Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

10. szám - Bozóky-Szeszich Károly–Dulovics Dezső–Józef Smrek–Bohumir Böhm–Dr. Öllős Géza: Malacky vízellátási hálózatának tervezése rendszerszemléleti alapon

464 Hidrológiai Közlöny 1976. 10. sz. Bozóky—Szeszich K. és mtsai: Malacky vízellátási hálózata 1. táblázat Vízigények és Tízbeszerzések Taßji. 7. Bodonompeönocmii u eodo3a6opu Tabelle 1. Wasserbedarf und Wasser gewinnung Megnevezés 1985 2000 ömax Q&ti Qmin Q max Q&ti $min Vízigény [m

3/nap] 21 946 17 967 13 530 26 592 22 010 16 282 Vízszerzés [m

3/nap] Forrásokból Talajvízből Regionális ból 4 882 8 640 8 424 4 882 8 640 4 445 4 882 8 640 8 4 882 8 640 13 070 4 882 8 640 8 488 4 882 8 640 2 760 regionális távvezetékből vehető át. Ez a víz a 248/ 244 m-es szinten levő felső tározóba fog érkezni. Látható, hogy a szükséges vízmennyiség biztosítása nagy mértékű beruházásokat tesz szükségessé, így helyesnek tűnik a ZSV AK-nak az a törekvése, hogy a Malacky környékén levő falvak (Kostoliste, Jakubov, Gajary, M. Levare és V. Levare) ellátása Malackyval közösen történjék. Az 1985. és 2000. évi vízigényeket és a tervezett vízbeszerzési adatokat az 1. táblázat tünteti fel. A táblázatból látható, hogy a vízigények nagyobbik részét általában a források és a regionálisból átvett vízmennyiség biztosítja és csak kisebbik része származik a várostól délre levő talajvízből. (A táblázat a források kis vízhozamát tünteti fel; a vízhozam növekedés esetén a regionális rendszerből átvett mennyiség csökkenthető). A vízkészletek területi megoszlása, valamint a domborzati viszonyok miatt a város határában levő szivattyútelepet elsősorban nappal célszerű üzemeltetni, mert így a nagyfogyasztású időszakban a vízbetáplálás két oldalú. Viszont célszerű az éjszakai olcsóbb áramdíj kihasználása is. Ezért 0—5 és 23—24 óra időközökben 60 l/s és 5—23 órák között 113,33 l/s szivattyú vízellátást vettünk figyelembe az átemelőnél. Egyben azzal a feltételezéssel éltünk, hogy éjjel az alsó tározóval (a 220/215 m-es szinten levő tározó) nappal pedig a felső tározóval van összekapcsolva a hálózat. A hidraulikai számításnak ebben a szakaszában az általában szokásos módon jártunk el, nevezetesen az átemelőtelep vízszállítását nappal minden időpontban 113,33 1/s-nek, éjjel pedig 60 1/s-nek tekintettük. Ez a módszer általában megfelelő és a biztonságot szolgálja, mert a hálózat kialakítása és a hálózati jelleggörbe meghatározása után a megfelelő szivattyúkat kiválasztva a nagyfogyasztású időszakban a szivattyúk vízszállítása nagyobb mint az előzetesen figyelembe vett értékek. Ennek hatására a hálózatban a nyomások éppen a kritikus időszakban nagyobbak lesznek mint a számított. Az előbbiek alapján elvégzett hidraulikai számítások eredményei azonban azt mutatták, hogy nappal egyes kisebb fogyasztású időszakokban is meg nem engedhetően nagy nyomás áll elő a hálózat egyes/pontjaiban. A túlzottan nagy nyomás valójában látszólagos probléma, mert a valóságban a nappali kisfogyasztású időszakban a szivattyú vízszállítása csökken, a tározóé növekszik, így a nyomások a számítottnál kisebbek lesznek. A valóságos helyzetet megközelítő nyomások a szivattyú jelleggörbéjének ismeretében számíthatók. Az adott esetben azonban a szivattyú kiválasztását megnehezítette a magastározó kettőssége; nevezetesen probléma volt, hogy a szivatytyút az alsó és a felső tározó figyelembevételével kell kiválasztani. A jelentkező probléma oka: a vízellátási létesítmények egységes rendszerének megbontása a vizsgálat során. A vízellátó rendszer A vízellátás céljait szolgáló egyes létesítmények, éspedig a) a vízszerzés, b) a víztisztítás, ' c) a szivattyúzás, d) a vízszállítás és a víz szétosztás e) a víztározás létesítményei, /) valamint a fogyasztók összefüggő rendszert alkotnak, melyben valamely létesítmény állapotának megváltozása közvetve vagy közvetlenül kisebb-nagyobb mértékben kihat a többi létesítményre is. így például a fogyasztás megváltozása közvetlenül befolyásolja a szivatytyúk vízszállítását, a tározó üzemét és a hálózati nyomást, de a vízszerzésre és víztisztításra csak közvetve hat (a fogyasztás megváltozása miatt az üzemeltető beavatkozásának hatására változik meg a víztermelés). Ezzel szemben a víztermelés megváltozása a fogyasztást közvetlenül befolyásolja. Bonyolult a fogyasztás és a hálózati nyomás kölcsönhatása. A fogyasztás megnövekedése a nyomás csökkenését okozza, és ha ez utóbbi olyan nagy mértékű, hogy a víz egyes fogyasztókhoz nem jut el, akkor az ellenhatás a fogyasztás csökkenése (elsősorban az elégtelen nyomású területen). A fogyasztás megváltozása természetesen a szállító és elosztó hálózat minden pontján nyomásváltozást eredményez, így a szivattyútelepnél is. A szivattyútelepi nyomás változása a szivattyú munkapontjának megváltozását okozza, másszóval megváltozik a szivattyú vízszállítása, de ugyanakkor a magastározó vízforgalma is (iirülésének és töltődésének mértéke). A szivattyúzás üzemének megváltoztatása a nyomás és fogyasztási viszonyokra, valamint a magastározó vízforgalmára hat ki. Amennyiben a víztermelő és víztisztító berendezések között megfelelő térfogatú tisztavíz medence helyezkedik el, amely egyúttal a szivattyúk szívómedencéje is, akkor az eddig egységesnek tekintett rendszer részlegesen megbomlik; a fogyasztásban bekövetkező hirtelen változások a víztermelésre közvetve sem hatnak ki. A hosszabb időszakú változások (pl. egy ipari városban a munkanapi és munkaszüneti napi fogyasztás eltérő volta, valamint a fogyasztás évszakonkénti váltó-