Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Alföldi L.—

Lorberer Á.: Budapesti hévizek Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. 135 4. Az alaphegységi és a karszttal közvetlenül érintkező paleogén képződmények diagenezise és a metamorfózist is megközelítő mértékű kompakciója még a szávai fázist megelőzően, vagyis legkésőbb az oligocén végéig lezárult, tehát ezekből vízleadásra eleve nem lehet számítani. 5. Somfai A. a nemzetközi és hazai szénhidrogénkutatási eredményekre támaszkodva (1976) egyértelműen kimutatta, hogy kompakciós eredetű vízmozgások és ezekkel öszszefüggő túlnyomásos zónák Magyarországon csak az alsópannóniai üledékekben mutahatók ki, amelyeknek vízminősége semmiképpen sem hozható kapcsolatba a budapesti hévizekkel. A felsőpannóniai összletben ezzel ellentétes, a peremektől a medence belseje felé irányuló, atmoszférikus eredetű vízáramlási rendszerek alakultak ki. A szedimentációs eredet hipotézisével ellentétben a hideg és meleg karsztvizek összefüggését a Budapest környéki és más hasonló áramlási rendszereknél részletes földtani, hidraulikai, termodinamikai, hidrogeokémiai és izotóptechnikai vizsgálatok igazolják. Ezek közül néhány újabb eredményt a közelmúltban tettünk közzé (Alföldi L.: 1973, 1975; Alföldi L.-Lorberer A.: 1976), a továbbiak publikálása a közeljövőben várható. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a budapesti hévizek kartszviz-eredete kizárólag Zsigmondy V. (1978), Schafarzik F. (1924—26) és Kühn I.—

Schärf E. (1928) munkássága alapján is bizonyítottnak tekinthető, amelyet Vendel M.— Kisházi P. (1963—64.) és az újabb vizsgálatok (Alföldi L: 1965—76; Kessler H.: 1964—68.) csak finomítani, pontosítani tudtak. A hévizek származásával kapcsolatban a karszton kívüli víztartókat még járulékos utánpótlásként is csak a források közvetlen környezetében vehetjük figyelembe. IRODALOM [1] Alföldi László—Lorberer Árpád (1976): A karsztos hévizek háromdimenziós áramlásának vizsgálata kútadatok alapján. Hidrológiai Közlöny. 56. évf. 10. pp. 433—443. [2] Kühn István — Schärf Emil (1928): Lehet-e a Budai hegységben mélyfúrás útján hévizeket feltárni és kitermelni ? Bányászati és Kohászati Lapok. 61. évf. — 1928. márc.—ápr. pp. 1—15. [3] Zsigmondy Vilmos (1878): A városligeti artézi kút. Szerző kiadása, Budapest. — A többi hivatkozott publikáció jegyzékét az 1976. évi tanulmány [1] tartalmazza. ALJOHIN, JURI J MIHAJLOVICS: Vízhozam előrejelzés dinamikus-statisztikus módszerrel J. M. Aljohin már két évtizede foglalkozik a hosszú távú előrejelzések elméletével és gyakorlatával. Az egész világon — így hazánkban is — széleskörű kutatások folynak e kérdésben. Érdemes tehát bemutatnunk röviden a megnevezett kutató munkásságát [1, 2], A dinamikus-statisztikus vízhozam előrejelzési módszer abból a feltevésből indul ki, hogy az előrejelzés évére vonatkozó vízhozamok valamilyen formában az előző években előfordult vízhozamoktól függenek. Aljohin ezt kiegészíti a vízgyűjtőn lejátszódó meteorológiai folyamatok egyes paramétereire, így többek között a csapadékra és a párolgásra is. A légköri folyamatok jövője is függ ebben a szemléletben a múltjától. Multanovszkij és Vangenejm elgondolása szerint a hasonló időjárási és vízjárási helyzetek bizonyos — nem feltétlenül egyenlő — időközönként visszatérnek, és a különböző tényezőkre különböző átlagos visszatérési idők állapíthatók meg. A közölt feltételezések után az előrejelző összefüggések meghatározásában az autokorrelációs függvény kap döntő szerepet. Ez számítógépen határozható meg. A kapott eredmények alkalmasak a periódusok kutatására is. A vonatkozó kérdések J. M. Aljohin idézett tanulmányaiban részletesen levannak írva. A módszer értékeléseként megállapítható — ami természetes is —, hogy az előrejelzés pontossága függ a rendelkezésre álló idősor hosszától, illetve az autokorrelációs függvény periódusától. Számításba veendő a folyó vízgyűjtő területe is, emiatt a módszert inkább a nagyobb vízgyűjtőkre alkalmazták. Azt is megjegyezhetjük, hogy a statisztikus-dinamikus előrejelzési módszert sokan vitatják. A „Meterorologija i Gidrologija" c. folyóirat 1976. évi 4. száma közli ezeket a vitákat. A vitáktól függetlenül megállapítható azonban, hogy az Aljohin által folytatott kutatások hozzjárultak a hidrológiai számítások korszerűsítéséhez. Ennek nyomán hazánkban is kidolgozták a vízigény kielégítési biztontság sztochasztikus becslésének módszerét [3]. Mindez azt mutatja, hogy a hidrológiai módszerek fejlődése a vízgazdálkodás más ágaira is hatással lehet. IRODALOM [1] Aljohin J. M.: Probléma picsinnosztyi v gidrometeorologicseszkih prognozah bolsoj zablagovremennosztyi. (A hosszú idejű hidrometeorológiai előrejelzések alapjainak kérdései.) [2] Aljohin J. M.: O nyekotorih problemnih voproszah dinamiko-sztatiszticseszkovo metoda prognozirovanyija. (A dinamikus-statisztikus előrejelzési módszer néhány problémájáról..) Trudi LGMI, Leningrád, 1975. [3] Iritz László—Szőllősi Nagy András: A vízigények kielégítési biztonságának becslése hagyományos módszerrel és sztochasztikus szimulációval. Hidrológiai Közlöny, 1975. 8—9.