Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Tóth András–Tóthné Palotai Emese–dr. Ress Sándor: Univerzális mutatószám a vízszennyezettség jellemzésére

Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 375 Univerzális mutatószám a vízszennyezettség jellemzésére / TŐ.TH ANDBÁS* — TŐTHNÉ PALOTAI ÍMKSI'-Dr. EESS SÁNDOR** A kiegyensúlyozott gazdasági fejlesztés megköveteli, hogy az infrastruktúra az adott gazdaságfejlődési szakasznak megfelelő színvonalat érjen el. A volumenében és minőségében elégtelen infrastruktúra fékezi a gazdasági fejlődést [1], Ezen megállapítás különösen érvényes a korlátozott felszíni és felszín alatti vízkészleteink minőségét nagymértékben veszélyeztető szennyeződési folyamatra, mely főként a technika nagyarányú fejlődésének és az urbanizációnak tulajdonítható. Ez a jelenség a világ fejlettebb országaiban ma már társadalmi kérdés, melynek megoldása (a megelőzés, illetve a veszély elhárítása) az infrastruktúra egyik ágazatának, a vízminőségszabályozásnak a feladata. A vízminőségszabályozás, mint komplex szabályozási rendszer, a társadalom minőségileg differenciált vízigényeinek kielégítésére, illetve a vizek kívánatos tisztaságának biztosítására irányul. Azonban a rendszer működésének, hatékonyságának megítélésére számtalan, eddig nem tisztázott műszaki, gazdasági és jogi összefüggés feltárása után kerülhet csak sor. A feltáratlan alapvető problémák közül a következőkre keressük a megoldást [2]: 1. A vizek általános használati lehetőségének, illetve a szennyezők együttes hatására bekövetkező vízminőség-romlás számszerű értékének kifejezésére; 2. A szennyeződés által előidézett, vagy a várható károk körének rendszerbe foglalására és értékük meghatározására; 3. A vízszennyeződés és a keletkező károk közötti kapcsolat kimutatására. A feladatokból következik, hogy a vízkészletek szennyezettségének mértéke és az ehhez kapcsolódó társadalmi, gazdasági következményként jelentkező értékelhető károk volumene között kívánatos lenne exakt matematikai összefüggést találni. Jelen dolgozat ezzel foglalkozik, vagyis az 1. és részben a 3. pontban körvonalazott feladatokra

1 javasol meglodást. A 2. pontban említett témával — a károk körének rendszerbefoglalásával, értékük meghatározásával — külön tanulmányban foglalkozunk [3]. A vizek szennyezettsége exakt módon meghatározható részletes vízanalízis segítségével, a szenynyező, mérgező, illetőleg egészségre ártalmas öszszetevők és azok koncentrációinak elemzése útján. Sok esetben azonban előnyösebb lenne a szennyezettség mértékét egyetlen számmal jellemezni. A közgazdasági elemző munka számára ugyanis nehezen kezelhető a víz vizsgálat által szolgáltatott adathalmaz. Végsősoron viszont minden vízszenynyezés gazdasági problémát okoz, tekintet nélkül arra, hogy jelentős befektetések árán megtisztítjuk a vizet vagy megtérítjük a tisztítatlan vizek által okozott kárt. * VITUKI, Budapest. * * OVH VIKÖZ, Budapest. 1 A lehetséges károk közül a leromlott vízminőségnek a kívánt vízminőségre való javítás költségeivel foglalkozunk. A vízszennyezések által okozott gazdasági tényezőket — mint minden bonyolult és kauzálisan nehezen követhető determinisztikus jelenséget — sztochasztikus vizsgálatokkal is meg lehet közelíteni. Ehhez azonban nagyon nagy számú adatra volna szükség. Az elemzésre azonban többnyire csak utólag kerül sor, mikor a helyzet már kritikussá vált: a folyó, a tó, a tengerpart elszennyeződött, a halak kipusztultak és a fürdőzés is lehetetlen. A vizsgálat módja is gyakran ötletszerű, a pontozásos sportok önkényes döntéseire emlékeztet. Az elmondottak illusztrálására Stone és Friedland [4] nyomán egy példát ismertetünk. Közismert, hogy a jó minőségű víz mentén fekvő területek értékesebbek, mivel a vízbeszerzésre, halászatra, üdülésre alkalmasak. E szempontok érdekében megvizsgálható, hogy milyen mértékű szennyvíz tisztítást célszerű végezni. A befogadó élővíz minősége függ a szennyvíztisztítás hatásfokától és volumenétől. Utóbbi azonban rendszerint adott, amit a lakosság száma, illetve az ipar kiépítettsége határoz meg. A vizsgálat során a tisztítási költségeket

2 a következőképpen jellemezték: — mechanikai tisztítás fajlagos költsége: 0,8 c/m

3 — mechanikai és biológiai tisztítás fajlagos költsége: 2,6 c/m

3 — mechanikai, biológiai és III. lépcsős szennyvíztisztítás fajlagos költsége: 5,3 c/m

3 A számítások alapján a haszon-költség gazdaságossági arányszáma biológiai tisztítás esetén 1,96 volt, míg a III. tisztítási lépcső alkalmazásakor 2,21 és mindez pusztán a telekárak növekedése miatt. Emellett azonban társadalmi előnyöket is tekintetbe akartak venni, ezért kérdőívek segít1 150 000 m

3/nap kapacitásra. 1. táblázat A szennyvíztisztítási lépcsőkhöz tartozó BOI„ lebegőanyag- és foszfát tartalom alakulása a nyers szennyvízre vonatkoztatva [%] TaßA. 7. EHK

5, MymHocmb, codepytcanue (fioccpamoe HeoiuujeHHOü cmoiHoü eod bt (e %-ax) no pa3HbiM cmyneHHM oiucmKU Table 1. The BOD

s-, suspended- and phosphate content in the effluents from different treatment stages, in percentages of the raw sewage Nyers szennyvíz Mechanikai úton tiszt. Biológiai úton tiszt. III. lépcsővel tiszt. BOI

5 100 60 10 7 Lebegő anyag . 100 50 10 8 Foszfát 100 90 40 10