Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

10. szám - Beszámoló a „Hígtrágya kezelés és mezőgazdasági hasznosítás” c. tudományos konferenciáról

464 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. Beszámoló meg a termelés magasfokú koncentrációjának ós specializációjának. A szocialista nagyüzemek éltek is a lehetőségeikkel. Nagy anyagi és szellemi áldozatok árán létrehozták azt a több mint 700 szakosított állattartó telepet, amelyek megteremtették az objektív alapjait az iparszerű állatitermék termelésnek. E folyamatnak természetesen még csak a kezdetén tartunk, de munkánk eredménye igazolja célkitűzéseink helyességét. A fejlődés azonban újabb ós újabb megoldandó feladatokat állít elénk. Napjaink egyik legnagyobb gondja a hígtrágyakezelés megnyugtató és gazdaságos megoldása, a gyakorlatban e téren fennálló hiányosságok fölszámolása. Ezért megállapítható, hogy a. tudományos egyesületek -— a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Agrártudományi Egyesület és az Építőipari Tudományos Egyesület — jól választottak és helyesen jártak el, amikor elhatározták ós megrendezték ezt a konferenciát, amely nagymértékben segítheti céljaink elérését. A témaválasztás és a konferencia megtartásának időszerűségét indokolja az a tény, hogy a témával foglalkozó hazai kutatás és műszaki fejlesztés — sok elméleti megfontolás és gyakorlati próbálkozás után, számos kísérlet, vizsgálat és üzemi próba eredményeként — ma már véleményt tud formálni az alkalmazható módszerekről, meg tudja jelölni azokat a helyes szakmai irányokat, amelyeket a problémák országos megoldása során követnünk kell. Ki kell emelni a konferencia lebonyolításának formáját, ami jól szolgálta azt a célt, hogy egymáshoz közelebb hozza, közös nyelvre és gondolkodásra tanítsa, közös szemlélet kialakítására serkentse a megoldásban érdekelt különböző szakembereket. Az, hogy az egyes témacsoportok vitáit plenáris üléseken, egymást követően tartották meg, lehetővé tette a részvevőknek, hogy teljes „keresztmetszetet" kapjanak e témáról. A konferencia munkáját értékelve megállapítható, hogy a viták igen értékesek, sokoldalúak voltak. Az egyes témacsoportok előadói áttekinthetően, a lényeges kérdéseket kiemelve foglalták össze a beküldött dolgozatok legfőbb mondanivalóit. Korántsem állíthatjuk, hogy mindenki mindenben egyetért a teendők és a módszerek részleteit illetően. Mégis kialakult már néhány általánosítható vélemény, amelyre alapozhatjuk a jövőbeli intézkedéseket. Végigvonult az egész konferencián mindenekelőtt az a gondolat, hogy a hígtrágyát nem megsemmisíteni, hanem a mezőgazdasági termelésben hasznosítani kell. Ennek lehetőségeit, követelményeit és módszereit tárgyalta lényegében mind a hat témacsoport, erre mutattak példát, gyakorlati megoldásokat a tanulmányutak. A hígtrágya mezőgazdasági hasznosítását két indok teszi alapvető követelménnyé: — egyik az, hogy a hígtrágya szilárd és oldott alkotórészeinek túlnyomó többsége a mezőgazdasági termelésben hasznosítható, értékes anyag, nem engedhetjük teljesen veszendőbe menni, nem mondhatunk le arról az értékről, amit képvisel. — másik az, hogy a hígtrágya mint környezetre veszélyes szennyezőforrás, kiküszöbölésének is legkevésbé ártalmas módja a talajban való ellenőrzött és szabályozott elhelyezés, még akkor is, ha egyébként értéktelen anyag lenne. A hasznosítás által kerülhetjük el a legkisebb áldozatok árán azt, hogy a hígtrágya víz-, talaj- vagy levegőszennyező anyaggá . váljék. A másik általános és visszatérő gondolat volt az, miszerint a hígtrágya kezelési módszereknek olyanoknak kell lenniök, hogy a hasznosíthatóságot elősegítsék. Még nem dőlt el, hogy vajon az elméletileg legjobbnak ítélhető homogenizálásos, folyamatos elhelyezést megvalósító módszerek, vagy a szétválasztáson alapuló és hosszabb tárolással, szakaszos hígtrágyaelhelyezéssel dolgozó eljárások lesznek-e a gyakorlatban leginkább eredményesek. Feltehetően mindkettőnek van és lesz létjogusoltsága megfelelő feltételek között. Az viszont biztosnak látszik, hogy a hasznosítást megelőző bármilyen kezelés, előtisztítás csak olymértékű lehet, ami még elviselhető ráfordítások árán a hasznosítás számára kedvezőbbé, szélesebb körűen alkalmazhatóvá, veszélytelenebbé teszi a hígtrágyát. Ennek az alpelvnek érvényesülnie kell nemcsak az esedékes gyakorlati megvalósítások, hanem a folyamatban levő és a jövőben induló kutatások során is. Tekintettel a hígtrágya nagy víztartalmára, folyékony halmazállapotára és nagy mennyiségére, legcélszerűbbnek látszik, ha a szállításban a hidraulikus módszereket helyezzük előtérbe. A tömeges elhelyezés és hasznosítás érdekében szükséges szállítási feladatokat ezért mindenhol igyekeznek a jól gépesíthető és nagyüzemi termelésbe beilleszthető öntözési módszerekkel összekapcsolni. Az is a konferencián egyöntetűen hangsúlyozott alapelvek közé tartozik, hogy a hígtrágyák sem a megfelelő kezelés hiánya, sem a felhasználást szolgáló berendezések gondatlan, szakszerűtlen üzemeltetése következtében nem válhatnak közegészségügyi, illetve állategészségügyi veszélyek forrásává. Ezért kezelésük és felhasználásuk közben be kell tartani azokat a higiénés rendszabályokat, amelyek a fertőzési veszély kiküszöbölését, megelőzését, a kockázat minimálisra csökkentését célozzák. A konferencia előadói hansúlyozták, hogy „az egészségügyi feltételek biztosítása mellett szélesíteni lehet a hígtrágya öntözését. A mezőgazdasági és élelmezésügyi szakemberek szoros együttműködése lehetőséget teremt az egészségártalmak kiküszöbölésére.'' Sok szó esett a konferencián az állattartó telepek, a mezőgazdasági üzemek felelősségéről és érdekeltségéről is a hígtrágyakezelóssel kapcsolatosan. Felelősségükről, amely az általuk termelt melléktermék ártalmatlanításában, elhelyezésében és felhasználásában őket terheli, valamint az érdekeltségről, amely azonban sok esetben nem megfelelő az üzemekben a kérdés megoldásához. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a kellő érdekeltség hiánya ellenére szakembereink igen sokat tettek az utóbbi időben az egyes műszaki-technológiai megoldások érdekében. Vannak üzemek, melyek tevékenysége e téren különösen nagyra értékelhető. A kérdés megoldása érdekében központi intézkedéseket is tettünk. így megjelent a környezetvédelmi törvény, mely megtestesíti a legfontosabb teendőket. Jóllehet jelentős anyagi áldozatokat vállaltunk a hígtrágya kezelése ós hasznosítása érdekében, azonban mórlegelnünk kell a népgazdaság teherbíró képességét.