Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Dr. Hoffmann István–Kelemen Béla: Újabb módszerek vizek szerves szennyezettségének jellemzésére

Dr. Hoffmann I.—Kelemen B.: Újabb módszerek Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 297 AquaRator USA), ahol a gázáram széndioxid. Itt a szerves vegyületek csak szénmonoxidig oxidálód­nak 900 °C-on platina katalizátoron. Az infravörös analizátor szénmonoxidérzékeny. A módszer tulaj­donképpen nem a szerves szenet, hanem a kémiai oxigénigényt méri. Alacsony, 0—10 mg/l tarto­mányokban történő mérésekre dolgozták ki a ,, Maihak'' -TOC-Unor NSZK készüléket. A vizs­gálandó vizet perisztaltikus szivattyú folytonosan adagolja -az égetőkemencébe, ahol 800 °C-on pla­tinakatalizátoron megy végbe az oxidáció. A szén­dioxidot infravörös analizátor méri. A vivőgáz levegő mély részben zárt ciklusban kering, a be­csepegő — előzőleg pH 3-ra savanyított — vizet ellenáramban kilevegőzteti. Folytonos vizsgálatok­ra használják, pl. vízművek ellenőrzésére, vagy aktívszenek szűrőképességének vizsgálatára. Ellát­ható önműködő mintaadagolóval egyes minták vizsgálatára. Megfelelően beállítva hosszabb időn át felügyelet nélkül működhet. Csak szűrt oldatok vizsgálatára alkalmas. A „0" oldatot maga a ké­szülék állítja elő dest. víz beadagolásával. A hosszú, több órás felfűtési idők kiküszöbölé­sére, valamint a magas hőfokon működő kemencék, ill. égetőcsövek alkalmazásával járó nehézségek megszüntetésére dolgozták ki a fotokatalitikus oxidáció elvén működő berendezést. Az elv régen ismert volt, laboratóriumi módszerként egyes helyeken alkalmazták is, de sorozatvizsgálatra alkalmas berendezést csak 1974-ben hoztak forga­lomba. (Maihak NSZK.) A készülék egy 40 °C-ra termosztált üvegreaktor, vízzel töltve, a reaktor­térbe nyúlik be egy 100 W teljesítményű 185—254 nm hullámhosszon sugárzó UV lámpa. A reaktoron oxigéngáz áramlik át és az oxidációs termékeket, egy ózonbontón át az infravörös analizátorba vezeti. A vizsgálandó mintát fecskendővel adagol­ják a reaktorba. Az érzékenység 0,1 mg/l C. Egy meghatározás ideje 3—10 perc. Mivel a regisztráló nem csúcsot, hanem görbét rajzol, a kiértékeléshez integrátor szükséges. A készülék bekapcsolásától számított 15 perc után mérésre kész [8, 9]. A ké­szülék egyszerűsített változatánál az IR analizátor helyett a C0 2-t lúgban nyeletik el és a vezető­képesség változást mérik (1 meghatározás ideje 30 perc). A szerves szén meghatározó készülékek másik csoportja azon az elven működik, hogy a kataliti­kus oxidációval nyert széndioxidot egy másik — nikkel — tölteten hidrogénáramban metánná redukálják és a metánt a gázkromátográfiából ismert lángionizációs detektorral határozzák meg. Ilyen a „Dohrman" USA, a Carlo-Erba M 420 olasz és a TOC-SIN angol készülék. A minta be­adagolása történhet fecskendővel, szakaszosan, vagy perisztaltikus pumpával folytonosan. A szer­vetlen karbonátok hatásának kiküszöbölése itt is savanyítással és levegőztetéssel történik. Pl. a TOC-SIN készüléknél ezt a műveletet az automata mintaadagoló mintánként önműködően végzi el. Más berendezéseknél külön is mérhető. A folya­matos működésre és adatszolgáltatásra konstruált Ionics M 1224 típusú készülék az összes és szervet­len szenet külön méri, a differenciát memória­egység tárolja. Az eddigiektől eltérő megoldást alkalmaz a „Delta Scientific" USA készülék. A vízmintát önműködő adagoló szűrés nélkül adagolja az égetőtérbe, ahol rézoxid tölteten megy végbe az oxidáció. A képződött széndioxidot báriumhidroxid oldatban nyeletik el. A fellépő zavarosságot nefelométer méri és arányos elektro­mos jelet szolgáltat. Megfelelő vezetékrendszer beiktatásával lehetőség nyílik az összes szén, a tisz­tán szerves szén, a tisztán szervetlen szén és az illékony szervesanyagok meghatározására. Tisz­tán szerves szén meghatározásoknál (savanyított mintákból) egy meghatározás ideje 5 perc. Az itt felsorolt készülékek szélesebb körű elter­jedését a készülékek viszonylag magas ára eleinte gátolta (kb. 10 000 $). Először a szerves szén meg­határozó készülékek terjedtek el. Nyugat-Európá­ban a vízügyi laboratóriumok és szennyvíztisztító telepek laboratóriumaiban ma már a szokványos felszereléshez tartoznak. A különböző típusok tfözül főként a „Beck man" készülék terjedt el, Angliában a TOC-SIN. Szocialista országok ilyen berendezéshez jelenleg csak tőkés importból jut­hatnak. Általában valamennyi szocialista ország vízügyi kutató intézetei rendelkeznek ilyen készü­lékkel. Magyarországon 1972 óta rendelkezünk szerves-szén és teljes oxigénigény mérőkkel. Az ultraibolya abszorpciómérő készülék 254 nm hullámhosszon méri a vízminta UV fény elnyelését. Egy és két fényutas készüléket használnak. A kétfényutas készülék egyik típusa a Withof Okometer (3. ábra). A készülék fényforrása Hg gőzlámpa, érzékelője fotocella. Belső termosztátja révén — amely a hőmérséklet változásra érzékeny fotocella és kimeneti graetz-egyenirányító hőmér­sékleti effektusait csökkenti — 40 °C-on működik. A fénvútba helyezhető hengeres, kvarc optikai üvegekkel ellátott küvetta folyadék be- és kiveze­tése tangenciális [10]. A készülékkel méréseket végeztünk a Dunán és a Sajón. Mindkét esetben a mérőküvetta optikai üvegfelületének gyors elszennyeződését tapasztal­tuk a magas lebegőanyagtartalom miatt. Ezt auto­Fényforrás 3. ábra. WITHOF OKOMETElt vázlata Abb. 3. Schema des WITHOF OKOMETER

Next

/
Oldalképek
Tartalom