Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

5. szám - Oláh János–Zsigri András–Kintzky Ágnes: Halastavak elsődleges termelésének mérése a napi oxigéngörbe matematikai értékelésével

Hidrológiai Közlöny 1977. 6—7. sz. 233 Halastavak elsődleges termelésének mérése a napi oxigéngörbe matematikai értékelésével OLÁH J Á N O S*— Z 8IGRI ANDRÁ S*—V. KINTZLY ÁGNES» A halastó természetes hozama az elsődleges ter­melés nagyságától és a fotoszintézissel megtermelt szervesanyag további értékesülésétől függ. Pontos mérése nélkülözhetetlen a halastavi ekoszisztéma halhústermelésének, természetes hozamának maxi­malizálását célzó mesterséges beavatkozásainak tervezésénél, az olcsó és hatékony technológiák kialakításánál. A természetes vizek elsődleges termelésének mé­résére általánosan használt sötét-világos palack módszer oxigénes és szénizotópos változata, mint nem természetes környezetben történő mérés szá­mos hibával terhelt, különösen ha eutróf vizekben használjuk [4, 3, 1], A módszerben rejlő hibák még nagyobbak lesznek halastavi alkalmazás esetén. Az elsődleges termelés természetes környezetben történő mérésének lehetőségét Vinberg [8], majd Odúm [6] körvonalazta a napi oxigén görbék mate­matikai értékelésére alapozva. A módszer egyszerű­sített változata a napi háromszori mérést igénylő értékelés [5]. A sötét-világos palackos in vitro eljárással szemben, a természetes környezetben, in situ történő mérés és a kapott napi oxigén gör­bék matematikai értékelése számos előnnyel bír. Ráadásul a hazai és nemzetközi kereskedelemben több megbízhatóan működő elektronikus oxigén mérő készülék kapható, melyekkel nagyszámú adat nyerhető kis munkaráfordítással. Sajnos az eredeti Vinberg—Odúm—McConnel módszer halas­tavi alkalmazása sem adhat megbízható ered­ményt, mivel abból a feltevésből indul ki, hogy a légzés egész nap folyamán, tehát a sötét és világos periódusban is állandó. Ismeretes, hogy intenzíven műtrágyázott halastavainkban az oxigén koncent­ráció tág határok között változik, a napi szélső értékek gyakran elérik, vagy meghaladják a 2 és 20 mg/l-t. A légzés pedig az állóvizi, nagy napi oxigénkoncentráció ingadozásának kitett szerveze­teknél erősen függ az oxigénkoncentrációtól, nem beszélve az algák és magasabbrendű vízi növények fotorespiráció j áról. A nem természetes környezetben, in vitro és természetes környezetben, in situ történő mérések halastavi összehasonlítása alapján kidolgoztuk a napi oxigén görbék matematikai értékelésének új módszerét, amely figyelembe veszi a légzés oxigénkoncentráció függését. Az egyszerű és gyors módszer jól alkalmazható halastavaink termő­képességének felmérésére. Kísérleti tavak 1974-ben a sötét-világos üvegpalackos és a sötét­világos üveghengeres kísérleteinket a napi három pontos matematikai értékeléssel összehasonlítva, két 4150 m 2-es intenzíven népesített halastóban * Haltenyésztési Kutató Intézet, Szarvas. végeztük (ponty: 2490 ha­1, átlagsúly 104 g ; fehér busa: 4990 ha­1, átlagsúly 16,9 g ; pettyes busa: 499 ha­1, átlagsúly 87 g ; amur: 100 ha­1, átlagsúly 5,9 g). 1975-ben a matematikai kiértékelési módszerünk kifejlesztéséhez alapul szolgáló napi oxigénkoncent­ráció görbe adatait kisméretű, 150 m 2-es, intenzí­ven népesített tóból nyertük (ponty: 4000 ha­1, átlagdúly 330 g ; fehér busa: 2200 ha­1, átlagsúly 14 g ; pettyes busa: 1065 ha­1, átlagsúly 11,3 g ; amur: 732 ha­1, átlagsúly 60 g). A halastavak összesen 300 kg N ha­1 ammó­niumnitrátot és 120, ill. 180 kg P ha­1 szuperfosz­fátot kaptak hetenkénti kiszórásban. Sötét-világos palack módszer A sötét-világos palack módszer halastavi alkal­mazásának egyik legfontosabb hibaforrása a 100— 200 ml-es üvegedénybe zárt tóvízben az inkubálás során jelentkező üveghatás [7]. A lezárt rendszer­ben a tápanyagutánpótlás megszűnése és az anyag­csere termékek felhalmozódása is jelentős mérték­ben módosíthatja az eredményeket. Az inkubációs idő növelése megengedhetetlen mértékben növeli ezeket a hibaforrásokat, csökkentése pedig az egész napi termelésre való extrapolálást nehezíti, külö­nösen az eutróf vizekben, ahol a termelés rendkívül szeszélyesen változó napi görbéje [3, 1] gyakorlati­lag reménytelenné teszi a napi termelés kiszámítá­sát. Különösen hangsúlyozottan jelentkeznek ezek a problémák az intenzíven trágyázott, szupertróf halastavakban. A sötét-világos palack módszerrel végzett tájékozódó jellegű méréseink, a tényleges tavi oxigénkoncentráció viszonyokkal összevetve kiértékelhetetlen eredményeket adtak. Kalbe [4] a sötét-világos palack módszer és az Odúm mód­szer összehasonlító vizsgálatával megállapította, hogy az előbbi módszer lényegesen kisebb produk­ciót mér, mint a napi oxigén görbe elemzésén alapuló Odúm módszer. A sötét-világos palack eljárás, 24 órás inkubálást alkalmazva átlagosan 2,35-ször kisebb elsődleges termelési értéket adott. Bár a módszer használata a halastavak elsődleges termelésének mérésére általánosan elterjedt és nap­jainkban is jelennek meg 24 órás inkubációs időt alkalmazó munkák [2], a kapott értékek csak nagy hibalehetőséggel használhatók a halastavak elsőd­leges termelésének becslésére. Sötét-világos henger módszer A halastavak elsődleges termelésének in vitro mérésénél jelentkező üveghatás csökkentésére és az üledékből történő tápanyagutánpótlás biztosí­tására kínálkozik az egész vízoszlopot lezáró és az üledékbe mélyedő sötét és világos üveghenger alkalmazása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom