Hidrológiai Közlöny 1977 (57. évfolyam)
2. szám - Ullrich Edéné–Dr. Csanády Mihály–Dr. Deák Zsuzsanna–Dr. Pénzes Margit–Dr. Bencze Ernő: Adatok a Pest megyei Duna szakasz szabad strandjának vízminőségére
Hidrológiai Közlöny 1977. 3. sz. 97 Adatok a Pest megyei Duna-szakasz szabad strandjainak vízminőségére Ü11SI CsH BDÉNÉ', DR.. CSANÁDY MIHÁLY** DR. DEÁK ZSUZSANNA**, DK. PÉNZES MARGIT*, DR. BENCZE ERNŐ* Bevezetés Világjelenség, hogy az ipari koncentráció ós urbanizáció növekedésével a felszíni vizek szennyezettsége fokozódik. Ugyanakkor a modern ember életformájával együttjáró igény az, hogy szabad idejét üdüléssel, szórakozással töltse, melyre kiváló lehetőséget nyújt a megfelelő tisztaságú felszíni vizek üdülési célra való felhasználása. Pest megye területén van a Dunának két, üdülési szempontból kiemelkedő jelentőségű szakasza, a Dunakanyar és a Ráckevei (Soroksári) Duna-ág. Ezek a helyi lakosság mellett a fővárosi lakosok számára is könnyen megközelíthetők, így hétvégi kikapcsolódásra kiválóan alkalmasak. Mivel a Budapesten levő szabad strandokat a fürdésre alkalmatlan vízminőség miatt megszüntették, célszerűnek tartottuk felmérést végezni megyénk szabad strandjainak állapotáról. A vízminőség romlását mutatja egyébként Benedek és munkatársainak az egész magyar Duna-szakaszt figyelemmel kísérő közleménye is [1], amely szerint Rajka és Mohács között mind a permanganátos, mind a bikromátos módszerrel mért oxigénfogyasztási érték nő. Érdemes megjegyezni, hogy a permanganátos oxigénigény (KOI p) sokkal nagyobb mértékben emelkedik, mint a kromáttal mért (KOIfc), ennek megfelelően a kettő hányadosa csökken, tehát a nehezebben bontódó anyagok mennyisége a magyar szakaszon kevésbé növekszik, mint a könnyebben oxidálható anyagoké. A felmérés első időszakára vonatkozó bakteriológiai vizsgálatok eredményével egy korábbi közlemény [2] már foglalkozott. Jelen tanulmányunk három év vizsgálati adatait ismerteti, a kémiai és bakteriológiai adatokat együtt bemutatva és különböző szempontok szerint értékelve. s Mintavételi helyek A megye területén a Duna-kanyar és a főváros alatti Duna-szakasz szabad strandjait 1972-ben két, 1973- és 1974-ben három-három alkalommal mintáztuk, a nyári fürdési idény előtt és az idény alatt. A mintavételek hónapját és a mintavételi helyeket az 1. ábra mutatja. Az eredmények egyszerűbb értékelhetősége érdekében a mintavételi helyeket a következőképpen csoportosítottuk: a Duna Budapest fölött a Duna Budapest alatt Ráckevei Duna-ág Majosháza fölött Ráckevei Duna-ág Majosházával kezdődően. A 183 mintát az egyes helységek szabad strandján vettük, partközeiben, általában 1,0—1,2 m vízmélységű helyekről, a felszín alól kb. 20 cm mélységből. A partközeli minta a folyó átlagos vízminőségét általában nem jellemzi egyértelműen, hiszen a víz sodra a part közelébe terelheti a szenynyezés jelentős részét, ezért bakteriális szennyezettség és oxigénfogyasztás szempontjából az átlagos minőségnél rosszabb eredményt kaphattunk, •Pest megyei Közegészségügyi Járványügyi Állomás, Budapest. ** Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. 7. ábra. Mintavételi helyek a Duna Pest megyei szakaszán Puc. 1. Mecma omöopa npoő eodbi na ytacmKe UyHaa e npedenax oöAacmu ,,rieuim" Abb. 1. Probenahmestellen an der Donaustrecke im Komitat Budapest oldott komponensekre nézve azonban az eredmény jellemzőnek tekinthető. A vizsgálat célja elsősorban a fürdés szempontjából történő vízminősítés volt, ebből a szempontból a parti sáv a lényeges. Vizsgálati módszerek • A kémiai vizsgálatokat általában az MSZ 448 szabvány előírásai szerint végeztük. Az ammónia meghatározását Nessler-módszerrel fotometriás összehasonlítást alkalmazva, a nitrit-iont az MSZ 260/10—71 alapján fotometriás módszerrel határoztuk meg. A réz, cink ós a nikkel meghatározását polarográfiás módszerrel végeztük, ammónia-ammóniumkloridos alapoldatban, előzetes savas közegben bepárlással végzett dúsítás után. A bakteriológiai vizsgálatra szolgáló mintákat hűtőtáskában szállítottuk a laboratóriumba. A vizsgálatokat az MSZ 22901/71 szabvány szerint, a szennyezettségnek megfelelően kisebb mennyiségekből, illetve hígításból végeztük. Mindegyik minta esetében meghatároztuk a coliform szám, fekál-coliform szám, 20 és 37 °C-on tenyésző összes baktériumok szám, Streptococcus faecalis ós Clostridium szám értékét, valamint a Salmonella csoportba tartozó baktóriumok jelenlétét, elvégezve a kitenyésztett törzs tipizálását is. A Salmonella kimutatását az Országos Közegészségügyi Intézetben alkalmazott módszer szerint végeztük [3],
