Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

6-7. szám - Ajueszky Géza–Liptai Edit–Dr. Scheuer Gyula: Az Ény-i Bükk vízföldtani viszonyai

278 Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. Aujeszky G.—Liptai E.—

Dr. Scheuer Gy.: Az ÉNY-i Bükk lönálló apátsági rög közvetlen hidrológiai kapcsolatát. A III/6—III/7 sz. fúrások kedvező eredményei alapján javasoltuk a végleges kutak telepítéshelyeiként ezeket a pontokat. Azóta már a végleges kutak is elkészültek. A III/7. sz. végleges karsztkút műszaki és hidrológiai adatait a 7. ábrán tüntettük fel. E területen végzett vizsgálataink eredményeihez tartozik még, hogy a víztáró végpontján létesített vízszintes furatokból kifolyó vizet kaptak, amellyel megnövekedett a táró vízhozama. d) Az előzőekben ismertetett karsztvíz kutatási munkálatokon túlmenően feladatunkat képezte még az É-i terület egyéb szabad karszt vízkészleteinek vizsgálata is. Ezért bejártuk és helyszíni megfigyeléseket végeztünk a Szalajkai forrásoktól K-re levő területeken is. Megállapítható volt, hogy a permi mészkőből számos forrás fakad, azonban ezek közül csak a Bán (8. ábra) és Ablakoskői forások szolgáltatnak olyan vízmennyiséget, amely a létesülő cementgyár részére szükség esetén figyelembe vehetők. E forrásoknál több alkalommal végeztünk vízhozam méréseket. Az ÉNy-i Bükk-ben végzett karsztvízföldtani vizsgálatok eredményeiből az alábbi átfogó következtetések vonhatók le: a) A feltárt paleozoós és mezozoós kőzetek vízvezetőképesség alapján három nagyobb csoportra bonthatók, amelyek között természetesen átmenetek vannak: 1. Gyakorlatilag vízzárónak mutatták a hidrológiai vizsgálatok a különböző korú és típusú agyagpala összleteket. 2. Gyenge vízvezetőnek mutatták a vizsgálatok a feketés szürke — szürke mészköveket, amelyek a pala területeken szigetszerűen bukkannak ki a felszínre, (pl. Őzlövő, Nagy Peresznye, Fogjasbérci előfordulások). 3. Közepes és jó vízvezetői tulajdonságúnak minősíthető a permi mészkő egy része, továbbá a JELMAGYARÁZAf t Paleozoós agyagpala 1. Perm! mészkő 3. Édesvízi mészkő k Bán forrós 8. ábra. Bán forrás tájékoztató vízföldtani szelvénye Abb. 8. Orientierendes hydrogeologisches Profil der Bán-Quelle Mónosbéli és Mária forrásoknál feltárt triász időszaki szürke, sárgásszürke vékonyrétegezett szaruköves pala betelepüléses mészkő, valamint a bélkői világosszürke, fehéres szürke mészkő. Ezekből fakadnak a terület legjelentősebb karsztforrásai. Karsztvízföldtani szempontból a fennsíki mészkőnek van döntő szerepe, mert ennek nagy területi elterjedése és nagyfokú karsztosodottsága biztosítja ,a források vízutánpótlódását. b) A területen fakadó karsztforrások Léczfalvy S. osztályozása szerint, amelyet a feltárási eredmények is alátámasztanak, az átbukó típusú források csoportjába tartoznak. A mónosbéli és Mária forrásoknál az agyagpala, a Bán és Ablakoskői forrásoknál szintén az agyagpala rétegek képezik a vízzáró képződményt, amelyek a víz duzzasztását és túlbukását biztosítják. c) A Bükk-hegységben végzett korábbi vizsgálatokkal egyezően e területrészen is megkülönböztethetünk: kis, közepes, és nagy karsztrendszereket. A kis vízföldtani egységek közé sorolhatók azok a karbon, perm, triász mészkövek, amelyek a pala területeken szigetszerűen fordulnak elő. Közepes nagyságú vízföldtani egységként különíthetők el a Szalajkai völgytől K-re húzódó permi mészkőből fakadó források és a hozzájuk tartozó tápterület. (Leány, Ablakoskő, Bán források.) A források fakadási szintjei (1. táblázat), vízhozamai és a földtani felépítés együttes értékelése alapján történt elkülönítésük. A hidrológiai kapcsolata a fennsíki mészkővel — mint fő vízgyűjővel — vagy teljesen hiányzik a közbeiktatódó ÉK— DNy-i irányú vízzáró pala vonulat miatt vagy csak igen korlátozott. Ezért indokolt önálló vízháztartással rendelkező karsztvízföldtani tájegységként elkülöníteni. A kimutatott nagy egységes összefüggő bükki karsztrendszerhez tartoznak és annak megcsapolóiként tekintjük a Mónosbéli — Mária- és Szalajkai forrásokat. E források vizüket a nagy, több ezer 1/p-es, hozamokat figyelembe véve — csak a fennsíki mészkőterületről kaphatják. d) A vízföldtani viszonyok mai helyzete a földtörténeti fejlődési folyamatok eredményeként alakult ki és természetesen az elkövetkezendő hatások következtében változni fog. Eöldtanilag tehát e mai állapot csak egy közbenső stádiumnak tekinthető. A paleo-hidrogeológiai viszonyok vizsgálatával a fejlődés iránya kirajzolódik. Ilyen értelemben a források áthelyeződéseként értékelhető, hogy a fejlődés során a fennsíki mészkőből a közvetlen vízkilépések részben megszűntek és ezek helyett mélyebb szinten a fennsíkot É-ról kísérő mészkőrögöknél alakultak ki új források. Ez a karszthidrodinamikai átrendeződés az alsó pleisztocénben zajlott le, és ekkor indultak meg a mélyebb szinten a források, amelyek környezetükben nagyobb kiterjedésű édesvízi mészkövet raktak le. A karsztforrásokon végzett forráshozam mérési eredményeket a megfigyelési időszak csapadékviszonyaival összehasonlítva megállapítható, hogy a források nem egyformán reagálnak a csapadékra. A Mónosbéli Vízfő és a bélapátfalvai táró hozamai esetében (9. ábra) a kisebb csapadékok nyomtalanul múlnak el, vagy csak hosszabb idő átlagában