Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

4. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

162 Hidrológiai Közlöny 1977. 4. sz. Dr. Rétháti L.: Hiányos talajvíz-idősorok [2] Rétháti L.: A csapadék szekuláris változásai és a talajvízjárás trendje. Műszaki Tudomány, 1974. 1—2. [3] Rétháti L.: A talajvíz idősorok autokorrelációs vizsgálata. Műszaki Tudomány, 1977. Estimation of missing data in incomplete groundwater stage time series By Dr. Rétháti L. Doctor of Technical Sciences The missing annual mean stage data can be estimated most readily by a mathematical-statistical method, in which allowance is made for the characteristics of the well under consideration, primarily the relationship between the hydrograph and the depth of the water table below the surface, as well as for the meteorological conditions over the year investigated. In the interest thereof a correlation is to be established on the basis of years with complete records between the annual mean stage (water table) and the mean stages Vi or Wj in the months i, or j, respectively, within the year. The differences 6' =f(V), or/(IF) computed therefrom is corrected by a value á" that is obtained as the mean of the theoretical and observed <5' values of the wells with complete records over the year examined. The probable maximum value of the error due to extrapolation was thus ±16 cm for the mean stage in 1944 and ± 25 cm for the mean stage in 1945. Taking August as the last month in 1944 and July as the first in 1945, the most reliable estimate is obtai ned by assuming i = 7— 8 andj=3 — 4 months (Fig. 8). The greatest error is thus ± 16 and ± 19 cm, respectively. The influence of this error can be estimated by repeating the relevant hydrological study (e. g. test of homogenity) not only with the extrapolated value, but also by adding and subtracting the maximum error, thus in altogether 9 combinations. Having examined 34 year records of 4 wells it is concluded that the magnitude of trend and the result of the Wald — Wolfowitz independence test is practically uninfluenced by the error, whereas the results of the homogeneity tests suggested by Smirnow is considerably modified thereby (Fig. 4.) for some wells. This is believed to be due to the splitting of the an how rather short records. The parameters characterizing the „regularity" of the autocorrelation function depend on the standard deviation OR of the annual mean stages (Fig. 7.), and the error introduced by extrapolation may affect the locations I

M and ÍM of the extreme values, especially that of the minimum. A vízügyi kárelhárítás feladatai kőolaj szállító vezetékek törése esetén (Iván György előadása Nyíregyházán 1976. november 18-án ) A Magyar Hidrológiai Társaság Nyíregyház a-i Területi Szervezete 1976. november 18-án előadóülést tartott, amelyen Iván György, a helyi VÍZIG Vízminőségi Felügyeletének vezetője két előfordult olaj szennyeződés elhárítását ismertette, vetített képekkel kísért előadásában. Előzetesen szólott az 1974-ben történt kisebb mátészalkai olajszennyeződés tapasztalatairól, majd a Barátság II. kőolajvezeték 1975 júliusában történt két törésénél tett intézkedésekről számolt be. A kőolajvezeték mindkét törése esetén működött a vízkárelhárítási szervezet, és elérte, hogy a károkozás minimumra csökkenjen. A talaj felszínére jutó, és a talajba beszivárgó olaj visszanyerésére és megsemmisítésére az elszivattyúzás és elhordás, a szivárgó árokhálózat működése, majd végül a kár helyén maradó olaj elégetése bizonyult a legeredményesebbnek. Az előadás rámutatott az ilyen esetekben szükséges geológiai feltárás, a talajvíz áramlási irány meghatározásának fontosságára. Az olajjal szennyezett talajréteg kicserélése és az olajos föld fóliába zárása is lokalizálhatja a talajvíz szennyezést. A tárgyalt kérdések jelentőségét kiemelte, hogy a Felső-Tisza vidékén több fontos kőolajvezeték halad át ós lényeges vízminősógvédelmi érdekek fűződnek a kárelhárítások eredményességéhez. Több hozzászóló kétségbe vonta a kísérleti célokra alkalmazott olaj-faló baktériumok hatékonyságát. Arról is szó volt, hogy a kőolajvezetékek engedélyezési eljárásánál a vízügyi szervezetnek az eddigieknél részletesebb szakvéleményezése szükséges. Király István Algátlanítás fürdővízben Az országban létesült és működő közfürdők legnagyobb többsége ma már korszerűtlen, mivel hagyományos, ún. töltőürítő rendszerűek. A fürdővizeknek a medencékben megengedhető tartózkodási idejét a méreteket is figyelembevevő 26/1966 EÜK-EÜM-OVH együttes utasítás szabályozza. A vízcserét az 1201 — 2000 m

3 térfogatú medencéknél hetenként, a kisebb, 801 —1200 m

3 térfogatú medencéknél pedig három naponként írja elő a rendelet. Sok helyen, így pl. Debrecenben is a fürdőmedencék vize idő előtt elalgásodik és ezért a megengedett tartózkodási időn belül is le kell azt cserélni. Ez azonban jelentős többletkiadást jelent. Célul tűzhetjük tehát ki, hogy megfelelő beavatkozással megakadályozzuk vagy késleltessük a víz elalgásodását. A korszerű, vízvisszaforgatásos tisztítás esetében is szükséges az algátlanítás megoldása. Simon Ferenc véleménye szerint Magyarországon évente mintegy 25 — 30 millió m

3 ivóvizet lehetne a szűrő-forgatóberendezések általános elterjedésével megtakarítani. Az algátlanítás vonatkozásában általánosan használt módszerek egyelőre még nincsenek. A Debreceni Nagyerdei Gyógyfürdő Vállalat úszómedencéjében félüzemi algátlanítási kísérleteket végeztek. A kísérletek során kipróbáltak több közismert fertőtlenítő szert és szerves hatóanyagú készítményt. A kísérletek tapasztalatait értékelve megállapítható, hogy egyes biztató eredményeket további vizsgálatokkal kell majd kiegészíteni, hogy megnyugtató algátlanítási módszert ajánlhassanak. Dr. Pádár István