Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
10. szám - Dr. Roland Bucksch: Ausztria vízgazdálkodási problémái
426 Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 8. kép. Az Ossian-tó Ausztriában 5. ábra. Az Ossian-tó Ausztriában. Szennyvízszállító csőrendszer Vízvédelem Az utóbbi 10 év fejlődése azokat igazolta, akik mindig rámutattak arra, hogy a vizek tisztán tartása csak az egész vízgazdálkodás keretében szemlélhető, ill. oldható meg. Most tehát egy olyan fejlődés veszi kezdetét, amely a vízvédelmet egyre inkább a környezetvédelem központi kérdésévé teszi, miáltal a környezetvédelem — a kibővített vízvédelemhez hasonlóan — a vízgazdálkodás egyik alapvető ágazatává válik. Ha környezetvédelem alatt a talaj és a levegő tisztántartását is értjük, akkor nem lesz nehéz" a három tényező: víz, talaj, levegő szoros összefüggését bebizonyítani, és a víznek az őt körülvevő talajrétegtől és levegőtől való függését kimutatni. A társadalmi jólét és az ipari termelés növekedése folytán a szilárd hulladékok nagymértékű elszaporodása már hallatta intő szavát a vízgazdálkodás köreiben, mindenekelőtt a vízellátásban. A kavicsgödrökben való rendezetlen leülepedése következtében a talajvíz elszennyeződött, és a hulladékoknak a rézsűkön való elhelyezése vagy a szemétnek és egyéb hulladékoknak közvetlen bedobálása a legközelebbi vízfolyásba egyre inkább szokássá vált, ami nemkívánatos szennyeződéseket idéz elő a folyókban és tavakban. Ha azonban a hulladékokat elégetik, akkor a probléma áttevődik a vízből a levegőbe és onnan — pl. ha szükségessé válik a füstgázok kimosása — ismét a vízbe kerül vissza. Azonban a fokozódó levegőszennyeződés a vízben más módon is kellemetlenül jelentkezik. A szennyező és ártalmas anyagok a csapadékkal ismét visszakerülnek a földre, és elszennyezik úgy a talajt mint a talaj- és felszíni vizeket. Az eső és a hó csak ott veszítik el fenti káros hatásukat, ahol egy páraharangon áthatolva kerülnek a földre. Dr. R. Bucksch: Ausztria vízgazdálkodási problémái A vízgazdálkodásnak már a környezetvédelem keretébe tartozó egészséges táplálkozás kérdéseivel is foglalkoznia kellett, amennyiben műtrágya, növényvédő szerek és hormonkészítmények használatáról van szó, és figyelmeztet ezeknek az anyagoknak a vízre gyakorolt káros hatására, valamint azok szakértelem nélküli vagy túlzott mértékben a vizekbe történő bekerülésének veszélyére. A környezetvédelem lényeges kérdései vonatkoznak tehát a tágabb értelemben vett vízvédelemre is, és ezzel a vízgazdálkodás egészére. Ausztriában már nagyon sok történt a vízvédelem érdekében (6—8. kép, 5. ábra). Az ország egész területén a lakosságnak kb. 30%-a központi víztisztító berendezésekbe van bekapcsolva. Az utóbbi 10 évben mindenekelőtt csak biológiai szennyvíztisztító telepek épültek. Elsősorban az ország fő városai mint Klagenfurt és Innsbruck voltak azok, amelyek teljes biológiai szennyvíztisztító berendezéseket építettek. Bécs nagy szennyvíztisztító telepe azonnal üzembe léphet, ha a nehéziszap-kérdés megoldást nyer (előreláthatólag elégetés), Grazban a mechanikai rész már több mint egy éve üzemben van, és most épül a biológiai rész. Salzburg és környéke részére a szennyvíztisztító telep rövidesen elkészül. Sok történt a tavak szanálása terén is, ami különösen az idegenforgalomra való tekintettel vált szükségessé. Lényegében az összes szennyvizeket a parton és magában a tóban elhelyezett körvezetékek gyűjtik össze és a tavak kifolyóinak közelében elhelyezett központi tisztítórendszerekbe vezetik. Ahol ez nem célszerű, ott a teljes biológiai tisztítást vegy kicsapatással kell kiegészíteni, hogy lehetőleg kevés tápanyag (foszfátok) kerüljön a tóba. Ezeknek a munkáknak a befejezése után a tavak képesek lesznek az idegenforgalom által okozott terheket viselni anélkül, hogy bármilyen, az egészségre káros hatástól félni kellene. Az utóbbi években az ipar is nagy erőfeszítéseket tett a szennyvízproblémák megoldása érdekében, legnagyobb gondot azonban a műanyagüzemek okozták. A gyártástechnika átállítása most már lehetővé teszi a befogadó számára oly káros szulfitlúg elégetését; egyik üzem ezt már évek óta igen jó eredménnyel alkalmazza, egy gyár pedig egy elégetőberendezést helyezett a közelmúltban üzembe, és további három üzem átépítés alatt áll. Mindezeknek a törekvéseknek tulajdonképpen lehetővé kellene tenniök, hogy a Duna az egész ausztriai szakaszon ismét elérje a II. vízminőségi osztályt, ami ma a nagy települések alatti szakaszon (pl. Linz és Bécs) még nem áll fenn. Ezzel Ausztria is hozzá kíván járulni a nemzetközi együttműködéshez a Dunán. Ha Ausztria nem is vesz ki a Dunából ivóvizet, mégis tudatában vagyunk annak, hogy más országok, pl. Magyarország erre kényszerülnek. A Duna tisztántartásával Ausztria hozzá kíván járulni a dunai államok nemzetközi együttműködéséhez. Ez most a Duna és a Rajna, valamint a Duna és az Odera közötti küszöbön álló összeköttetéssel kapcsolatban igen nagy jelentőségűnek látszik.
