Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
1. szám - Balázs László–Dobó Lászlóné–Dr. Fázold–Ádám–Gábor Béla: Az iparfejlesztés és a vízminőségszabályozás alapvető kérdései a Sajó vízgyűjtőjén
40 Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. Balázs László és munkatársai: Az iparfejlesztés és a vízminőség szabályozás 3. táblázat A Sajó (j 95%-ra számított mértékadó vízminősége a határszelvényben, 1974. Table 3. Critical water quality in the boundary cross section of the Sajó River, converted to flow of 95 per cent duration, 1974 f 1 ) Component, (2) Tons/day, (3) 0 2 saturation, (4) Ammonia, (5) Total dissolved solids, (6) Manganese, (7) Iron, dissolved Komponens (1) [mg/l] [t/nap] (2) KOIor 274,0 63,9 KOIMH 167,0 38,9 (3) 0 2 telítettség. % 0,0 — (4) Ammónium 7,1 1,6 (5) össz, oldott anyag 595,0 138,0 (6) Mangán 0,47 0,1 (7) Vas. oldott 1,98 0,5 összevetve megállapítható, hogv csak az összes oldott anyag ós ammonium ion tekintetében nagyobb a hazai terhelés a határon túlról érkező szennyeződésnél. A határszelvényben észlelhető, dikromátos oxigénfogyasztással jellemezhető szerves szennyezettség elsősorban ligninszulfonsav tartalom eredménye. Dr. Váncsa Andrásné vizsgálatai szerint a ligninszulfonsav végig döntő jelentőségű a Sajó szennyezettségében. A nagy szervesanyag-szennyezettség, melyet rostos lebegőanyag-tartalom és időszakonként erős habzás kísér, problémát okoz az ipari üzemek vízgazdálkodásában ; vízelőkészítésnél, a szűrés és a vegyszeres előtisztítás költségeit növeli. Kis vízhozamok esetében pedig egyes üzemek belső vízgazdálkodásában olyan korlátozó intézkedések megtételét teheti szükségessé, amely a termelés menetét károsan befolyásolja. A hazai — elsősorban vegyipari — szennyezések az oldottanyagtartalom növekedés következtében növelik a vízelőkészítés költségeit, illetve korlátozzák a frissvíz felhasználásának a lehetőségét. Tekintettel az egymást követő vízhasználatokra az alapszennyezettség és a hazai szennyezők hatásainak vizsgálata szempontjából meghatározó tényező a Sajó folyó öntisztuló képessége. A Project-program keretében az ÉVIZIG által végzett öntisztulási hossz-szelvény vizsgálatok adatait prof. Dr. Manczak WHO szakértő irányításával Jancsó Lászlóné—Dr. Váncsa András—Herczeg László dolgozták fel. A legjellemzőbb vízminőségi komponenseknek a Sajó hossz-szelvényében történő alakulását a 3. ábra mutatja. Megállapítható, hogy a vízminőség a tisztulási folyamatok és az ezeket befolyásoló hatások ellenére sem éri el a torkolati szakaszban a még elfogadhatónak minősíthető KGST II. osztályú kategória értéket, így a Tiszára is káros hatású. A hossz-szelvény vizsgálatokból kitűnik az egyes szennyvíz bevezetések hatására bekövetkező vízminőség-változás, aminek figyelembevételével útmutatást lehet kapni a megkívánt szennyvíztisztítás mértékére. Vízminőségszabályozás szempontjából döntő fontosságú az üzemi vízgazdálkodás helyes kialakítása is, mely a befogadó minőségi és mennyiségi viszonyainak figyelembevételével műszaki-gazdasági kérdésként kezelendő. —• Ipari szv. kibocsátás (1) • Házi-fekátiás szv. tisztítók (2) A Automatikus mérőállomások (3) S Mintavételi helyek (Q ® SVR területi központ (5) í Sojópüspöki 6. Felsőzsolca 1. Putnok 1- Sajólód 3. Sajókaza 8. Ónod ( 4 Sajószentpéter 9. Kesznueten fi Miskolc 10. Inérhat (torkolat e/ott) 2. ábra. A Sajó folyó vízgyűjtőterületének helyszínrajza Fig. 2. Catchment area of the Sajó River (I) Discharge of industrial effluent, (2) Treatment plants for domestic-faecal sewage, (3) Automatic monitoring stations, (4) Sampling points, (5) SVE regional center
