Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

9. szám - Herbert Billib: A vízgazdálkodási kerettervezés újabb módszerei a Német Szövetségi Köztársaságban

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 57. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 373—420. oldal Budapest, 1977. szeptember A vízgazdálkodási kerettervezés újabb módszerei a Német Szövetségi Köztársaságban* Prof. I)r. Ing., Dr. nat. techn. h. o. HERBERT BILLIB A szocialista országokban a háború után a távlati tervezés részeként indult meg a vízgazdálkodási kerettervezés. A piacgazdálkodást folytató országokban csak késve tértek rá erre az útra, az állami döntéseket elősegítő előretekintő tervekkel kapcsolatban. Ma már világszerte készülnek vízgazdálkodási kerettervek Az Alkalmazott Rendszerelemzés Nemzetközi Intézete (International Institution for Applied System Analysis, IIASA, Laxenburg, Ausztria), mintaként a Potomac folyó (USA) és a Trend folyó (Nagybritannia) vízgyűjtőjére vonatkozó kerettervet ajánlja, de javasolja, hogy foglalkozzunk a Tisza vízgyűjtőjével is. Ez újabb bizonyítéka annak, hogy mennyire elismerik nemzetközi szinten a magyar vízgazdálkodási tervezés jelentőségét és a tudományos világban kiérdemelt tekintélyét. A következőkben a hannoveri műszaki egyetem vezetésem alatt állott Vízgazdálkodási, Hidrológiai ós Kultúrtechnikai Intézetének munkáján kívánom bemutatni, hogy mely területeken és milyen mértékben hoztuk be az újjáépítés gondjai miatt bekövetkezett évtizedes lemaradásunkat. Munkánk indítékául egy, az intézetnek 3/4 millió hidrológiai és meteorológiai adat rövid idő alatti feldolgozására adott megbízás szolgált. Az ilyen adatfeldolgozás a vízgazdálkodási kerettervezósnek, a vízkészletek meghatározásának kiinduló-pontja. A hidrológiai adatok feldolgozása Az első lépés a nyers észlelési adatok felülvizsgálata, majd a jellemző értékek egységes módon való levezetése. Az adathalmaz nagysága miatt gépi eljáráshoz kellett folyamodnunk. Az adatokat lyukkártyákra és mágnesszalagra vittük rá, és ehhez lyukasztási előírásokat készítettünk, meghatároztuk a jellemző adatok nyilvántartási lapjának mintáját és az adatanyag kezelési rendjét. Ezután minden egyes vízmérce szelvényre elkészítettük a napi vízállások évenkénti kimutatását. A vízállásokról a vízhozamokra való áttérésnél a meder benőttségének, a jégnek és a vízimunkálatoknak a befolyását egy r) szorzótényezővel vet* A szerzőnek, Társaságunk tiszteleti tagjának, a Vízgazdálkodási Szakosztály 1975. okt. 30-i ülésén elhangzott előadása. A kézirat 1970. áprilisában érkezett. tük figyelembe. Mivel minden egyes napnak másmás ??-érték felel meg, nagyon sok korrekciós táblázatra lett vona szükség, és használatuk kizárta volna a gépi átszámítás lehetőségeit. Ezért az T) = 0 és rj -- 1 szélső értékeknek megfelelő összefüggést magasabbrendű (n = 9—15) kiegyenlítő polinomokkal jellemeztük és ezeknek az együtthatóit beépítettük a vízhozamokra való átszámítás programrendszerébe. A napi vízhozamokból számított havi közepeket, szórást és a vízjárási jellemzőket a gép kinyomtatta, és az eredményeket fotomechanikus úton sokszorosítottuk. A Vízrajzi Évkönyvek sorozatában 1973-ban jelent meg ,,Az Aller—

Leine —Olcer vízgyűjtőjének vízhozamadatai — Vízjárási jellemzők és árvízi adatok" c. munka, mellékletként a fajlagos lefolyás alakulását feltüntető hossz-szelvénnyel. A keretterv külön foglalkozik az árvízvédelem kérdésével. Ezért össze kellett állítani az árvízi csúcsokra vonatkozó adatokat is. Az éves kimutatásokból a számítógép kereste ki azokat a napokat, amelyeken a vízállás meghaladta a vizsgált idősor legkisebb évi árvízszintjét. A vízhozamgörbe segítségével meghatároztuk az árhullámok tetőző hozamát is. Ezeket az értékeket lyukkártyákra vittük át napjuk, órájuk és tartamuk, a főhullám és az elő-, ill. utóhullám jellemzőivel együtt, hogy a rész-idősor elemzéséhez homogén statisztikai anyaghoz jussunk. A csapadék és a lefolyás kapcsolatát jellemző modell bearányosításához megfelelő árhullámokat kerestünk ki, és egy Hartmann—Braun-féle koordináta-leolvasó segítségével félóránkinti értékekből álló idősorokat állítottunk elő. A gép kinyomtatja és lyukszalagra viszi át a vízállásadatokat, amelyekből végül a Hewlett—Parckard 9100-as gép teljesen automatikusan, írásban és lyukszalagon adja meg az árhullám vízhozam-idősorát. A csapadékadatok feldolgozása kiterjed 1). az évi összegek kiszámítására, amelyeket lyukkártyákon