Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

3. szám - Dr. Vágás István: Adatok az 1876–1975 időszak tiszavölgyi árvizeiről

Dr. Vágás 1.: Adatok az 1876—1975. időszak Hidrológiai Közlöny 1978. 3. sz. 121 Adatok az 1876-1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről DR. VAGAS ISTVÁN» a műszak] tudományok kandidátusa II. A Szamos, Bodrog, Sajó, Körös és Maros nagyvizeinek statisztikai jellemzése Az 1846-ban megkezdett nagy Tisza-szabályozás a mellékfolyók életében is fordulópont volt. A mellékfolyók alföldi, torkolati szakaszán a töltésezést is, az átvágások létesítését is a Tiszához hasonlóan kellett megoldani, hiszen a nagy rendezésnek nemcsak a főfolyóra, hanem a vízrendszer egészére is ki kellett terjeszkednie. Ahol ez az elv nem érvényesülhetett maradéktalanul, ott a később bekövetkező katasztrófák intettek az egységes biztonságra. A Tisza négy fő vízmércéjén észlelt nagy vízi jelenségek statisztikai vizsgálatát -jelen tanulmány-sorozatunk I. részében végeztük el. Ennek a vizsgálatnak fontos eredménye volt, hogy az 1876—1975 évszázad nagyvizei azonos vízjárásból származnak, és a Tisza folyó ez alatt az időszak alatt magyarországi szakaszán a véletlen ingadozásokon túlmenően nagy vízi jellegét nem változtatta. Ellentétben a szabályozás végrehajtásának 1846—1872 időszakával, amikor a folyó nagyvízi vízjárása szignifikánsan megváltozott és az évi nagyvizek átlagúkban is méterrendűen megemelkedtek. A következőkben kifejtjük, hogy a főbb mellékfolyók évi nagy vizeink járása milyen szabályszerűséget követett 1876 és 1975 között. Vizsgálatunk módszere ezúttal is a vízállások évi maximumának (NV) elemzése volt, — a Szmirnov—Kolmogorov-módszer, — a Student-féle t-módszer, valamint — az F-módszer felhasználásával. A fenti módszerekkel elemeztük a Szamos csengeri, a Bodrog sárospataki, a Sajó felsőzsolcai, a Körös gyomai és a Maros makói vízmércéjén észkelt évi NV értékeket. A vizsgálandó vízmérce kiválasztásának az volt az alapja, hogy a vízmérce jelentékenyebb mellékfolyón legyen, a visszaduzzadási távolságot is figyelembe véve lehetőleg a mellékfolyó legalsó, független vízmércéje legyen, és rendelkezzék adattal a teljes 1876—1975. időszakról. Ez utóbbi feltétel alól csak a Sajó felsőzsolcai vízmércéje enyhe kivétel: ott ugyanis csak 1879 óta észlelnek. Statisztikai módszereink alkalmazásához a vízmércéken leolvasott NV értékek 1876—1925 közötti és 1926—1975 közötti, tehát a fél évszázados eloszlását külön is meghatároztuk, hogy a két fél évszázad vízjárását összehasonlíthassuk. Eredményeinket az alábbiakban foglalhatjuk össze: A Szamos csengeri vízmércéjén az 1876—1925 fél évszázadra vonatkozó évi NV eloszlásfügg* Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, Szeged. vény szemmel láthatóan is lényegesen eltér az 1926—1975 fél évszázadra vonatkozótól. A Szmirnov-—Kolmogorov-próba küszöbértéke a felébe megosztott 100 elemű mintára 95%-os megbízhatósági szinten 0,272, amit a tényleges maximális eltérés lényegesen meghalad 0,52 értékével. A t-próba 5,14 értéke is, az F-próba 1,73 értéke is erősen túlhaladja a vonatkozó, szintén 95%-os 1,96, ill. 1,60 küszöbértéket, így a 100 évre vonatkozó NV-egyöntetűséget csak töredék százalék valószínűséggel tételezhetnénk fel. A Szamosnál tapasztalt NV-inhomogenitásból meder- vagy vízgyűjtő területi változást tételezhetnénk fel. Ezelőtt azonban meg kell fontolnunk, hogy nem a második, hanem az első fél évszázadban fordultak elő a lényegesen nagyobb NV értékek. Ez alól két jelentős kivétel van: az 1970. évi LNV (902 cm) és a nagyságrendi sorban második, 1974. évi NV (754 cm). Emiatt nem mondhatjuk sem azt egyértelműen, hogy a lefolyási hányad csökkent, vagy növekedett volna, sem azt, hogy a meder mélyült, vagy feltöltődött volna. A Szamos NV-inhomogenitása egyébként a Tisza vásárosnaményi szelvényében észlelt NV vízjáráson is érezteti hatását. (I. rész.) Ez a hatás azonban ott már nem veszélyezteti szignifikánsan az NV-egyöntetűséget. A Bodrog sárospataki vízmércéjén az 1876— 1975. évi NV értékek eloszlása egyöntetű. Annak ellenére van ez így, hogy tudjuk: a csehszlovák területen megvalósult víztározásoknak, az árvízi maximumokat csökkentő hatása lehet. Valószínű, hogy ez a csökkentő hatás a száz évnek csak kis hányadára terjedt ki, és a statisztikai sorban még nem volt kellő súlya. Bár a Szmirnov—Kolmogorov-próba a küszöbértéket alulról kissé közelítő eredményt ad, a t-próba és az F-próba már a küszöbértéknél lényegesen kisebb eredményre vezet. Lehetségesnek tartjuk, hogy a Bodrog NV-kben egyöntetű vízjárása segíti elő a Tisza tokaji vízmércéjénél az NV-egyöntetűséget. (I. rész.) A Sajó felsőzsolcai vízmércéjén az 1876—1975. évi NV értékek szintén egyöntetű eloszlásúak, bár közelebb állnak az inhomogenitás küszöbértékeihez, mint a Bodrog sárospataki vízmércéjének NV adatai. Az egyöntetűség kisebb hiányai Felsőzsolcán az NV-k kisebb értékeinél tapasztalhatók. A Körös gyomai vízmércéjén az 1876—1975 évek között meghatározott NV értékek sora a Szmirnov—Kolmogorov-próbából következően éppen hogy inhomogénnak minősíthető a 95%-os szinten. Ugyanez mondható a t-próba küszöbértékére és nagyobb mértékben az F-próba kü-