Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

2. szám - Megemlékezés dr. Páter Jánosról

Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 59 Dr. Páter János 1905—1976 Dr. Páter János, az orvostudományok kandidátusa, a Pécsi Orvostudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára 1976. május 25-én váratlanul elhunyt. A Debrecenben töltött egyetemi évei alatt már 1929-ben a Tihanyi Biológiai Kutató Intézetben dolgozott, ahol vizsgálta a Balaton vizének fényáteresztő képességét és a fény hatására végbemenő biológiai folyamatokat, valamint a magyar sugárzó klíma heliotherápiás felhasználásának lehetőségét, ß veken át összehasonlító napsugárzás méréseket végzett a balatoni, az alföldi (Debrecen) és a középhegységi (Mátra) klímát illetően. 1933-tól 1935-ig az OKI Bakteriológiai Osztályán dolgozott, ahol elsősorban az ivóvíz járványterjesztő szerepével foglalkozott, eközben az ezüst ionok olygodinámiás hatását vizsgálta és gyakorlati módszert dolgozott ki az ivóvizek ezüst ionokkal való gyors fertőtlenítésére. 1935-ben megszervezi a MÁV Közegészségügyi Intézet jogelődjét, a MÁV Vízegészségügyi Laboratóriumot. Közben a budapesti Tudományegyetem Kórtani és Bakteriológiai Intézetében tanársegéd, majd ugyanitt egyetemi magántanár. A Magyar Hidológiai Társaságnak 1944. óta volt tagja. A felszabadulás után sokat foglalkozott az enterális bakteriophagok vízegészségügyi vonatkozásaival és már 1949-ben, a Hidrológiai Társaság szegedi Vándorgyűlésén előadást tartott ,,A bakteriophagok szerepe a lassú szűrésnél" címen. Ezt sorozatban követték balneológiai és vízhigiénés tárgyú előadásai: „A harka-kópházi hidrokarbonátos víz", ,,A magyar ivóvíz véleményezés problémái", ,,Az ivóvizek kémiai összetételének szemléltető ábrázolása" stb. Részt vesz az első magyar vízszabványok kidolgozásában, a magyar gyógyvízi és fürdőügyi törvény megszerkesztésében. Sokat foglalkozott a vízrajzi táj vizsgálatokkal, különösen a golyva-endémiás vidékek vizének jód tartalmát vizsgálta. Először publikálta a Balatonmm part ásott kútjai vízminőségével kapcsolatos megfigyeléseket. 1949-től a Magyar Hidrológiai Társaság különböző vezető testületeiben vesz részt. 1954-től 1968-ig, mint a Balneológiai Szakosztály elnöke dolgozott, 1970-től haláláig a Pécsi Területi Szervezet vezetőségi tagja, majd társelnöke volt. Munkásságáért 1951-ben ,,Bogdánfy Ödön Emlékérem"mel tüntette ki a Társaság. 1954-ben „Kiváló Orvos" kitüntetésben részesült a szigetközi árvíznél végzett munkájáért, a következő évben a „Szocialista Munkáért Érdemérmet" kapott. A Magyar Meteorológiai Társaság 1956-ban a „Steiner Lajos Emlékérem" ezüst fokozatával tüntette ki a Társaság keretében végzett kiemelkedő munkájáért. Ugyanebben az évben „Érdemes Vasutas" kitüntetést is kapott. Több orvostársaságnak is vezetőségi tagja volt. A Magyar Higiénikusok Társasága társadalmi és tudományos munkája elismeréseként a „Fodor József", majd a „Fenyvesy Béla" emlékéremmel tüntette ki. 1963-ban megvált a Vasútegészségügyi Szolgálattól, mivel a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Tudományos pályafutását több, mint 100 közlemény és számos szakkönyv fémjelzi. Néhány tanulmánya a Hidrológiai Közlönyben jelent meg. A hidrológiával foglalkozók közül nemcsak az idősebbek ismerték, hanem még a fiatalabbak közül is sokan hallgatták kitűnő előadásait, melyek egy-egy vízegészségügyi, vagy balneológiai kérdést sokoldalúan világítottak meg. Szeretettel tanított és gazdag tudását örömmel adta át tanítványainak. Halálával érzékeny veszteség érte a Társaságot is. Egy mindig aktív újat kereső fáradhatatlan tudós tért örök pihenőre. Kedves, közvetlen egyénisége, szellemi öröksége maradandó emléket állított számunkra. Dr. Molnár Miklós