Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
6-7. szám - Dr. Vendel Miklós, Nekrológ
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY >7. ÉVFOLYAM 6—7. SZAM 241—324. oldal Budapest, 1977. június- július Dr. VENDEL MIKLÓS (1896 — 1977) Dr. Vendel Miklós Kossuth-díjas akadémikus, nyugalmazott egyetemi tanárról, a Bányászati Kutató Intézet Petrográfiai Osztálya vezetőjéről, mint a szakterületét rajongással szerető nemzetközi hírű tudósról, a Magyar Hidrológiai Társaság Soproni Területi Szervezete elnökéről, ós mint Társaságunk tiszteleti tagjáról emlékezünk. A nyole évtizedet maga mögött tudó kimagasló egyéniség maradandó alkotásainak tömegéből — az általános életrajzi adatok közlése mellett — itt főleg a vízföldtanhoz és a Magyar Hidrológiai Tárasághoz fűződő munkásságát kívánjuk kiemelni. Vendel Miklós — Magyarország ezeréves fennállása jubileumi évében — 1896. október 8-án született Sopronban, id. Véndl Aladár állami főreáliskolai tanár és De Moder Anna harmadik fiaként, s a hűség városához egész életén át haláláig 0 Maga is hű maradt. Az elemi iskolát és a reáliskola két osztályát Sopronban, a többi hatot Budapesten a II. ker. Állami Főreáliskolában végezte, ahol 1914-ben érettségizett. A tíz évvel idősebb Aladár bátyjához hasonlóan, tanulmányait Eötvös kollégistaként a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta, ahol az 1918. évben kémia—természetrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Eközben katonai szolgálatot is teljesített, s az első világháború legnehezebb olaszországi frontszakaszait megjárva, a hazájához való hűségből is kitüntetéssel vizsgázott. 1920-ban az Amfibolitok a Déli Kárpátokból c. értekezésének benyújtásával summa cum laude minősítéssel a bölcsészettudományi doktori oklevelet is megszerezte. Szakmai tevékenységét a Pázmány Péter Tudományegyetem Asvány-Kőzettani Intézetében, dr. Mauritz Béla professzor mellett kezdte el, ahol 1919-től először díjas gyakornok, azután tanársegéd, majd adjunktus, 1925-ben pedig a kőzettan magántanára lett. Az 1923. óv végétől a — Selmecbányáról Sopronba menekített — Bányászati és Erdészeti Főiskola Ásvány-Földtani Tanszékére rendkívüli főiskolai tanárrá nevezték ki. 1926-tól már ugyanott rendes tanár, majd — a főiskolának műegyetemi rangra emelésekor — 1934-t.ől egyetemi nyilvános rendes tanár. 1941-től pedig — dr. Vitális István utódaként — a Földtan-Teleptani Tanszékre nevezték ki, s ott maradt az 1959. év végéig. Tanári működése során számos bánya-, kohó-, erdő-, geológus-, geofizikus- és geodétamérnök-generáció oktatásában vett részt. Az 1938/39-es tanévben a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékánja volt. Amikor az Egyetem Miskolcra költözött — minthogy Sopronban kívánt maradni — megvált az egyetemi tanárságtól, s előbb egy évig a Nehézipari Minisztérium szolgálatába állt csoportvezető főmérnökként, ezután a Magyar Tudományos Akadémia Ge.ofizikai Kutató Laboratóriuma Értelmező Geofizikai Csoportjának, majd a Bányászati Kutató Intézet Sopronban létesített Petrográfiai Osztályának vezetését vette át. Az 1972. óv végén innen vonult nyugalomba, de mint nyugdíjas továbbra is ugyanott dolgozott, 1977. február 7-én bekövetkezett haláláig. Tudományos tevékenysége a geológia csaknem valamennyi ágára kiterjedt. Gazdag publikációs tevékenységéből Sopron környékének földtanára, a fiatal kárpáti ércprovinciára, a magmás kristályosodás ,,elemszűrósi" feltételeire, valamint a kőzetmeghatározás módszertanára vonatkozó munkái, a magyar földtannak örökbecsű értékei. Az ugyancsak rendkívül megalapozott ós iránytmutató vízföldtani tanulmányai közül az Elektromos triászvizkutatás Dorogon (1941), a Szénbányászatunk karsztvízveszélyességének leküzdéséről (Esztó P.—SzádeczkyKardossE.—Tárczy-Hornoch A.-lal 1947), a Hozzászólás Vigh Ferenc ,,Karsztvízprobléma a bányászatban" c. előadásához (1951), a Sopron vízföldtana (1962), a Zur Entstehung der Thermen des Wiener Beckens (1962), az összefüggések melegforrások és karsztvizek között a Dunántúli Középhegységben megfigyelt viszonyok alapján (Kisházi P.-rel 1963, 1964), az Adatok a Fertőtó-ásványvíztelep magyar területre eső részének ismeretéhez (1964), A Fertő vidéki ásványvízkutatások (Tárczy-Hornoch A.lal 1964), az Uber die Entstehung der Thermen in Budapest (1965) és az Ásványvízkutató fúrás Fertőrákoson (Kessler H.—Kisházi P.-rel 1969) tárgyúakat említjük meg. Á hidrogeológiával az 1940-es években, nagynevű hátyja dr. Vendl Aladár ós dr. Vitális Sándor fiatalkori jó barátja szakosztályelnöki működése során került