Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

11. szám - Böcskei László–Hajós Béla: Rába folyó hidromechanizációs töltéserősítésének tapasztalatai

502 Hidrológiai Közlöny 1976. 11. sz. Böcskei L.—Hajós B.: Rába folyó kedés történt: a) a szállító cég javaslatára acélöntvényből készült, belül felhegeszthető szivattyúház beszerzése; b) kísérletek végzése különféle kopásálló betétekkel; c) hegesztett, illetve d) módosított kivitelű öntött szivattyúházak gyártása. Az acélöntvényház a speciális kopóréteg felhegesztése után rövid élettartamú volt (mintegy 120 üó). A költséges eljárás helyett kopásálló betéteket alkalmaztak. Erre legmegfelelőbb anyag maga a kitermelt kavics lett volna. Ámde a műanyagból készült kötőágy, amelybe a köszörűkoronghoz hasonlóan megfelelő frakciójú kavicsszemcséket ágyaztak be azért, hogy a szállított kavicsos zagy koptató hatását ellensúlyozzák, 8—10 órás üzem után használhatatlanná vált, elkopott, mert a kavicsszemcsék a műanyag ágyból kimozdultak. Hasonlóképpen eredménytelen volt a belső kopófelület gumiréteggel való bevonása, mert a ragasztóanyag nem felelt meg a nagyfokú igénybevétel nek. Mara,dt a legegyszerűbb eljárás, — amely időben a kísérletekkel párhuzamosan a gyakorlatban alkalmazásra került a folyamatos üzem biztosítása miatt: a behelyezhetőség érdekében több részből álló, cserélhető védőlemezbetétek használata. Ezek a kopásállóság fokozása érdekében belül keményfémréteggel lettek felhegesztve. Kényszermegoldás volt, mert a betétlemez kopóréteg vastagságának növelése a szivattyú átömlési keresztmetszetét és a teljesítményt csökkentette. A kopóbetétek élettartama rövid volt. Cseréjük, a felhegesztés munkaigényes, költséges. A különféle anyagból készült, felhegesztett betétek felhasználásával a szivattyúházak cseréjével csak 60—80 órás ciklusidőt sikerült elérni. A szivattyúházat, melyet az 1960-as évek végén öntödei kapacitás hiányában nagy méretei miatt nem lehetett leöntetni, hegesztett kivitelűre tervezték át. A szivattyúház külső méreteit az úszókotrón való elhelyezhetőség miatt csak minimálisan lehetett megnövelni. A korábbi csökkent teljesítmény változatlanul fennállt, de DK4 anyagminőségű betéttel a két házcsere közötti időszak 190 órára emelkedett. Az úszókotró üzemeltetése jelenleg króm adalékanyaggal kopásállóbbá tett öntvényházakkal történik. Az eredeti öntött szivattyúházak kopási tapasztalatait felhasználva (4. ábra), a falvastagságot növelték a legkritikusabb keresztmetszetekben. A módosított szivattyúházak üzemelési tapasztalatai kedvezőek. Átlagos élettartamuk 420 órára növekedett. Az előállítási ár lényegesen kedvezőbb. Az élettartam növekedett. Csökkent a szivattyúházcserére fordított idő. A kedvezőbb áramlási viszonyok hatására a fajlagos teljesítmény rövid időn belül mintegy 20%-kal növekedett. Az öntvény minőségének további ötvöző anyagokkal való hatására a jelenlegi átlagélettartam 600 órára emelkedett, amely a homokos kavics szállítása esetén elfogadható érték. A kedvezőtlen szemszerkezetű homokos kavics a járókereket is erősen koptatta (5. ábra). A kotrógéppel együtt szállított járókerekek az oldalfalon való kilyukadásig átlag 170 órát üzemeltek, javíIII. szelvény 0W 203040506070 010703040506070 Falvastagság [mnij Falvastagság [mm] 010203040506070 Falvastagság [mm] Szelvények jele 4. ábra. Öntvény szivattyúház kopási diagramja Fig. 4. Wearing diagram for cast steel pump scroll tásuk után még 140 órát. A költséges, öntött, külföldi járókerék helyett elkészült a hazai hegesztett kivitelű. Ez 250—300 órát üzemel, felületi kopása arányosabb. Élettartamának további növelése a járókerék anyagának ötvözésével, öntött kivitelben történő elkészítésével fokozható. A hidromotorral hajtott mechanikus bontófej fogai mintegy 2000 óra üzem után koptak el, és csak ezután kellett azokat kemény fémmel felhegeszteni. A csővezeték kopása változó; az úszótesten levő szívócső évente cserélendő, az úszópontonon levő és parti csővezeték csövei lassabban kopnak. Az élettartam növelése miatt a munkák kezdete óta erősebb kivitelű, 5—8 mm falvastagságú mele230/222/, 5. ábra. Járókerék kopása Fig. 5. Wearing of the impeller