Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

12. szám - Domokos Miklós: A rendszervizsgálatok és a vízgazdálkodási mérlegek szerepe a vízgazdálkodási tervezésben

Domokos M.: A rendszervizsgálatok Hidrológiai Közlöny 1976. 12. sz. 533 információk hasznosításáról az összesítő vízmérleg niinősitésében 1. táblázat pecypcaMu u eodonompeŐHOCiriHMu, npu KeaAu

^uKaifuu cyMMapnoeo eodiweo öamuca bestehende Verbindung bezogenen Informationen bei der Qualifizierung der summierenden Wasserbilanz A vízmérleg készítéséhez • célszerűen felhasznált függvények Az aktív vízmérleg feltétele a & vízkorlátozás alapján (előre adott í>* vízhiány-tűrés esetén) a A, ill. A

0 vízkorlátozás alapján (előre adott A*, ill. A* vízhiánytűrés esetén) Megjegyzés F(x) K(d) , 1(K) K(t),I(t) y J F(x) dxmX* 0 Eddigi gyakorlat ft, A, ill. A

0 meghatározása, definícióik alapján, közvetlenül a K(t) és l(t) időfüggvényből történik Elsősorban gépi számolás esetén alkalmazható általános eljárás h(x, y) JJ h(x, y) dx dy ^ ft* x^y J" J (?/ — x)h(x, y) dx dy v -=s A* J J y • H

x> y) dxdy 0 0 Elsősorban kézi számolás esetén alkalmazható (1. ábra) K(d),I(l-d) F(x) K(d) , I(K) j \_I(l-d)-K(d)]dd d <«• = /> s A1 / Tartóssági görbéken alapuló vízmérleg (2. ábra) 1(d) Od /„-= K(\ - &•)(2) A számítási képlet minden 1(K) függvénytípushoz külön-külön határozandó meg Y7 fxF (x) dx ^ A„ Csak elfogadható I(K) kap esolat esetén alkalmazható 1+6 : K(l-ft') nincs egyszerű képlet tató általában közgazdaságilag megalapozottabb döntéseket tesz lehetővé, mint a -9 mutató. Annak, hogy a két mutató közül a gyakorlatban még mindig szinte kizárólag a kevésbé hatékony f> mutatót használják, egyik oka, hogy a mutatónak az egyszerű 7 = konst. esetben való kiszámítására használható (8) képlet a rutinszerű alkalmazásra (számológép nélkül) nehézkes. Ezért megvizsgáltuk, nem lehet-e olyan segédleteket szerkeszteni, amelyeknek felhasználásával — az F(x) vízkészleteloszlásfüggvény ismeretében — a tetszőleges / = konst. vízigényhez tartozó A vízkorlátozási mutató értéke, a (8) képlet szerinti területszámítás (integrál) elvégzése nélkül is, megbízhatóan becsülhető. Az eddigi vizsgálatok érdekes eredménye (Tokámé, 1975), hogy a magyarországi vízhozamnyilvántart ó szelvények havi F(x) vízhozam-eloszlásfüggvényeire, aO,l<ö<l,5Ö tartományban (Q a középvízhozam) jó közelítéssel érvényes az (9) összefüggés, ahol a és b általában havonta és szelvényenként adott állandó. (A (9) összefüggés lényegében a magyarországi vízhozam-nyilvántartó szelvények F(x) vízhozam-eloszlásfüggvényeinek egyik közös geometriai sajátosságát írja le). Az a és b állandót kellő számú szelvényre meghatározva úgy találtuk, hogy értékük Magyarország egyes földrajzi körzeteiben állandónak vehető. Ha tehát földrajzi körzetenként és havonként közreadjuk az a és b tapasztalati állandók értékeit, akkor a X vízkorlátozási mutató kiszámítására szolgáló (8) képlet jobb oldalán szereplő integrál értéke a (9) képlet jobboldalával egyszerűen helyet-