Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Dr. Homonnay András: A vízminőségszabályozás lehetséges jogi eszközei a mintaterületen

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 84 A vízminőségszabályozás lehetséges jogi eszközei a mintaterületen Dr. HOMONNAY A K D JiiS* 1. Bevezetés Napjaink vízminőségszabályozási gyakorlata a a vízminőség védelmi célkitűzések és e célkitűzések megvalósítására irányuló komplex eszközök rendszeréből áll. Hogy a vízminőségvédelmi célkitűzések megvalósítása nem maradéktalan, abban szerepet játszhat a jogi normarendszerek közé illesztett gazdasági szabályozás hatékonyságának és célra orientáltságának hiányossága is. Számos publikáció szerint a legfőbb hiányosság abban keresendő, hogy e szabályozás bizonyos esetekben lehetőséget nyújt a jogszerű vízsszennyezésre, más esetekben viszont szükségtelen, sőt megvalósíthatatlan követelményeket támaszt a szennyvízkibocsátókkal szemben. A korszerű vízminőségszabályozás a gazdasági ösztönzésnek jobban egyéniesített módszereit kívánhatja meg a jövőben. A szennyezőanyag-terhelés egyenlően arányos csökkentésére irányuló ösztönzést differenciáltabb módszernek kell követnie, ahol a befogadók terhelhetősége és a vízhasználatok minőségi igényei jelentik a helyi — de méginkább a regionális-vízminőségi célkitűzéseket, azaz a vízminőségi kritériumokat. Az UNDP támogatásával „vízminőségszabályozási mintaterületekkel,, kapcsolatos Magyarországon végzett kutató munka egyik célkitűzése éppen az, miként lehetséges a mintaterületre készített vízminőségszabályozási modellek eredményeit a jogi struktúrába beilleszteni, helyesebben miként képes a jog regionális mértékben meghatározott műszaki-természettudományos és gazdasági feltételek teljesítéséhez hatékony támogatást nyújtani. 2. A jogi szabályozás műszaki-gazdasági problémái A vízgazdálkodás egyik jelentős, de lényegében feltáratlan területe a vízkészletek minőségét rontó szennyezések társadalmi-gazdasági hatásainak mérése, becslése, vagy számszerűsítése. A vízminőségromlás mint gazdasági veszteség, csak szűk korlátok között ismerhető fel közvetlenül, ezért a tényleges veszteségeknek csak elenyésző része fejezhető ki monetáris fogalmakkal. Ezt a gazdasági információhiányt a vízminőségvédelemre vonatkozó döntések során általában korlátozó feltételek beiktatásával küszöbölik ki, de úgy, hogy a vízminőség kívánt szintjét .nem a terhelhetőség és a vízhasználók aktuális igényei szerinti változókkal, hanem tapasztalati becslésekkel megállapított — kívánatos és még tűrhető — küszöbértékek közötti tartománnyal fejezik ki. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ (VITUKI), Budapest. A vízminőségi küszöbértékek általános és a helyi viszonyoktól független előírása az alábbi problémákat veti fel: — a még tűrhető küszöbérték egyes esetekben nem elégíti ki az aktuális vízminőségi igényeket, más esetekben túl szigorúnak mutatkozik; — az elvárási tartományon belül nem bátorít optimális megoldásokra és jó esetben is csak a legenyhébb kritérium teljesítésére ösztönöz; — nem ösztönöz olyan vízminőségvédelmi megoldásokra, melyek az egyedi szennyvízkibocsátások korlátozásán túllépnek. A vízminőségszabályozás célkitűzéseinek megvalósítására irányuló jogszabályok másik jelentős problémája, hogy a merev és általánosításra törekvő operatív jogi szabályozás jelenlegi alkalmazási gyakorlata nem képes követni a természeti feltételekben bekövetkező véletlenszerű változásokat (hidrológiai körülmények). Ugyanakkor térbeli sajátosságokat is csak körülményes megoldásokkal képes figyelembe venni (vízfolyásonként változó igények). Ennek következménye az, hogy közigazgatási egységekre általánosan érvényes előírásokkal operálva a jog kénytelen a lehetséges legszigorúbb feltételekel (a legkisebb és legjobban terhelt befogadó védelmének feltételeit) rákényszeríteni valamennyi érdekeltre. Ha a gyakorlat az előírások betartásának lehetetlenülését igazolja, akkor a feltételek könnyítésével a főszabálytól eltérő módosításokra törekszik, képzeletbeli átlagos körülményekre alkalmazkodó szabályozás révén. A vízminőség szabályozásban azonban szinte soha sem léteznek átlagos körülmények és jellegzetességét éppen az adja, hogy a vízkészletek minősége minden egyes emberi beavatkozásra másként reagál, amiben szerepet játszik az embertől független természeti behatás is. Mindezek ellenére azonban kétségtelen, hogy a jogi normák bizonyos körülmények között előtte járhatnak a megismert információknak és sokáig képesek betölteni szerepüket, ha ezek a jogalkotói intuíció vetületei, azaz keretszabályok. Egészen más a helyzet a keretszabályokat kitöltő részletszabályokkal, operatív végrehajtási rendelkezésekkel, a szakjogi területek konkrét jogi normarendszerével. Ezek ismereteink bővülésével együtt tartalmilag módosulnak, a tudományos ismeretszerzés akcelerációja és a társadalmi igények gyors változása folytán viszonylag rövid idő alatt avulnak. Ha azonban e szabálycsoportokat a vonatkozó természeti törvényszerűségek megismerése ütemében változtatni kívánjuk, tökéletes jogbizonytalanság lép fel a jogi szabályok hatályosulásának relatíve nagy időszükséglete miatt. Más szavakkal kifejezve: a jogi szabályok alkalmazásának térben és időben megnyilvánuló tehe-