Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Vágás István:Adatok az 1876–1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről

Dr. Vágás I.: Adatok az 1876—1975 időszak Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 317 idejű árhullámai befolyásolják. Lehet a felső szakaszon a Tiszának bármilyen nagy árhulláma, azonban ha ez azonos időben nem tud egyesülni Szegednél a Maros árhullámával, úgy a tiszai árhullám Szegedig nagy valószínűséggel ellapul. Ellenkező esetben azonban a még nem maximálisként induló árhullámok is maximálissá válhatnak az alsó szakaszon, és az ilyenek az igazán nagyok (1919, 1932, 1970). A Körös, de-főként a Maros tetőzésben gyakran megelőzi a Tisza árhullámát, emiatt többször előfordult már, hogy Szegeden néhány nappal, sőt akár egy héttel is hamarabb tetőzik a Tisza, mint Szolnokon. Szegedet illetően egyébként a leggyakoribb a Maros két napos előre sietése a Tisza előtt, de ez a kijelentés a 68,3 százalékos szórási intervallumon belül is csak +3 nap pontosságú. Általánosságban a száz éves időszak tanulmányozásának eredményeként még az alábbiakat jegyezhetjük meg [4, 5]: A megelőző évszakok csapadékossága vagy szárazsága nem befolyásolja a következő évszakok árvízi viszonyait. Többször előfordult ugyanis, hogy száraz ősz után csapadékos és árvizes tavasz következett be, de az is, hogy száraz tél és tavasz után rendkívüli csapadékosságú nyár. Abból tehát, hogy egy telet milyen csapodékosságú ősz előz meg, vagy abból, hogy egy tavasz olvadásos, vagy csapadékos volt-e, úgyszólván nem következik semmi az elkövetkező időszakokra nézve. A Tisza történetében nem szokatlanok a hosszabb, évtizedes tartamú árvízmentes időszakok és a több éves nedves, és így árvizekkel terhes periódusok. Mindebből nem kell és nem lehet Bem az éghajlat megváltozására következtetni és arra sincs elégséges okunk, hogy a vízfolyás medrének állítólagos mélyüléséről vagy feltöltődéséről beszéljünk. Az LNV szintek azért emelkednek, mert azokat akkor írjuk át, ha emelkedés történt, de ezek alakulása is beleillik abba a valószínűségi sorba, ami a folyó vízjárását jellemzi. Tegyük fel végül, hogy a jövőben az éghajlat nem változik meg, a lefolyási viszonyok is azonosak maradnak és jelentősebb műszaki beavatkozás sem történik a Tisza völgyében. Ha csak annyi történik azonban, hogy a csapadékhullás és a lefolyás az egyes mellékfolyókon egy-egy árvíznél az eddigieknél időbelileg jobban idomul az árhullám találkozások rendjéhez, még akkor is lehetséges, hogy a most érvényes LNV értékeket — elsősorban az alsó szakaszokon •— akár fél méter nagyságrenddel is meghaladja a Tisza. A vízhozamok egymásra hatásának az árhullám-találkozásokban rejlő „tartalékai" száz év alatt még koránt sem merültek ki. Még 1970-ben sem használta ki ezeket tökéletesen az áradás, hiszen ha pl. Szegeden a Maros két egymást követő árhulláma megcserélődve érvényesült volna, azaz a kisebb árhullám lett volna a korábbi, a nagyobb árhullám a későbbi, az 1000, sőt az 1020 cm-es vízállás sem tartozott volna a lehetetlenségek sorába a valóban bekövetkezett 961 cm helyett. Egy további kérdés: van-e hatása a Tisza vízjárására az 1954 óta működő tiszalöki és az 1973 óta működő kiskörei duzzasztásnak? Az 1. táblázat néhány tokaji adata a duzzasztással valóban befolyásolt. Mindez azonban a 600 cm-nél nem magasabb vízállások tartományában érvényesül, így árvízi vonatkozában nincs hatása. A nagyvízi vízjárás egyöntetűsége és szélső értékei A „vízjárás" fogalma — csakúgy, mint pl. az „éghajlat"-é: gyűjtőfogalom. Aujeszky László alapvető megfogalmazását [1] az éghajlatról a vízjárásra is átvihetjük, s így mondhatjuk, hogy a vízjárás valamely folyó hidrológiai- (vízállás-, vízhozam-) lehetőségeinek összessége, tehát olyan keret, amelyen belül kell az illető folyó hidrológiai eseményeinek lejátszódniuk. A „keret" jellemző számértékeit a matematikai statisztika eszközeivel határozhatjuk meg. Száz év tiszai adatai szolgáltatják vizsgálódásaink alapját. / Elsősorban arra kérdésre kell választ adnunk: vajon ugyanaz a Tisza (nagyvízi Tisza) folyt-e a száz év időszakában, vagy ez alatt az idő alatt megkülönböztethetünk-e vízjárási korszakokat a nagyvízi Tisza életében? A második kérdésünk szorosan az elsőhöz kapcsolódik: volt-e változás a Tisza 1876 utáni vízjárásának jellegében az ezt megelőző időszak vízjárásához képest? A választ mindkét kérdésre a vízállások évi maximumából (évi NV) keletkező számsokaság vizsgálatából, konkrétan: a matematikai [statisztikából ismert Szmirnov—Kolmogorov módszer, a Student-féle t-módszer és az ún. F-módszer segítségével adhatjuk meg. Az említett módszerek alkalmazásához a vásárosnaményi, tokaji, szolnoki és szegedi NV adatsor két, ötvenéves, 1876—1925, valamint 1926—1975. évi eloszlását külön elemeztük (l. ábra). 1876 előttről csupán egyetlen NV adatsor állott rendelkezésünkre, a szegedi, az is csak negyven év időtávlatából. (1835—1985, egy év időközbeni kimaradásával.) [5]. Ez utóbbi NV eloszlást az ld ábrán tüntettük fel. A Szmirnov—Kolmogorov módszer lényege, hogy a két részre bontott NV adatsorból külön-külön felrajzoljuk az empirikus eloszlás függvényt, megkeressük közöttük a legnagyobb függőleges értelmű, azaz a valószínűségi skálán kifejezett eltérést, és ezt összehasonlítjuk az esetről esetre, a sokaság elemszámának ós a szétválasztás arányának megfelelően, a megbízhatóság választott szintje szerint meghatározott küszöbértékkel. Felében megosztott száz elemű mintánál a 95%-os megbízhatósági szinthez tartozó küszöbérték pl. 0,272. Az n — 50 és az / - 40 elemszámú minta összehasonlításánál a 95%-os megbízhatósági szinthez a 0,29 küszöbérték tartozik, amelynek a két empirikus eloszlásfüggvény között értelmezhető legnagyobb valószínűségi eltérés által történt meghaladása a kót eloszlás függvény egyöntetűségének hiányára, meg nem haladása pedig érvényességére mutat, Figyelemmel az 1. ábrán feltüntetett eloszlásfüggvényekre, megállapítható, hogy az 1876— 1925 és az 1926—1975 időszakok a Tisza életében a négy vizsgált fő vízmércén vízjárási egyöntetűséget igazoltak, mert a nagyvízi vízállásokban talált eltérések nem érték el az egyöntetűség hiányára valló küszöbértéket. Az 1835—1875 időszaknak azonban akár az őt közvetlenül követő 1876—1925 időszakkal való összehasonlítása, akár pedig az ötven évvel később kezdődő 1926—1975 időszakkal való összehasonlítása a nagyvízi vízjárás egyöntetűségének hiányára mutat, tekintve, hogy az ez esetben érvényes 0,29 küszöbértéket a vonatkozó valószínűségi eltérések meghaladták. A Szmirnov—Kolmogorov módszer alkalmazásának ered-