Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
9. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 418 Víztisztítás — szennyvíztisztítás — vizi környezet védelmének kapcsolata A Magyar Hidrológiai Társaság, az Országos Vízügyi Hivatal Vízellátási és Csatornázási Főosztálya, a Magyar Tudományos Akadémia Vízgazdálkodástudományi Bizottsága, Vízellátási és Csatornázási Albizottsága és Vízvédelmi Albizottsága, és az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1077. május 19—20-án Győrött rendezte sorrendben JV. szemináriumát. A vízellátási szemináriumoknak már hagyománya van és a három megelőző (Kaposvár 1973, Sopron 1974, Nyíregyháza 1975) sikere és gyakorlati hasznossága az előkészítés — szervezés időszakában is megnyilvánult. Az előkészítés során a szervező bizottsághoz 41 tanulmány érkezett be, amelyek alapját képezték az előzetes program szerinti témakörök összefoglaló referátumának. A szemináriumot Putz József az Eszakdunántúli Vízügyi Igazgatóság Igazgatója, a Magyar Hidrológiai Társaság Területi Szervének Elnöke, nyitotta meg, amelyet követően Fördős Andrásné a Városi Tanács ós a Hazafias Népfront nevében tartott köszöntőt. Dr. Bérezi Árpád a Magyar Hidrológiai Tárasság Főtitkára bevezető referátuma röviden értékelte a megelőző szemináriumok eredményeit és felvázolta azokat az általános célkitűzéseket, amelyeket a rendező szervek, ezenbelül a Magyar Hidrológiai Társaság a közeljövő feladataként tekint, kiemelve az elérésükhöz szükséges széleskörű szakmai, tudományos, társadalmi összefogás jelentőv sógét. A szeminárium szakmai irányelveit dr. öllős Géza a szeminárium Tudományos Bizottsága elnöke foglalta össze. Felvázolta azt a szükségszerű fejlődést, amely a szemináriumok témaköreinek bővítésével jelentkezett és végül a víztisztítás — szennyvíztisztítás — környezetvédelem közös rendszerbe foglalására vezettek. A vízellátás feltótelét — mint továbbra is meghatározó fő tevékenységet — a teljes vízi környezetbe helyezve kell vizsgálni ós szemléltetően igazolta azt a kapcsolatot, amely a víztisztítás — szennyvíztisztítás és a vízi környezetvédelem között fennáll, ezek összefonódását és egymásra utaltságát ós mind általánosságban, mind pedig részprogramokon keresztül kölcsönhatásukat. Felhívta a figyelmet az ehhez szükséges szemlóletfejlődós időszerűségére a kutatás és az oktatás területén, a teljeskörű programelemzés és súlyozás szükségességére annak \ érdekében, hogy a vízellátással szemben egyre növekvő igények kielégíthetősége továbbra is megfelelő szinten legyen biztosítható. A vizi környezetvédelem témakört felölelő szekció-ülést (elnök: dr. Bérezik Árpád, vitavezető: dr. Papp Ferenc) dr. Felföldy Lajos referátuma vezette be, amelynek keretében rendkívül plasztikusan vázolta fel a környezetvédelem — ezenbelül a vízi környezetvédelem — fogalmi meghatározását, annak tartamát ós azt a tevékenységet, amely a vízi környezetvédelem körébe tartozik. Igazolta a környezetvédelem-vízellátás — csatornázás zárt rendszerét, amelyen belül a láncsor egyik szeme sem hiányozhat, a másik sérelem nélkül. Az ember minden napi tevékenysége a természetet, annak egyensúlyát megzavarja azzal a veszéllyel, hogy az új helyzet a természet károsodására jön létre, illetve alakul ki. Ennek megelőzésére a természeti és az emberi beavatkozás egymásra hatását úgy kell biztosítani, hogy a természet szükségszerű alkalmazkodása jó irányban következzék be. Példákkal mutatott rá a környezetvédelem helytelen értelmezése, ill. mellőzése révén elkövetett hibákra, amelyek korrekciója csak lassan és nagy költséggel biztosítható, Mind a referátum, mind pedig az ezt követő vita jól mutatta annak szükségességét, hogy a passzív környezetvédelem helyett, a környezetformálás ós a környezet átalakítás pozitív tevékenységét kell alkalmazni. A víztisztítás témakörben (elnök: Varró István, vitavezető : dr. Karácsonyi Sándor) dr. Bozzay József né bevezető előadása a vízi környezetvédelem fontosságát a vízellátás szemszögéből vizsgálta annak érdekében, hogy a fogyasztók egyre növekvő vízigénye a vízminőség általános romlása mellett is minőségromlás nélkül kielégítő legyen. Sokoldalúan mutatta be a víztisztítási technológia fejlődését, az eddig elért eredményeket ós ezzel párhuzamosan a felhasználható víz minőségének romlását, a nyersvíz szennyezettségének mennyiségi és minőségi növekedését. Ez utóbbi következtében a tisztítandó vízben olyan sokféle kémiai és biológiai szennyeződés jelent meg, amelyek kivédése, megbízható eltávolítása már nem korlátozható a hagyományosan vett tisztítóberendezésre, hanem ebből a körből kilépve a víztisztítás a megelőző, a természetes környezetben végzendő feladataira tevődik át. A referátumot követő vitában a hozzászólók gyakorlati eredményekkel és tapasztalatokkal egészítették ki az előadó által kijelölt célkitűzések helyességét és az újabb víztisztítás technológiai eredmények bemutatásával is rámutattak a megelőző vízminőség védelem indokoltságára és szükségességére. A szennyvíztisztítás vitaülósén (elnök: dr. Benedek Pál, vita vezető: Nagy L. Dénes) Mucsy György összefoglaló előadásában mutatta be a szennyvíztisztítás helyzetét, a különböző kiboesájtott szennyvizek vízi környezetet érintő hatását az elért eredményeket, valamint azokat a teendőket, amelyek szükségesek annak érdekében, hogy a kiboesájtott szennyvizek a vízminősógvódelem célkitűzéseivel összhangba kerüljenek. Ennek keretében új elvként javasolta az előtisztítás bevezetését és alkalmazását, a víz és melléktermékeinek további felhasználását akadályozó anyagok külön kivonását, ill. visszatartását. Fontos célkitűzésként javasolta a szennyvíztisztítás egyes eljárásainak hatékonyabbá tételét a régebbi túlterhelt tisztító berendezések ezekkel kombinált módon történő teljesítmény növelését. Ugyancsak javasolta a vízi környezet szennyezéseknek csökkentésére a tisztított szennyvizek nagyobbmérvű újrahasznosítását, különösen az ipartelepeken. Tovább növelné a szennyvíz tisztítást ós egyben gazdaságosabbá tenné a regionális elv fokozott elterjedése, több kibocsájtó hely szennyvízének összefogása ós együtt kezelése útján. Mindezeken felül sürgette az alkalmazott kutatások fokozását a tisztító telepek műszerezettségének fejlesztését, a tisztító telepeken szükséges berendezések, eszközök, gépek fokozottabb egységesítését és végül az üzemvitelt biztosító káderek szakképzettségének növelését. A referátumot élénk vita követte, amelyben ismételten rámutattak a szennyvíztisztítás ós a vízi környezet szoros kapcsolatára, a vízminőségvédelem érdekében szükséges tennivalókra. A szeminárium záróülésszakán (elnök: Áll Lajos) a vitaülósek eredményeinek összegezésére és a soron következő feladatok áttekintésére került sor. Ennek bevezetéseként Dégen Imre ny. államtitkár, c. egyetemi tanár áttekintő és részletes értékelést adott a víz- és szennyvíztisztítás környezeti hatásának közgazdasági kérdéseiről, a vízi környezetvédelem helyes értelmezéséről, a víznek, mint természeti erőforrásnak a népgazdaság életében elfoglalt helyéről, a vizek terhelhetőségének és a csökkentés lehetőségeiről, a víz áráról ós értékéről. A vízminőségvédelem területén jelentkező feladatokat dr. Benedek Pál összegezte, Szemléltetően mutatta be az egyes beavatkozások vízminőségvédelmi kihatásait a vízminőség javítása érdekében az összegező kutatások és a műszerezettség növelésének szükségességét. Dr. Krempels Tibor a víztisztítás területén jelentkező feladatokat felvázolva három főbb irányt jelölt ki, amelyeken különösen összpontosított fejlődés elérése szükséges. így:
