Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

1. szám - Mátrai István: A magyar vízügyi nagylétesítmények és a Vízminőségszabályozási Mintaterületek Project

Mátrai István: A magyar vízügyi nagylétesítmények Hidrológiai Közlöny 1977. 1. sz. 21 A magyar vízügyi nagylétesítmények és a Vízminőségszabályozási Mintaterületek Project MÁTEAI ISTVÁN* A gyorsuló társadalmi-gazdasági fejlődós következtében egyre inkább szükség van a növekvő vízigények pótlására vízügyi nagylétesítmények, lefolyást szabályozó művek, duzzasztó művek, tározók ós vízátvezetések kiépítésére. Az így kialakuló nagy vízgazdálkodási rendszerekben fokozottabb jelentősége van a megnövelt vízkészletek minősége megőrzésének, illetőleg szabályozásának. A vízkészlet szempontjából nézve Magyarország igen kedvezőtlen helyzetben van. Az egy főre jutó saját vízkészlet alig haladja meg az 1000 m

3/óv értéket, ami 1/5-e az európai átlagnak. Az átlagos évi lefolyás 96%-a, a mértékadó augusztusi vízkészletnek pedig 99%-a a szomszédos országokból származik. Mind a Duna, mind pedig a Tisza külföldi eredetű és csak áthalad az országon. A felszín alatti vízkészletek hasznosítható része kereken 1/G-a a mértékadó felszíni készletnek. Az alábbi néhány számadat áttekintést nyújt az 1975 augusztusi mértékadó időszakban előálló vízigényekről: lakossági vízellátás 47 m

3/s ipari vízellátás 145 m

3/s öntözővíz ellátás 229 m

3/s halastavak vízellátása 11 m

3/s összesen: 432 m

3/s Meg kell jegyezni, hogy az ipari vízigénynek, mintegy 85%-a hűtővíz ellátást szolgál. A 432 m

3/s össz vízmennyiség országos átlagban aránylag kedvező, mert csak kb. 1/5-rószét veszi igénybe a felszíni és felszín alatti vízkészletnek. Azonban, ha külön vizsgáljuk a dunai ós tiszai felszíni vízkészletünket, úgy azt tapasztalhatjuk, hogy míg a dunai készletek csak mintegy 10%-ban vannak igénybe véve, addig a Tisza-völgyi igények száraz évben már meg is haladják a rendelkezésre álló készleteket. Ezért van szükség a Tisza-völgyi vízlépcsők és tározók fokozatos kiépítésére, a többcélú dunai vízlépcsők megvalósítására, valamint a későbbiekben egy teljes Duna — Tisza-völgyi együttműködő rendszer kialakítására a kiépítendő többcélú Duna — Tisza csatorna felhasználásával (1. ábra). Magyarország fentiekben röviden körvonalazott vízkészlet-gazdálkodási helyzetéből adódóan fokozott jelentősége van a vízminőségszabályozásnak. A felszíni vizek vízminőségi helyzetéről az 1967 óta kiadásra kerülő vízminőségi térképek adnak számot. A 2. ábra az egyik legszennyezettebb folyó, a Sajó 1973. évi vízminőségi állapotát mutatja a csatlakozó Tisza-szakasz ós a kiskörei tározó feltüntetésével. Az 1972-ben megkezdődött 5 éves időtartamú Vízminőségszabályozási Mintaterületek UNDP/WHO Project két folyóval, a Sajó magyar szakaszán ós a Budapest feletti Duna-szakaszon kijelölt két mintaterülettel foglalkozik. A két mintaterület adottságaiból kiindulva lényegesen különbözik egymástól. Az erősen szennyezett (3. ábra) Sajóra konkrét beruházási javaslat készül a vízminőség javítása érdekében szükséges optimális beruházások megállapítására. A lényegesen kedvezőbb * igazgató, Oo-Managor UNDP/VVHO Project Iroda, Budapest. vízjárású ós vízminőségű Dunára leíró jellegű modell készül a szennyező hatások csökkentésére vonatkozó javaslatokkal. A Sajóra vonatkozó feladat fontosságát a Sajó folyón kívül a Tisza, illetőleg a kiskörei tározó vízminősége védelmének fontossága is kidomborítja. A Dunára vonatkozó vizsgálatoknak pedig — a 2 milliós főváros ivóós ipari vízellátásának vízminőségi problémáin kívül —, nemzetközi fontossága is van. A dunai és tiszai vízlépcsők, a kapcsolatos tározóterek megépítése ós üzemének hatása jelentősen megváltoztatja a Duna ós Tisza vízminőségi helyzetét is. A tanulmány a továbbiakban beszámol a magyar hozzájárulás során végzett munkákról ós ezek legfontosabb eredményeiről. A különböző részfeladatok elvégzésében — a VITUKl tudományos irányítása mellett — a VITUKI-n kívül részt vettek a VIKÖZ, VSzSzI, az érintett területi Vízügyi Igazgatóságok, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, az OKI, az MTA Dunakutató Állomás ós a Mechanikai Mérőműszerek Gyára (MMG Automatika Művek) ós egyéb intézmények. A végzett kutatási, tervezési ós műszaki-gazdasági munkákon kívül helyszíni mérések ós technológiai kísérletek is folytak. Ä vízminőségi adatok folyamatos mérésére a Dunán két, a Sajón pedig három (ebből egyik mozgatható) monitorállomás épült (4. ábra). Az egyes állomáson 8 vízminőségi paraméter mérhető a magyar fejlesztési műszerekkel. Az adatok telexdat útján önműködő továbbításra kerülnek (5. ábra). A Project eddigi eredményeinek részbeni felhasználásával azÉszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság megkezdte a vízminőségmérő automatikus állomásrendszer továbbfejlesztését a Bodrogon ós Hernádon. A vízminőségmérő állomások adatai a Miskolci Területi Központba futnak be (6. ábra). A következő két évtizedben befejeződik Magyarországon a vízkészletek mennyiségi elosztását alapvetően befolyásoló nagylétesítmények alaprendszerének kiépítése. A vizek mennyiségi elosztását szolgáló művek rendszeréhez szorosan csatlakozva kell kialakítani a vizek minőségi szabályozásának leggazdaságosabb rendszerét. Figyelembe kell venni az adott ökoszisztéma szennyvizekkel való terhelhetőségének határait, a szennyező és hulladék anyagoknak a vízben ós a talajban való legveszélytelenebb elhelyezési módszereit szem előtt tartva a „szennyezésekben" gyakran megjelenő értékes anyagoknak gazdasági hasznosítását is. Várhatóan a századfordulóig mind a 8 dunai ország befejezi a dunai vízlépcsők építését. Ezek a vízlépcsők alapvetően megváltoztatják az eredeti állapotot, építésükkel pedig meggyorsul a társadalmi-gazdasági fejlődós ós ennek következtében jelentősen növekszik a szennyezés veszélye. Ezért nélkülözhetetlen az érdekelt országok szoros együttműködése a környezetvédelem és ezek közül elsősorban a vízminősógszabályozás területén. Remélhető, hogy a HUN/PIPOOl Project eredményei hozzá fognak járulni az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja keretében a Duna-menti országok együttműködésével, a Duna vízminőségének megjavítása érdekében tervezett munkához.