesztésére, mivel a jó karsztvíztározó kőzettömegek közötti rossz vízvezető vonulatokban is szivárog a víz. A két évtized óta Jávorkút—Garadna—Lillafüred közötti karsztos anizuszi mészkő fennsíkon végzett kutatások [4] egyértelműen bizonyítják, hogy a Garadnavölgy felé duzzasztást adó, több száz méter vastag eruptívum vonulat haránttörésein keresztül gyakorlati jelentőségű karsztvízáramlás lép fel a völgy felé (6. ábra). Feltételezhető, hogy a Répáshutától Hollóstetőig húzódó agyagpala vonulaton fakadó nagyszámú forrás a Nagy Fennsík támaszkodó karsztvíz-tömegének szivárgásait jelzi. A hegység „legvízzáróbb" kőzetében, a kemény diabázban végzett hidraulikai vizsgálatok során gyakorlati jelentőségű vízmozgást tudtunk létrehozni az egerbaktai diabázbánya fúrásai között 1974-ben egy hektárnyi területen belül. A felső Szinva forrási kutatótáró elején, a több száz l/p hozamú turista forrás vízjáratát a palás szerkezetű eruptívumban találtuk meg [3]. Ezeket a rossz vízvezető kőzeteket újabban vízduzzasztó kőzeteknek nevezzük, utalva a szerepükre : nem vízzárók, csak duzzasztást adnak a mészkőben tározódé karsztvíz felé! A hegység területén található különféle források, fúrások, vízmű aknák, tárók közül 77 db vízszintje vehető figyelembe hidroizohipszás térkép szerkesztésénél. Ezek felsorolását és nyugalmi vízszint adatait 3. táblázat tartalmazza. Ezen kívül figyelembe kellett venni a geomorfológiai viszonyokat (5. ábra), cs a jelentősebb vízkilépések hozamából becsült utánpótlási területigényt. így szerkesztettük meg, számításokkal és próbálgatással, a Bükk hegység karsztvíz izohipszás térképét első alkalommal 1972-ben 1:25 000 méretarányban, amit a következő évben Miskolcon a MTESZ-ben is bemutattunk [5]. Ennek egyszerűsített vázlatát mutatja a 7. ábra. Az ábrázolt karsztvíz izohipszák — jelenlegi ismereteink szerint — nem tekinthetők hasonló jellegűnek a Dunántúli Középhegységre szerkesztett hidroizohipszákkal. A vízáramlási tér nem folytonos a Bükk hegységben, így az itt szerkesztett hidroizohipszák csak egyes vízjárat rendszerekhez között karsztvízszintek burkoló felületét jellemzik. (Úgy gondoljuk, megszerkesztése így is segíti a karsztvízáramlási kérdések, hidrogeológiai utánpótlási területek vizsgálatát). A burkoló felület szintvonalaiként jelölt „potenciál vonalak" minden pontjára elvileg merőleges az „áramlási vonal". Ezzel a feltétellel a jelentős forrásoktól visszafelé haladva meghúzhatok a legszélső ilyen „áramlási vonalak", és így viszonylag nagy távolságú utánpótlási elképzeléseket tehetünk elvileg érthetővé. Például a hollóstetői ós bükkszentkereszti beszivárgó szennyeződések ilyen „áramlási vonalakon" eljutnak
