Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
11. szám - Dr. Gáspár Zoltán: Öntözési kapacitáskihasználás mérése ökológiai elven
Bunyevácz J.: A talajvizek nitráttartalma Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 507 — használatlan kutakba öntött szennyező anyagokhói; — fekáliás hulladékok, emésztőgödrök, trágyadombok szivárgásából. A felsoroltakon kívül előfordulhat nitrogén-forrásként a talaj természetes nitráttartalma is. A texasi Runnels tartományban 230 talajvízeredetű kútvízminta88%-ánál a nitráttartalom az US. Public Health Service által ajánlott 45 mg/l érték felett volt. Az átlagos nitrátkoncentráció 230 mg/l, az egyes minták pedig 1,0— 3100 mg/l között tartalmaztak nitrát-iont. A talajvizek N 1 4/N 1, r' izotóparányából megállapították, hogy a természetes, talajeredetű nitrát ezerszer nagyobb koncentrációt okozott a talajvízben, mint az állati és egyéb mesterséges eredetű szennyezők [ 10], A talajvizek nagy nitráttartalma azonban leggyakrabban a környezet elszennyeződésének egyértelmű következménye [II—13]. A nem természetes eredetű szennyeződés hatása különösen erősen kiépített, sűrűn lakott területeken figyelhető meg, ahol a szennyező anyagok a talajvizek áramlásától függően a legkülönbözőbb irányba terjedhetnek [4, 13, 14]. Az ember naponta vizeletével 20—35 g karbamidot, és 0,5—1,0 g ammóniát ürít. Amerikai adatok [15] szerint a nagy nitrogén tartalmú szennyvizekben az összes ammónia mennyisége átlagosan 600 mg/l, amelyből a karbamid eredetű nitrogén 133—445 mg/l között változik. Üdülőterületek emésztőgödreit vizsgálva azt is megállapították, hogy az ezekből elszivárgó oldatokat a szerves és szervetlen anyagok igen jelentős töménysége jellemzi; a BOI 5 értéke 8000—35 000 mg/l, az oldott és szuszpendált anyagmennyiség pedig 20—25 200 mg/l között ingadozott [16], A hagyományos istállótrágya az állati szervezet anyagcsere-termékeiből és alomanyagokból áll, ós 30—40%-a híg, a 60—70%-a szilárd anyag. Összetételében az összes nitrogóntartalom az állatállománytól, az ürülék és az alomanyag mennyiségétől, minőségétől és a trágyakezelóstől függ. A szarvasmarha és a sertés bélsarában a nitrogén mennyisége 0,25—0,65%, a vizeletében 0,5—1,0%; baromfiaknál viszont nagyobb és 0,5—4,0% között változik. Az állatokkal feletetett takarmány nitrogéntartalmának 70—80%-a a bélsárba ós a vizeletbe jut [17]. Sertéseknél az összes ürített nitrogén mennyisége állatonként és naponként átlagosan 17,5 g. A koncentrált állattartó telepeknél keletkező hígtrágya vízszennyező hatása sokszorosan felülmúlja még az egyes koncentráltabb ipari (cukorgyári, konzervipari stb.) szennyvizekét is. így az ammónia töménysége 30—1400 mg/l, az összes nitrogén koncentrációja pedig 20—2700 mg/l értékű is lehet [18], Brink [19] a mezőgazdaságból eredő trágyák, szennyvíziszapok és a műtrágyázás felszíni és talajvíz szennyező hatásait vizsgálta a területi nitrogénterhelés függvényében. Az általa tanulmányozott négy területen az 1973. június—1974. július között — a talajminőségtől függően — kiszórt trágyák mennyisége N-hatóanyagban kifejezve 62—180 kgN/ha volt. A vizsgált vizekben a nitrogén főként nitrátként jelent meg; a nitrit és ammónia mennyisége elhanyagolhatónak adódott, ós a talajvizek 1,0—5,6 in mélység között 0,34—33 mg/l értéknek megfelelő összes nitrogént tartalmaztak. A karbamid tartalmú szennyvizek, trágya- és silólevek, hígtrágyák elszivárgása az, amely további szennyezést jelent, ezért ezeknek a szennyező anyagoknak a nem megfelelő gyűjtésére, tárolására és kezelésére hívja fel a figyelmet. Schuknecht ós mtsai [20] Wisconsin államban tanulmányozták a talajvizek nitráttartalmát, amely széles tartományban, 0—620 mg/l érték között változott. Az 1970—71 között vizsgált, régi telepítésű kutakból származó, mintegy 6000 minta analízise alapján azt találták, hogy azok több mint 9%-ban 45 mg/l felett tartalmaztak nitrátot. Az összes tartomány közül hétnél ez az arány meghaladta a 20%-ot is. Az 1971—72 között fúrt új kutakból 8620 mintát dolgoztak fel, amelyekből 187-nel (2,2%) mutattak ki határértéken felüli koncentrációt. Ezek a kutak már mélyebb rétegekből szolgáltatnak ivóvizet, és szigorúbb kialakítási feltételek szerint létesültek. A falvakban és a falusi ásott kutakban a talajvizek nagy nitráttartalmának kialakulásában mind a közvetlen emberi (szennyvizek szikkasztása, fekália elhelyezése), mind a mezőgazdasági tevékenység (állattartás, kertművelés és trágyázás) közrejátszik. Baranya megyében a községek talajvizeinek vizsgálatánál főleg a településeken keletkező, mesterséges eredetű szennyezők hatására utalnak a mikrobiológiai és kémiai analízisek eredményei [4, 11]. A vízadó rétegekben elhelyezkedő és kitermelhe,tő talajvíz a talajrétegeknek 10—20%-át teszi ki, mozgási sebessége csak napi néhány deciméter és méter között változik a felszíni vizek m/s nagyságrendű sebességeihez képest. így a talajvizekbe jutott szennyezés a hatalmas térfogatok és a lassú szivárgás miatt nagy víztömegeket ronthat el előre nem láthatóan hosszú időre, akár évtizedekre is. Komoly nehézséget okoz az, hogy a nitrátot a vízből a gyakorlatban megvalósítható, viszonylag egyszerű módon eltávolítani — sóinak igen jó vízoldhatósága miatt — csak költséges eljárással, ioncserével lehet [12], Ezért azokat a vízadókat, amelyek nitrát-ion tartalma tartósan 80 mg/l fölé emelkedett, tapasztalataink szerint — mint közegészségügyi szempontból nem megbízható ivóvízforrást — végleg fel kell adnunk. 2. A talajvizek nitráttartalmának vizsgálata Baranya megye 432 ezres lakosságának 13,3%-a, 57 000 fő a Pécsi járásban él [21]. Az ide tartozó 81 község közül 18-ban működik törpevízmű, amely 21 település részére (25,9%) biztosít vezetett vizet. Elvileg ez azt jelenti, hogy a járás összes lakosának 51%-a (29 3Ó0 fő) juthat vezetett vízhez. Tapasztalataink szerint ugyanis a saját ásott kút rossz minőségű vizét fogyasztják szívesebben még ott is, ahol a ház előtt található a vízmű közkifolyója. Ezért a védetlen vízadóra telepített kutak fő szerepet kapnak a települések vízellátásában, így ezeknek az állandó vízminőségi ellenőrzése komoly közegészségügyi feladatot jelent. A megelőző jellegű közegészségügyi és felvilágosító munka ellenére megyénkben 1973—75 között 89 esetben történt súlyos, ivóvíz eredetű methaemoglobinaemiás megbetegedés, amelyből kettő halálesettel végződött. A megyére és a vizsgált Pécsi járásra vonatkozó adatokat az 1. táblázatban mutatom be. 1. táblázat Az ivóvíz eredetű methuemoRlobinaeimás megbetegedéses esetek liarunya megyében 1973—75. Tai)A. 1. 3aC)0Aeeanun MemxeMozAOöuneMueü a oöAacmu Bapann (1973—75) Tabelle 1. Aus Trinkwasser stammenden Methaemoglobinaemie — Erkrankungsfalle im Komitat Baranya (1973—75 ) Év Megbetegedések száma Év Baranya megye l'écsi járás 1973. 26 9 1974. 29 7 1975. 34 8 összesen : 89 24
