Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

11. szám - Dr. Andrik P.–Cseh P.–dr. Takács s.: Higiénés vízvizsgálatok hazánk legnagyobb ivóvízhasznosítású tározóján, a lázbérci tavon

Dr. Andrik P.—Cseh P.—

dr. Takács S.: Higiénés vízvizsgálat Hidrológiai Közlöny 1977. 11. sz. 499 Szeptember hónapban (1971, 1972) a tóvíz 12— 16 °C-ra lehűl, az őszi cirkuláció egyenletes hőmérséklet-eloszlást eredményez a tározóban. Októberben már az egész gát előtti keresztszelvény azonos hőmérsékletű (1973: 15,5 °C, 1974: 9,0 °C). Decemberben (1971) — jégfedettség nélkül — a hőmérséklet + 4 °C volt a tó minden mélységében. Az oldott gázok közül az oxigén és a kénhidrogén mélységbeli eloszlását a 9. ábra szemlélteti. Tavasszal (március—április hónapokban) a vízfelszín közelében az oldott oxigén a telítési értéket megközelítette (1972) ill. meghaladta (1971, 1973, 1974). 1973-ban a felszín alatt 4 méter, 1974-ben 8 méter mélység után az oldott oxigén hirtelen csökkent, jó egyezésben a hőmérsékleti görbéknél mondottakkal. Kénhidrogént ekkor a tó vize nem tartalmazott. Egyéb, az ábrán nem közölt vizsgálatok közül az ammónium ion nem változott a mélységi szelvényben, a vas, mangán és a szabad C0

2 mennyisége fenék feletti 6—8 méteres víztömegben kissé emelkedett. A szabad széndioxid tartalom a fenéken is 10 mg/l alatt maradt. Az oxigénfogyasztás mélységbeli változást nem mutatott. A víztározóból tavasszal kémiai szempontból jó minőségű nyersvíz biztosítható a víztisztítómű számára, a vízkivételi szintek közül bármelyik használható. Júniusban és júliusban (1973 és 1974) a mélyebb vízrétegekben tovább csökkent az oxigén, a fenéken 0 mg/l-t mértünk. 1974-ben a felszín alatt 12 méter mélységben megjelent a kénhidrogén, az oldott oxigénnel fordított arányban nőtt a szabad CO, tartalom, a fenékközeli 4—6 méteres vízrétegben 1—2 nagyságrenddel emelkedett az ammónium mennyisége. Az anae«yb folyamatok következtében, az alsó 6—8 méteres víztömegben növekedett a vas és mangán ionok értéke. Augusztusban a reduktív eredetű vízminőségromlás tovább terjedt a tó mélységi szelvényében. 1971-ben a vízfelszín alatt 5 méterig, 1972-ben és 1973-ban 4 méterig, 1974-ben már csak 3 méterig terjedt a jó oxigénellátású trofogén zóna. A jelzett vízmélységek alatt az oldott oxigén eltűnt a vízből, vagy minimális lett, a kénhidrogén viszont már a felszín alatt 2—4 méterre kimutatható. 1974-ben az alzat közelében 10 mg/l mennyiségű kénhidrogént mértünk, ugyanitt a szabad szénsav elérte a 20 mg/l-t, az ammónium ion az 0,1 mg/l-t, tovább nőtt a vas és a mangán tartalom a vízben. Mindezek következtében augusztusban a hipolimnion egész tömege ivóvíztisztításra alkalmatlanná válik, ugyanekkor aiTepilimnionban a dús plankton és a magas hőmérséklet akadályozza megfelelő minőségű nyersvíz kivételét. A 9. ábrából az is látható, hogy 1974-ben főleg a fenék közelében károsodott a víz minősége. Reményünk van tehát arra, hogy az anaerob folyamatok a jövőben nem fokozódnak, ill. az alzat közelében koncentrálódnak. Az augusztusban kialakult rétegződés meleg ősz esetén szeptemberben is megmarad (1971, 1973), sőt, a kénhidrogén tovább szaporodhat a vízben. 1974 októberében a kénhidrogén eltűnt a vízből, ugyanakkor lecsökkent a szabad C0

2, ammónium, vas és mangán tartalom is. Az őszi vízkeveredés megszünteti a hőmérsékleti rétegződést, a tó egész víztömege egyenletes és bő oxigénellátottságú lesz. A víztározó mindhárom vízkivételi szintje nyersvíz kivételére alkalmas. Megbeszélés Az öt éven át folytatott vízkémiai vizsgálatok alapján a lázbérci tározót és vízgyűjtő területét a következők szerint jellemezhetjük: I. Bán és Csernely patak A felszíni vízminősítés alapjául szolgáló kémiai mutatók 1971—74. évek között a lázbérci tározót töltő vízfolyások „tiszta" vízminőségét jelezték. Ha figyelembe vesszük Schiefner és mtsai [5] 1960—61. évi eredményeit, úgy találjuk, hogy a Bán és a Csernely patak vízminősége — kémiai szempontból — az elmúlt 10—15 év alatt alig változott. Mindössze a nitrogén-vegyületek (ammónium, nitrit, nitrát ion) némi növekedése és a vastartalom csökkenése figyelhető meg a patakok vizében a jelzett időszak óta. A lebegőanyag tartalom viszont ma nagyságrenddel nagyobb, mint az idézett vizsgálatok idején. 1973-ban egyes vegyi mutatók mindkét tápvízben kedvezőtlen irányban változtak, így különösen az ammónium és a nitrit ion növekedett, míg pl. a nitrát, ortofoszfát és mangán tai'talom a vizsgálati perióduson belül alig változott. Az oxigénfogyasztás és a vastartalom 1971—73 között a Csernely patak vizében növekedett. Mindkét patak kémiai jellemzői 1974 évben a vízminőség javulására mutattak. A Bán patak kiváltképp nyár végén—ősz elején szennyeződik, a Csernely patak egész nyáron meglehetősen hordalékos. A tavaszi hóolvadás a Bán patak vízgyűjtő területén korábban kezdődik, mint a Csernely patakén. Kalcium és magnézium tartalom alapján jól elkülöníthető a két patak, ezek az ionok a Csernely patakban mindig magasabb értékűek, mint a Bán patakban. A Szalajka-völgyből érkező Bán patak a lázbérci víztározóig — különösen a partmenti települések után — folyamatosan szennyeződik, de még így is I. osztályú vizet szállít a tóba. A Kemesnye patak vize hígítja a Bán patakot. A Csernely patak szennyezettel)!) a Bán pataknál [6], Uppony községtől a tározóig tartó szakaszán némileg tisztul. A Bótai patak vízminősége a főágéhoz hasonló, kis vízhozama miatt csak csapadékos időben gyakorol hatást a Csernely patakra. Mind a Bán, mind a Csernely patak kémiai szempontból kissé szennyezettel)!), mint a hasonló éghajlati és földrajzi adottságú, de vízgyűjtő területén településeket nem tartalmazó dombvidéki vízfolyás [7]. II. A lázbérci víztározó A lázbérci mesterséges víztározó kémiai vizsgálataiból a következő tények állapíthatók meg: /. A gát előtti víztérből származó, felszínközeli és nyersvíz mintákat alapul véve, a víztározó vegyi szempontból jó minőségű, I. osztályú felszíni