Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)

3. szám - Dr. Salamin Pál:A vízrendezés jelentősebb elvi és gyakorlati kérdései

Dr. Salamin P.: A vízrendezés Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. Ill tainkat ? (Az utóbbi megoldás lényegében azt jelentené, hogy a nagytérségi vízösszegyűlekezést vizsgálva szabjuk meg az üzemi vízrendezés kereteit.) A kicsiből a nagy felé haladáshoz kitűnő alapot adott a legutóbbi évben a Kőrösvölgyi VÍZIG megbízásából a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, amikor a síkvidéki táblatípusokat termelési és vízrendezési szempontokból- osztályozta: I. a maximumokat is helyben tartó tábla, II. ahol az átlagosnál nagyobb csapadék kora tavasszal vízfoltokat okoz, III. a téli csapadék akkor is feleslegként jelentkezik, ha csak átlagos értékű, IV. mély fekvésű területek átfolyó vizekkel, kérdéses a szántóföldi művelés, V. mély fekvésű területek, amelyekről a víz gravitációsan nem vezethető le (halastavak, füzesek, nádasok stb.). Ezekhez a táblatípusokhoz (vagy terület-típusokhoz) azután olyan talajfizikai paraméterrendszert rendelt, amely lehetővé teszi az adott úton a tervezési-méretezési feladatok) megoldását. A nagyból a kicsi felé haladás útját pedig részben a hagyományos hidrológiai vizsgálati utak javítása (ugyancsak a GAÉ munkájában), részben a hidrológiai rendszervizsgálati utak alkalmazása (BME munkájában) teszi lehetővé. Alapjában a legcélszerűbb mindkét irányból közelíteni a helyes megoldást (a kérdésnek ilyen értelmű feltárását a BME szorgalmazza). 3.4 A mezőgazdasági célok részletezése A mezőgazdasági fő célok a vízrendező szempontjából elsősorban azok a célok, amelyeket a hidromelioráció fogalmának magyarázatakor leírtunk (2.5 és 3.1 fejezetek). Érdemes azonban itt még egy-két alapvető gyakorlati feladatot felvetni: a nagyüzemi táblák teljes egészén az azonos talajnedvességi állapot kialakítása (a táblák vízrendezési feladata), a mezőgazdasági üzem mély területein a víztelenítés lehetőségeinek biztosítása (mély víztelenítési bázisszint kialakítása), az üzemi földút-hálózat fenntartásának elősegítése (az átmenti árkok bekapcsolása a vízrendezési árokrendszerbe), az üzemi központ nem burkolt részének víztelenítése stb. Hazai körülmények között ma még igen sok gazdaságban nem érhetők el ezek a célok. Az utóbbi két év őszi szélsőségesen nedves helyzete, a sok kár mellett, kitűnően mutatta a megoldatlan kérdéseket. (A példák sorát idézhetjük saját őszi bejárásainkról. Általánosan megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek nagy többségeiben a gazdasági központok ebben az időszakban sártengerben úsztak, pedig a 2—3 ha-os területek víztelenítése drénezéssel könnyen és gazdaságosan megoldható lenne.) 3.5 Tér- és időbeli kapcsolatok A legfőbb vizsgálandó kapcsolatok a következők : 1. a mezőgazda és a vízépítő üzemen belüli beavatkozásainak egysége, 2. az üzemen belüli (kistérségi) és az üzemen kívüli (nagytérségi) vízrendezési elemek térbeli egysége, 3. a belvízi és árvízi védekezéseknél a vízlevezetés és a vízvisszatartás (tiltózás-tározás) helyes időbeli egysége, az üzemi és az üzemen kívüli vízgyűjtőegységen belül. A kis- és nagytérségi vizsgálatok sajátos egységet kell, hogy alkossanak, hiszen a kis térségek részei a nagy térségeknek. Ugyanakkor mégsem lehet a vízrendezési feladatok megoldásánál egyszerűen összegezni, ez gazdaságilag túlméretezett, hidrológiailag értelmetlen eredményre vezetne. A mezőgazda és a vízépítő kapcsolataiban külön ki kell emelni, hogy a tábláknak, sőt még egyetlen üzem teljes területének viszonylatában is a mezőgazda tartja vissza a vizet vagy engedi el azt, a vízépítő már csak a mély területi részekhez lefolyt vizet vezeti el. Kis térségeken belül tehát elsősorban a mezőgazda felel a víz bevételeivel való jó gazdálkodásért. A kis térségeken kívül ugyanakkor már a vízépítő tevékenysége a döntő. Természetesen vannak kivételek is, ha például a vízépítő levezető rendszere visszahat (visszaduzzaszt) a kis térségre, és ott elvizenyősödést okoz, akkor a vízépítő felelőssége megvizsgálandó. Azért azonban, hogy a területről túl sok vizet vezetett le általában nem a vízépítő felel, a levezető csatorna-rendszer csak azt a vizet vezeti el, ami a tábláról oda már lefolyt, tehát amit nem tartottak azokon vissza. 4. A feladatkör elvi kérdései 4.1 Meteorológiai kérdések A vízrendezések szempontjából érdekes időjárási elemek közül itt csak a csapadék és a fagy kérdésére hívjuk fel a figyelmet. Az esőzésnek és az olvadásnak vízrendezési szempontokból jelentős paraméterei: a csapadék intenzitása (i, mm/óra), a csapadék magassága (h, mm), és a csapadékos időszak tartama (T, 10 perc, óra, nap, 10 nap). A rövid időtartamok nagy intenzitású folyamatainál természetesen az intenzitás és időbeli változása a döntő paraméter (a felületi vizet az esőintenzitás és a talajba szivárgás jellemző beszivárgási sebességének különbsége adja, s különösképpen mértékadó a zápor, a felhőszakadás 10—20 perces belső magját jellemző intenzitás). A BME vizsgálatainak eredményeképpen ismeretesek az egész országra ezeknek a csapadékoknak a törvényei. Az egyik legjelentősebb megállapítás ezen a vizsgálati területen, hogy a rövid időtartamú, nagy intenzitású esők valószínűségi törvényeinek paraméterei az ország területén belül véletlen jellegű változást mutatnak, azaz nem állapítható meg területi hatás. Ennek megfelelően egyetlen törvény alkalmazható az egész ország területén belül. Az időbeli szerkezet feltárása igen jelentős a kistérségi vízrendezési vizsgálatoknál. (Például a túrkevei ombrográf állomásról kapott 163 egy órás csapadék vizsgálata során kiderült, hogy a 163 eset