Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Lorbererné Szentes Izabella–Lorberer Árpád: A földtani szerkezet és a természetes felszínalatti vízáramlások kapcsolatának vizsgálata egy Duna–Tisza-közi példaterületen

Lorbererné Szentes 1.—Lorberer A.: A földtani szerkezet Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. 543 3 * 5 6 7 8 91000 2 3 4 5 6 7 { A depresszió középpontjától a térképen mért hatósugár, log ft [m] 4 5 8 11 3/b ábra. A vízmozgás jellegének vizsgálata depressziós szelvényekben Abb. 3/b Untersuchung des Charakters der Wasserbewegung in Depressionsprojilen nem beszélhetünk függőleges, vízszintes, rétegirányú stb. gradiensekről, hanem csak pl. a piezometrikus gradiens függőleges komponenséről. A gyakorlatban az egyes pontokhoz tartozó különböző irányú komponensek helyett pl. egy adott mélységközre vonatkozó AhjAz-évtéket határozunk meg. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a hidrosztatikustól eltérő nyomásállapot nem feltétlenül jelenti egyúttal az adott kőzet áteresztőképességének megfelelő sebességű vízmozgást is, mert létezik egy olyan minimális, ún. küszöbgradiens (Kovács Gy.: 1972), amelynél kisebb nyomáskülönbség mellett a szivárgás a kőzettömegben nem indul meg. Emiatt a különböző víztartórétegek közötti természetes kommunikációt csak abban az esetben tekinthetjük bizonyítottnak, ha az összefüggést a vizek kémiai jellemzői, a kőzettani viszonyok és a helyi geotermikus anomáliák is igazolják. Nem tartjuk szerencsésnek az „áramlási pálya" kifejezés alkalmazását sem, mivel a vízmozgás a valóságban a földtani-szerkezeti adottságok által megszabott kényszerpályákon megy végbe, ezek között pedig az ára'mlás geometriai jellegére, illetve a megcsapolások távolságára vonatkozó megkülönböztetések indokolatlanok. Egyes szerzők az „áramlási pályák" alatt azokat az áramlási irányokat értik, amelyek potenciálos vízmozgás esetén az elméleti áramvonalaknak felelnének meg, ebben az esetben tehát semmiféle ,,pályá"-ról sem beszélhetünk. Különösen megtévesztőek lehetnek az olyan víznyomásszelvények, amelyeken ezeket a „pályákat" vagy „közelítő áramlási vonalakat" a piezometrikus szintvonalakra merőlegesen jelölik. Változatos kőzettani felépítésű, rétegzett településű medenceterületeink anizotrój)iája miatt a nyomásvonalakra merőleges vonalsereg sem vízföldtani, sem pedig hidraulikai szempontból nem értelmezhető. Az idézett szerzők —a nevezéktani ellentmondásoktól és egyes részletkérdésektől eltekintve — egyetértenek abban, hogy a Magyar Medence egészére kiterjedő, összefüggő felszínalatti vízáramlási rendszerek alakultak ki, amelyeknek vize végső soron a csapadékból származik. A különböző mélységű víztartórétegek nyomásának összefüggését és a vízjárásuk azonosságát bizonyítják a MÁFI és a VITUKI rétegvízszint-észlelései is (Rónai A.: 1975; Böcker T. és társai: 1974). Az ismertetett hidrodinamikai törvényszerűségek vizsgálatára a választott terület azért alkalmas, mert mind a három fajta nyomásállapotú tájegységet magában foglalja, az emberi beavatkozás pedig kismértékű. » Az 1. ábrán feltüntettük a felsőpannon ivóvíztároló rétegcsoport nyugalmi piezometrikus szintjeit. A vízszintvonalak a felszín alatt 80—120 m körüli mélységben települt, rétegtanilag azonosítható homokra vonatkoznak, a figyelembevett kutakat karotázsszelvényeik és szűrőzött szakaszaik alapján ellenőriztük. Mint látható, a vízszintek a fenti szabályokat csak tendenciajelleggel követik: a hátság és a Duna közötti területen, az ürbőpusztai triász-rög és a délegyháza—alsónémedi tektonikai árok vonalában határozott vízszintsülylyedés jelentkezik. Ennek mélypontjai 20—30 m-rel alacsonyabbak, mint amennyinek a Duna megcsapoló hatását figyelembe véve lenniük kellene (a szelvények kinagyított vízszintjei a 2/a—b ábrákon). A depresszió É-i részén feltételezhető, hogy a legfelső pannon vízadókból felfelé, a pleisztoeénóholocén rétegekbe történik vízátadás, amelyeknek