Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 240 Könyvismertetés A Fertő táj hidroszférája és vízgazdálkodása. Budapest, 1975. 176 lap. (A Fertő táj monográfiáját előkészítő adatgyűjtemény. 2. kötet.) Az általános tájékoztatón kívül — amellyek az első kötet ismertetésében már foglalkoztunk — a második kötet az alábbi fejezeteket tartalmazza: A tómeder, a vízgyűjtőterület, valamint a vízháztartás adatai. (Zorkóezy Zoltán, Kleininger Ferenc, Kalmár István.) Felszín alatti vizek ( Korim Kálmán, Ilirig Dénes ). A Fertő tó vízminősége ( Pásztó Péter ). A nádasok vízkémiája (Donászy Ernő). Balf gyógyfürdő ós forrásai (Schulhof Ödön ). Összefoglaló értékelés (Bencsik Béla). A tómeder, a vízgyűjtőterület, valamint a vízháztartás adatait tartalmazó tanulmány terjedelme 36 oldal, amelyet 20 melléklet, 10 táblázat ós a vonatkozó irodalmat tartalmazó jegyzék egészíti ki. Az Adatgyűjtemény e fejezete kizárólag a már meglevő adatok összegyűjtésére és rendszerbe foglalására szorítkozik, a forrásmunkák megjelölésével. A rajzmellékletek ós táblázatok képezik a tanulmány gerincét, amelyek a Fertő tóra és vízgyűjtőjére vonatkozólag értékes adatokat tartalmaznak. A közölt adatok azonban nem mindig egyértelműek. A vízgyűjtőterület lehatárolása sem egységes, mert egyes szerzők más-más rész vízgyűjtőkből állítják össze a teljes vízgyűjtő területet. A különböző területadatokat táblázat tartalmazza. A tó és vízgyűjtőjének hidrometeorológiai észlelő hálózata a kutatás érdekében létesült. A működő 17 állomásból 1 2 az osztrák oldalon, 5 a magyar részen fekszik. A vízgyűjtőterülettel kapcsolatban elmondottak érvényesek a lefolyási tényezőre is. Az egyes szerzők által számított értékek nagy szórása szükségessé teszi a lefolyási tényező egyértelmű számítási módszerének kidolgozását. A tó részletes felmérését az osztrák oldalon 1963-ban Fritz Kopf osztrák mérnök, magyar oldalon az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉVIZIG) végezte. A két felmérés alapján az ÉVIZIG készített egységes dokumentációt, amely lehetőséget nyújtott a Víztérfogat és vízfelület számításához. A nádövezet változását 1794 —1958. évek között, térképmelléklet ábrázolja. A térkép jól mutatja a nád terjedését az eltelt 171 év alatt. A meteorológiai adatok hiányosak. A bemutatott állomások csapadékadatai 1923—1965 közötti időszakra az osztrák vízrajzi évkönyvekből, 1968-tól pedig az ÉVIZIG által rendelkezésre bocsátott adatokból készültek. Párolgásméréseket 1961-ben a Vízügyi Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) indított meg a fertőbozi állomáson. Vízállásadatokat a tóra telepített hét vízmérce szolgáltatja. A vízszintingadozásra jellemző, hogy a tó két ellentétes oldalán levő (Neusiedel—Mekszikópuszta) vízmércén egyidejűleg mért vízállás közti különbség meghaladja az 50 cm-t. Tisztázatlan kérdés a felszín alatti hozzáfolyásból származó vízhozam, amely a tó vízháztartási mérlegének legbizonytalanabb tagja. Részben ennek tulajdonít ható a vízháztartási mérleg megbízhatatlansága. A Fertő szabályozása több évszázad óta foglalkoztatja a vízügyi szolgálat szakembereit. A lecsapolási kísérletek kudarca után a vízszintszabályozás kérdése került előtérbe. A tájat érintő területen három belvízöblözet helyezkedik el, a mekszikópusztai, sarródi és tőzeggyári. A Fertő táj 10 községéből 9 már rendelkezik közműves vízellátással. A Fertő táj tehát vízellátás tekintetében az országos átlaghoz képest kedvezőbb helyzetben van. Csatornázásról e községekben sajnos nem beszélhetünk. A térségben két fürdő üzemel, a balfi gyógyfürdő és a hegykői termálfürdő, fíalfon szónsavas ásványvízpalackozó üzem is működik. A Fertő tó vize összetétele miatt öntözésre nem alkalmas, ezért mezőgazdasági hasznosításáról nem lehet szó. A felszín alatti vizekről készült 13 oldalas tanulmány öt rajzmellékletet tartalmaz. A felszm alatti vizek hagyományos osztályozása szerint a Fertő tó körzetében talajvizet, hasadókvizet ós rétegvizet különböztetünk meg. A vízemeletek elhatárolása, különösen a talaj ós rétegvíz esetében, sokszor nem éles, átmenetek fordulnak elő. A tófenéken feltörő talaj vízforrásokról ez idő szerint adataink nincsenek. A tájvédelmi körzethatár közelében elhelyezett talajvízészlelő kutak rendeltetése a talaj vízállás ós talaj vízmozgás észlelése. A hasadékvíz a miocén tortonai ós részben szarmáta mészkő képződményekben fordul elő. A fertőrákosi és balfi források ide sorolhatók. A Fertőtől keletre haladva számos rétegvízzel találkozunk, amelyek közül legjelentősebb a fertőbozi forrás. A tó vízminőségét ismertető tanulmány mindössze két oldal terjedelmű, amelyhez a vízmintavételi helyek térképe és a felhasznált forrásmunkák jegyzéke tartozik. Az 1920-as évek második felében nagy lendületet vett a Fertő tudományos kutatása úgy a magyar, mint az osztrák részről. A rendszeres komplex kutatás azonban csak az 1960-as évekre tehető. 1960 —61-ben a VITUKI végzett vízminőségi vizsgálatokat, majd 1967-től az ÉVIZIG folytat tervszerű vízmintavételt és laboratóriumi vízelemzést. A vizsgálatok kiterjednek a tó fizikai, kémiai ós biológiai állapotának meghatározására. A nádasok vízkémiájáról szóló tanulmány négy oldalból és egy térképmellékletből áll. Az OMMI Vízélettani Osztályának 1966 — 68. évekből származó vízkémiai adatgyűjteménye szerint a nádas terület vízkémizmusa eltér a tó nyílt vizének homogénabb vízminőségétől. A csatornákon a nádasokba áramló víz összetétele a bomlási folyamatok hatására lényegesen megváltozik. Minőségileg a tó hidrogénkarbonát-magnézium-nátrium típusú szikes tó, amelynek vízkémizmusa nagyon hasonlít a Velencei tó víztípusához. A balfi gyógyfürdőt és forrásait 98 oldal terjedelmű tanulmány ismerteti, amelyet egy térkép egészít ki. A 14 leírást tartalmazó mű tájékoztatást nyújt a fürdő történetéről, az 1859-től napjainkig eltelt több, mint száz évről. Az újabbkori beható kutatások 1952-ben indultak meg. Az Országos Balneológiai Intézet méréseket végzett, s megállapította az egyes források vízhozamát és vizének összetételét. A Földmérési és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) 1969-ben a fürdő tervezett rekonstrukciója érdekében a vízbeszerzés fejlesztésének lehetőségeit kutatta, figyelemmel Balf község ós a létesítendő szanatórium ivóvízellátására. A feltárás 6 db kút lemélyítésével történt. A vizsgálat megállapította, hogy a jelenlegi forrásokat nem a tényleges vízadórétegre telepítették, azok megszüntetését és új víznyerőhelyek kiképzését javasolja a tervező. Az Országos Gyógyfürdő Igazgatóság 1966 — 68. években végzett hidrológiai és balneotechnikai vizsgálatokat. A fürdő kénes vizét a Mária, István és Fekete források szolgáltatják, amelyek vízhozama 50 — 60 l/perc. A községtől nyugatra, mintegy másfél km-re levő savanyúvíz kút vizét palackozzák, s mint ásványvíz kerül forgalomba. Az FTV a Fertő tó környékén végzett kutatások eredményeit vízminőségi szempontból vizsgálva megállapította, hogy Balf környékén glaubersós ásványvíz nem található. A fertőrákosi vitorlástelepen mélyített 150 m-es kutatófúrás vizét a nátriumkloridos glaubersós keserűvizek csoportjába sorolhatjuk. Gyakorlatilag azonos a jászkarajenői Mira vízzel. Zádor Alfréd