Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
9. szám - Vízkelety Éva–Lenit Lászlóné: A Zala biológiai vízminősége, különös tekintettel az antropogén hatásokra
Hidrológiai Közlöny 1977. 10. sz. 413 A Zala biológiai vízminősége, különös tekintettel az antropogén hatásokra* VÍZKELETY ÉVA*» — LENTI LÁSZLÓNÉ** A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság Laboratóriuma 1972-től végez kémiai és biológiai vizsgálatokat a Zalán, a folyó teljes hosszában. A vizsgálatok célja megállapítani: — milyen a folyó növényi tápanyag ellátottsága, — mekkora a fitoplankton mennyisége, s változik-e, melyek a legjellemzőbb mikroszervezetek a — folyó egy as szakaszain, — milyen a szaprobitási viszony, — milyen mértékben változtatja meg a kívülről jövő antropogén eredetű szennyezés a folyó eredeti állapotát. A fentiek megállapítására az 1974—1975-ös év vizsgálati eredményeit vettük figyelembe. Mintavétel helye, ideje A Zala Szalafőnél ered, hossza kb. 130 km, Fenékpusztánál ömlik a Balatonba. Vízgyűjtőterülete 2000 km 2. Vízhozama a felső szakaszon (Oriszentpéter) 190 l/sec, a torkolatnál 9,8 m '/see. (A vízhozamértékek sokévi átlag adatok, amelyeket a Vízkészletgazdálkodási Osztálytól kaptunk.) 1974-ben 11 helyen, 1975-ben 7 helyen mintáztuk a Zalát. A mintavételi helyeket egyrészt a legnagyobb koncentrált szennyezőanyaggal terhelt Zalaegerszeg alatti szakaszra, másrészt a torkolat térségére koncentráltuk. Mintavételi helyek (1. ábra) Őriszentpéter, közúti híd 115,3 fkm Andráshida, közúti híd 81,6 fkm Zalaegerszeg, közúti híd 78,4 fkin Vizslaréti árok torkolata alatt, 300 m-re .... 77,4 fkm Felső-Válicka torkolata alatt, 300 m-re .... 74,8 fkm Alibánfa, közúti híd ' 70,8 fkm Zalabér, közúti híd 54,4 fkm Zalaapáti, közúti híd 22,8 fkm Zalavár, közúti híd 15,3 fkm Balatonhidvóg, közúti híd 10,3 fkm Diás sziget 5,3 fkm Fenékpuszta, mórőszelvóny 0,3 fkm Mintavétel ideje 1974-ben június ós szeptember, 1975-ben április, július, október hónapokban. Mintavétel időtartama két nap. Vizsgálati módszerek • A kémiai ós biológiai vizsgálatok felszínközeli, sodorvonalból merített mintákból készültek. Az alga fajok minőségi vizsgálatához 30-as sűrűségű plankton-hálón szűrtünk át 80—100 1 vizet, a mennyiségi analízishez merített mintát használtunk. Az ammónium iont Nessler reagenssel, a nitrát iont nátriumszalieiláttal, a nitrit iont szulfanilsavas alfanaftilaminnal, az oldott reaktív foszfátot (P0 4 : i~) savas molibdát reagenssel és aszkorbinsavas redukcióval fotometriás módszerrel határoztuk meg. Az ásványi nitro* 1976. okt. 15-én a Hidrobiológus Napokon hangzott el Tihanyban. ** Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely. gént az ammónium, nitrit, nitrát ionból számított nitrogének összege adja. Az a-klorofill tartalmat 0,6 mikron pórusátmórőjű Synpor membránon túlnyomással szűrt, meleg metanolban extrahált mintából IWAMURA által megadott képlet alapján számítottuk Spektralkolorimeter „Spekol"lal 653, 666, 750 nanométeren mért extinciókból. Az összes algaszámot helyszínen jód-jódkálium oldattal rögzített mintából, 0,45 mikron pórusátmórőjű Sartorius membránon átszűrve, s a membránt celloszolv oldattal kezelve számoltuk. A szaprobiológiai állapot jellemzésére a Pantle— Buck indexet adjuk meg, melynek számításánál Kiebmann, Sladecek szaprobia rendszerét használtuk fel. Eredmények és értékelésük A folyó növényi tápanyag ellátottságának vizsgálatánál az oldott reaktív foszfát-foszfor és az ásványi nitrogén tartalmat vettük figyelembe. Az oldott reaktív foszfát-foszfor koncentráció (2. ábra) 1975-ben a felső szakaszon (őriszentpétertől—Zalaegerszegig) 0,04 mg 1 alatti volt. Zalaegerszeg alatt hirtelen 0,14—0,35 mg/l-re emelkedett s a torkolat felé 0,07—0,15 mg/l-re csökkent. A zalaegerszegi szennyvízbevezetés miatt a város vizeit szállító két vízfolyás a Vizslaréti árok és a Felső-Válicka betorkolása alatt is vizsgáltuk a folyót 1974-ben (3. ábra). (A Vizslaréti árok a városi tisztított szennyvizet — kb. 8000 m 3/nap —és egyéb, ipari eredetű szennyvizet, a Felső-Válicka pedig a Húsipari Vállalat tisztítatlan szennyvizét szállítja.) A szennyvízbevezetés alatt (3. ábra) 0,93 mg/l-es P-koncentrációt mértünk. Az antropogén hatásra kb. tizennyolcszoros volt a növekedés Zalaegerszeg alatt, a város fölötti (Andráshida) mintavételi helyhez képest. A torkolatnál a koncentráció (0,31 mg/l) a Zalaegerszeg alattinak a harmad részére csökkent. Az ásványi nitrogén 1975-ben (4. ábra) Zalaegerszeg felett 0,94—2,0 mg/l között ingadozott. A területről és a településekről jövő szennyezés miatt már itt is viszonylag magas a nitrogén tartalom. A maximumot 2,95 mg/l-t Alibánfánál mértük, a torkolatig 2,0 mg/l alá csökkent a koncentráció. A városi szennyvíz hatására az ásványi nitrogén koncentráció 1974-ben is megugrott Zalaegerszeg alatt (5. ábra), de nem a FelsőVálicka betorkolásánál, hanem Alibánfánál mértük a legnagyobb koncentrációt 4,6 mg/l-t. Ez a koncentráció majdnem négyszerese a Zalaegerszeg felettinek. A torkolatig 1,5 mg/l alá csökkent az ásványi nitrogén tartalom. A nitrogén-foszfor aránya 5:1—23:1 között változott. Mély tavakra vonatkozó irodalom alapján eu-politróf és politróf a folyó teljes hosszában, s már a felső szakaszon mind a foszfor, mind az ásványi nitrogén tartalom magasabb a veszélyes küszöbértékeknél.
