Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Vágás István:Adatok az 1876–1975. időszak tiszavölgyi árvizeiről

Dr. Vágás I.

: Adatok az 1876—1975 időszak Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 315 2. táblázat A BOO cm-es vízálláshoz viszonyított időszaki áradások 1876—1975 Table 2. Seasonal floods related to the 600 cm mark 1876 to 1975 Vásárosnamóny Tokaj Szolnok Szeged 000 33 28 33 38 100 27 33 25 19 010 3 5 4 6 001 6 4 4 3 110 15 18 24 25 101 6 6 2 1 011 1 2 2 2 111 9 4 6 6 100 100 100 100 koriságú, az együttes tavaszi és nyári árvíz (110) évtípusa a felső folyószakaszon 20% alatti, az alsón viszont 20% fölötti gyakoriságú. Mindezek azt mutatják, hogy a Tiszán a tavaszi árvizekkel is, a tavaszi-nyári árvizekkel is gyakran és lényeges mértékben kell számolni. Az eddig nem említett további évtípusok gyakorisága külön-külön már elenyésző, együttesen azonban mintegy 20%-át teszik ki az előfordult eseteknek. Talán csak a kifejezetten nedves (111) típusú évek külön említésre méltóak. Ilyen Vásárosnaménynál az 1876, 1879, 1882, 1884, 1885, 1893, 1912, 1919 és 1941 év; Tokajnál az 1876, 1919, 1941 és 1965 év; Szolnokon az 1915, 1919, 1922, 1941, 1952 és 1965 év; Szegeden pedig az 1876, 1878, 1912, 1915, 1919 és 1941 év. Érdekes, hogy egyidejűleg mind a négy vízmércén csak 1919-ben és 1941-ben fordult elő 111 típusú év, három vízmércénél pedig csak az 1876 évben volt egyidejűleg 111 évtípus. Mondhatjuk ezért, hogy a Tisza alsó és felső szakaszán nem okvetlenül ugyanazok az évek voltak árvizes jellegű évek. Vannak olyan esztendők, amikor Felső-Tisza minden évszakban hevesen megárad, de az árhullámok magassága még a felső szakaszon lecsökken. Vannak viszont olyan évek is, amikor a felülről induló olykor apróbb, de nagy számban jelentkező árhullámok — egyesülve a mellékfolyók alkalmas időben érkező árhullámaival — a folyó alsó szakaszán idéznek elő torlódást és hosszan tartó áradást. A 3. láblázat a 2. táblázathoz képest már részletesebb. Ez a táblázat nemcsak a 600 cm-es vízállási érték meghaladását vagy meg nem haladását tartalmazza, hanem a 600 cm-t meghaladó — megállapodásunk szerint: „árvízi" — vízállások előfordulását is 100 cm-es vízállási lépcsőkben. Tekintsünk először a 3. táblázat a legalsó sorára. Ez azt mutatja, hogy a 100 óv közül a felső három vízmércén tavasszal kereken 60-ban, Szegeden pedig 50-ben volt áradás. Nyáron a felső két vízmércén kb. 30 esztendőben, az alsó kettőn kb. 40-ben fordult elő 600 cm-nél magasabb vízállás. Az őszi évszakban az áradás előfordulása felülről lefelé haladva a 20 évitől a 10 éviig csökken. Ezekből az következik, hogy: — A tavaszi árvíz a Tiszán igen gyakori, általában az elmúlt 100 évnek csaknem 2/

3-á

ban előfordult, Szegednél is az évszázad felében. — A nyári árvíz a Tisza teljes hosszában számbaveendő jelenség, mivel a 30—40 előfordulás 100 év alatt nem kevés. Jellegzetes, hogy Szegednél volt a legtöbb nyári árvíz. Az 1919, 1941 és 1970 évi legnagyobb árvizek is nyári árvizek voltak, az első két esetben májusiak, 1970-ben májusi és júniusi is. — Az őszi árvizek száma a Felső-Tiszán sem túlzottan nagy, az Alsó-Tiszán pedig lényegesen kevesebb. Tekintsük most már a 3. táblázat egészét. Itt a 601—700 cm-es számközben még találunk jelentősebb számú előfordulási értékeket, bár kevesebbet, mint 600 cm-ig vett vízállások sorában. Találunk még figyelemre méltó értékeket a 701—800 cm-es sorban is, bár rendszerint kevesebbet, mint az előző sorban. (Szegeden viszont nem!) Meglepő azonban, hogy a folyó szabályozásának következményeként beálló, 800 cm-nél magasabb maximális vízállások előfordulása viszonylag nem is túlságosan gyakori. A 801—900 cm közötti, évharmadi NV értékeknek mintegy 2/

3-a a tavaszi időszakra jut, a 900 cm-nél magasabb, néhány — fejben is számon tartható — eset zöme viszont május 1. utánra esik. Mindez azt jelenti, hogy az év előrehaladott időszaka nem von maga után okvetlenül árvizet, vagy nagy árvizet a Tiszán, ellenben: kimagaslóan nagy árvíz annál inkább várható, minél jobban előrehaladt az esztendő első fele. Ennek az a magyarázata, hogy egy-két nagy árhullám önmagában sohasem maximális, de ha több ilyen árhullám utóiéri egymást, és a nagyobb méllékfolyók árhullámaival is csúcsban találkozik, már bekövetkezhet a maximális víz esete is a Tiszán. Ennek kifejlődéséhez azonban sok idő kell, és erre rendszerint nem elég az év első négy hónapja: a télitavaszi vizeknek egybe kell folyniuk a későtavaszikoranyári vizekkel. Említsük meg itt azokat az éveket, amelyekben a Tisza vízszintje meghaladta a 800 cm-t, annál is inkább, mert a mai töltésrendszer általában ennél a magasságnál igényel fokozottabb, rendszerint III. fokú védelmi készültséget. Vásárosnaményban 1876, 1881, 1888, 1895, 1932, 1940, 1948, 1962 és 1964 tavaszi évharmadában, 1884, 1919, 1970 és 1974 nyári évharmadában, 1915 és 1974 őszi évharmadában tetőzött a vízállás 800 cm felett, ezen belül a 900 cm-t csak egyszer érte el: 1888 március 23-án, és egyszer haladta meg: 1970. május 15-én (912 cm). Tokajban 1888, 1895, 1924, 1932, 1940, 1941, 1964 és 1967 tavaszán, 1919, 1970 és 1974 nyarán, 1915 és 1925 őszén tetőzött a vízállás 801—900 cm között. Tokajban még nem voh/900 cm-t meghaladó víz. (LNV = 872 cm, 1888. március 27-én.) Szolnokon 1888, 1895, 1924, 1932, 1940, 1941, 1953, 1962, 1964, 1966, 1967 és 1970 tavaszán, 1919, 1941, 1970 és 1974 nyarán, 1915 és 1974 őszén tetőzött a vízállás 800 cm felett, ezen belül