Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
10. szám - Beszámoló a „Hígtrágya kezelés és mezőgazdasági hasznosítás” c. tudományos konferenciáról
466 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Beszámoló mely meglevő intézményénél hozzon létre a mezőgazdasági területek legfontosabb jellemzőit tartalmazó adatbankot, amelynek adatai a vízgazdálkodás és az egészségügy területén végzett adatgyűjtés és nyilvántartások adataival együtt mind a tervezésben, mind a szükséges intézkedések megtételében alkalmazhatók lennének. 7. A szakosított állattartó telepeken törekedni kell a víztakarékos trágyaeltávolítási módszerek alkalmazására és a víztakarékos üzemeltetésre is, hogy minél kevesebb hígtrágya keletkezzék. 8. Űj állattartó telep csak a hígtrágya kezelés és hasznosítás telejes értékű megoldásával együtt létesülhet. A meglévő telepek esetében pedig a rekonstrukció keretében kell gondoskodni a hígtrágya kezelés és hasznosítás hiányzó berendezéseinek pótlásáról. Űj állattartó telep helyének kijelölésénél előre figyelembe kell venni mind a telep vízellátásához szükséges jóminőségű vízforrás, mind a hígtrágya elhelyezésére, ill. hasznosítására alkalmas és elegendő nagyságú terület meglétét. 9. A már megépült szakosított sertés- és szarvasmarha-telpeket egységes irányelvek szerint — a különböző szakterületek képviselőiből álló szakértőcsoport segítségével — meg kellene vizsgálni a trágyakezelés és elhelyezés szempontjából, és telepenként javaslatot tenni a szükséges rekonstrukció módjára. Ez a javaslat alapul szolgálhatna a támogatás elbírálásához is. 10. A hígtrágya kezelési módszereknek olyanoknak kell lenniük, hogy a legkisebb ráfordítások (költségek és munkaerő) árán tegyék lehetővé a hígtrágya ártalommentes, minél szélebb körű és minél teljesebb mértékű hasznosulását. 11. Az állattartó telepek tervezésekor a termelő és trágyakezelő, valamint a hasznosító, vagy elhelyező létesítményeket (technológiát, létesítést és üzemeltetést) együttesen kell vizsgálni és a költségek szempontjából kell optimalizálni, így várható a legkisebb összes áldozat, a relatíve legkedvezőbb eredmény az állati termékek előállítása során. 12. Az abszolút és összehasonlító gazdasági megítélés érdekében országosan egységes ökonómiai vizsgálati módszert kell előírni. Eszerint az ökonómiai vizsgálat a beruházási és üzemelési költségek, valamint az eredmények együttes egyenlegét mutassa be ún. mai, létesítéskori értékre vonatkoztatva (kamatolva, ill. diszkontálva). 13. Indokolt, hogy a hígtrágya kezelés és elhelyezés megoldása továbbra is az államilag különleges figyelmet érdemlő támogatások között szerepeljen. A támogatások megítélésénél kiemelten kell figyelembe venni a feladat össztársadalmi érdekeit, infrastrukturális jellegét. A támogatás elbírálása és módozatai még a kivételes eljárást is szükségessé teszik. A támogatás terjedjen ki a létesítmény egészére, tehát mind az építés, mind a gépészeti-technológiai berendezésekre. 14. Időszerűvé vált a hígtrágya kezelési és hasznosítási technológiák egységes minősítése. A minősítést időközönként meg kell ismételni és ki kell egészíteni. A minősítés egyik fontos eszköze lehet a racionális tervezésnek, a lehető legkisebb áldozatot jelentő megoldások kiválasztásanak. A tervezés során — a kivételesen egyetlen változat kidolgozása helyett — ragaszkodni kell az alternatív megoldások, vizsgálatához a viszonylag legkedvezőbb eredmény, ill. a legkisebb áldozat megtalálása érdekében. 15. A gyakorlatban tapasztalható kedvezőtlen helyzet fölszámolása céljából nem elsősorban új eljárások kialakítására, hanem a meglevő, ismert és a tervezési irányelvekben rögzített technológiák szélesebb körű gyakorlati megvalósítására van szükség. Célszerűnek látszik a speciális ismereteket igénylő szaktervezés és kivitelezés koncentrálása, meghatározott vállalatok, ill. tervezők kijelölésével. 16. Az állami támogatással megvalósított hígtrágya kezelő és hasznosító telepeken rendszeres hatósági vizsgálatokat kell tartani a létesítmények szakszerű, rendeltetésnek megfelelő üzemeltetésének műszaki és agronómiai ellenőrzése, hatékonyságáguk megállapítása céljából. Olyan ösztönző rendszert kell kidolgozni és bevezetni, amely lehetőséget nyújt a hígtrágyát ártalommentesen felhasználó állattartó telepek, ill. gazdaságok dotálására a megtakarított műtrágya-egyenértékek arányában, de amely ugyanakkor bírsággal sújtja az üzemeltetési utasítástól eltérően, szakszerűtlenül, ill. gondtalanul üzemeltetőket a környezet-, ill. talajkárosítás, vagy a terméskiesés arányában. 17. Folytatni, fejleszteni és támogatni kell a hígtrágya kezeléssel és hasznosítással kapcsolatos kutatómunkát, szélesíteni kell a szakmai információk cseréjét mind a hazai, mind nemzetközi szinten. A kutatásnak teljesen újszerű, a jövőben alkalmazásra kerülő elhelyezési és felhasználási megoldásokat is keresni kell, különös tekintettel a kiterjedt szántóföldi használatra. 18. A tudományos egyesületek fontos szakmai feladata, hogy az egyes hígtrágya kezelési és hasznosítási módszerek tényleges létesítési és üzemelési tapasztalatai, vizsgálati eredményei rendszeresen ismertetésre és megvitatásra kerüljenek a tervezői és gazdálkodói gyakorlat közvetlen segítése érdekében. 19. A hígtrágya kezeléssel és hasznosítással összefüggő összes feladat — beleértve a kutatás, a műszaki fejlesztés, a szükséges gyártás-szervezés és gyártmány-forgalmazás feladatait is,— megoldásának segítését, irányítását és koordinálását egyetlen meglevő országos hatáskörű szervezetre (intézményre, vállalatra) kell bízni, az egyes módszerek bemutatását és kipróbálását végző bázisüzemek, üzemi nagyságrendű telepek egyidejű kijelölésével. 20. Az eddigi általánosabb érvényű ajánlásokon túlmenően a konferencia egyes szakmai kérdésekben a következőképpen foglalt állást:
