Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
3. szám - Szlávik Lajos: A Szovjetunió vízgazdálkodása
102 Hidrológiai Közlöny 1978. 3. SZ. Szlávitc L.: A Szovjetunió vízgazdálkodása 200 szivattyús energiatároló építhető meg, az együttes teljesítményük elérheti a 30 millió kW-ot. Már üzemelnek a Kijevi szivattyús energiatárolós erőmű 225 ezer kW-os gépegységei, épül Moszkva mellett a Kunya folyón az 1200 ezer kW-osra tervezett Zagorszki szivattyús energiatároló. A Szovjetunió európai részén létesíthető szivattyús energiatárolók helyét a 9. ábrán adott vázlat mutatja. Az SzKP XXV. kongresszusa elfogadta a X. ötéves terv főbb célkitűzéseit. Ezek szerint 1980-ig az energiatermelést 1340—1380 milliárd kWó-ra kell növelni: 67—70 millió kW új energiatermelő berendezést kell üzembe helyezni — ebből 14 millió kW (20%) a vízerőmű, vagy szivattyús energiatároló (az előző ötéves tervben 9,4 millió kW). A termelékenységet a vízerőhasznosításban 27— 29%-kai kell emelni. A vízerőhasznosítás 10—12 éves távlatra szóló tervei szerint a következő négy fő irányba tervezik a fejlesztést: — az európai országrészben az energiarendszerek mutatóinak javítására és az energiaellátás biztonságának fokozására csúcserőművek építése ; —- komplex rendeltetésű vízlépcsők megvalósítása ; — az Angara és a Jenyiszej nagyhatékonyságú vízerőkészleteinek további hasznosítása ; — a vízerőművek építése a távoli Észak iparvidékein. Több mint egy évezredes múltra tekint vissza az ország belvízi hajózásának története. Az első világháborúig (1913. évi adatok szerint) 64,6 ezer km tó és folyó volt hajózható, ebből 39,9 ezer km hajóút kitűzéssel ellátva, 35,9 ezer km éjszakai hajózásra alkalmas kiépítéssel. Az I. világháború és a polgárháború nyomán a hajózható belvízi utak 2/ 3 része megrongálódott, a forgalomra alkalmatlanná vált. A szovjet hatalom évtizedeiben a fejlődés töretlen volt: 1968-ra 142,4 ezer km hajózható útvonal volt, ebből 130,7 ezer km hajóút kitűzéssel, 79,3 ezer km éjszakai hajózási lehetőségek biztosításával. 142 ezer km hoszszú vízi útvonalon (2000 folyón, 255 tavon, 11 nagy víztározón) folyik faúsztatás ; az ország teljes fakitermelésének 90%-át (1965-ben 129 millió m 3-t) úsztatják. A Szovjetunióban évente átlagosan 36—54 ezer km 2-nyi területet borítanak el az árvizek. Az árvízveszélynek kitett terület (a hegyvidékek és KözépÁzsia pusztaságai kivételévelj hozzávetőlegesen 500 ezer km 2. A Szovjetunióban az árvizek kártételei elleni védelemre kb. 200 lokális töltésrendszer épült ki, összesen 10 ezer km árvízvédemi töltéssel 8 millió hektár ártér mentesítésére. Az árvízvédelem legelterjedtebb és egyben leghatékonyabb módja a tározással történő árvízvisszatartás. Az árhullámoknak komplex rendeltetésű tározókkal történő szabályozása mellett az elkövetkező évtizedekben a mezőgazdasági területek árvízvédelmének fontos eszközeként a töltésezést is alkalmazni kívánják. A Szovjetunióban a melioráció a vízgazdálkodás egyik legfontosabb, legnagyobb volumenű szakágazata, amely több évszázados múltra tekint vissza. 1913-ban az akkori Oroszországban 3,2 millió ha volt a lecsapolt terület. Az utóbbi évtizedekben a lecsapolás terén világviszonylatban is számottevő eredmények születtek: 1966-ban 9,6 millió ha, 1974-ben pedig 12,1 millió ha volt lecsapolva (a világ lecsapolt területeinek 8%-a). A lecsapolt földek 83%-a mezőgazdasági, a többi erdő-, iparés lakóterület. 1974-ig a lecsapolás 40%-ban drénezéssel valósult meg. 1960-ban még csak 843 ezer ha (15%) volt drénezve, 1970-ben 3,5 millió ha (42%), 1974-ben — 4,86 millió ha (40%). 1 hektár lecsapolt földről származó mezőgazdasági bevétel 2—5-szőröse a meliorációt nélkülöző területekének. A meliorált földek az ország termőterületének csak kb. 7%-át foglalják el, de itt termelik meg a teljes termelési érték több, mint 20%-át. A legutóbbi évtizedben több fontos párthatározat (így az SzKP KB 1966 májusi és 1970 júliusi plénumának döntései) foglalkozott a melioráció fejlesztésével. A Szovjetunió ún. „meliorációs tartalékai" óriásiak —- az ország elégséges nedvesség ellátottságú éghajlati övezetében a meliorációt igénylő terület kb. 92 millió ha. A fejlesztési tervek szerint 1971—1985 között 18,6 millió ha-n irányoztak elő meliorációs munkákat, ebből 13,5 millió ha-n (72,7%-on) alagcsövezést. Ennek eredményeként 1985-re a lecsapolt terület eléri a 27 millió ha-t, ebből 17 millió ha (63%) lesz drénezett. 1985-re a lecsapolt területek részaránya a teljes mezőgazdasági területhez viszonyítva el kell, hogy érje az 5%-ot. A csatornahálózattal való ellátottság aránya a városokban és egyéb nagyobb településeken 1965ben 40%-os, 1975-ben 80%-os volt; 1985-re — a tervek szerint — teljes körű lesz. Az 1975. évi 65 millió m 3/nap elvezetett összes szennyvízből 54 millió m 3/nap volt tisztított — az ipari szennyvizeknél 46 millió m 3/nap-ból 41,4 millió m 3/nap. A szovjet állam nagy figyelmet fordít a vízvédelemre, hatalmas pénzeszközöket költ a szennyvíztisztításra. Ezt bizonyítja pl. hogy a IX. ötéves, terv első négy évében (1971—1974) a tisztítást igénylő szennyvizek 19,1%-os növekedésével szemben a tisztított szennyvizek mennyisége 37%-kal emelkedett. A X. ötéves terv előirányzatai: 25%-os és 45%-os növekedés. Nagy figyelmet fordítanak a szennyvizek hasznosításának fokozására a forgatásos vízellátó rendszerekben: 1971—1974-ben 121,4 millió m 3/nap kapacitású ilyen rendszert helyeztek üzembe. A Szovjetunióban megállapított levegő- és vízszennyező anyagok határértékei a világon legszigorúbbak. Betartásukra sok milliárd rubeles tisztítóberendezések és újabb, a környezetet kevésbé szennyező ipari technológiák szükségesek a vaskohászati, a vegyi és kőolajipar, kénsavtermelés, stb. terén. A Szovjetunióban 1971—1975. között a vízszennyeződés elleni védelemre és a vizek káros hatása elleni védekezésre 2,1 milliárd rubelt fordítottak; a X. ötéves terv hasonló előirányzata: 3,2 milliárd rubel. (A környezetvédelemre ugyanakkor 11 milliárd rubelt kívánnak fordítani).
