Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Dér István–Vermes János: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződményeinek genetikája és osztályozása

Dér I.—Vermes J.: A solymári völgy Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 413 A fokozatos, áramlásküzbeni ülepedés során a durvaszemcséknek az aljzatra településükkor jelentős horizontális sebességük van. Ez a sebesség „becsapódás" jellegű elhelyezkedést idéz elő. Emiatt leülepedés közben a már leülepedett szemcsék ismételten fellazulnak. Valószínű, hogy egy hordalékár teljes hordalékmennyiségének leülepedése során megfigyelhető lenne a lerakódott anyag felfelé egyre hézagosabb illeszkedése. A szállító—leülepítő folyamat hasonló lehetett az Egiazaroff I. által leírt folyamathoz. A szerző szerint gyakoriak és elterjedtek a 85% alatti szilárd rész tartalmú, szabad pórnsvízű, mederben vízszerűen áramló, „legyezőszerű hordalékkúpot" építő, turbulens mozgású vízfolyások. Nagyobb hordalékkoncentráció felett mozoghatnak turbulencia nélkül is, ha a szemcsék mérete eléggé különböző. Ez a torrens hordalékfolyás, melynél a meder „önburkolata" felbomlik, hirtelen megnő a koncentráció, a hordalékfolyás lavinaszerűvé válik. Torrens lesz az áramlás, ha a meder felületet alkotó szemcsék 90%-a egy — a hidraulikus sugár és vízszínlejtés által meghatározott — kritikus méretnél kisebb. A mozgásállapotok részletesebb mennyiségi elemzése hordalékmozgásvizsgálati szakkérdés, itt erre nem térhetünk ki. Az árhordalék halmazokban megfigyelt murvás homokleplek anyaga az ár szétterülése után még mozgásban maradva, sűrű zagyáramlásként átfolyt a már lepülepedett durvaszemcsék felett. A durva szemcsehézagok áramlási árnyékában a homokszemcsék elvesztették sebességüket, a rendelkezésre álló hézagteret kitöltötték, majd az árhordalék felszínét homoklepel fedte be. Ezután az esetleges későbbi, kisebb intenzitású lefolyó vizek mederhálózatot mostak a homokfelszínbe. Az így kialakult mederhálózatba koncentrált víz nagyobb sebessége miatt murvát is szálh'tott, majd lassulásakor a barázdákban leülepítette, a homoklepelben murvalencséket és zsinórokat képezve. Mivel az előzőkben ismertetett folyamatok csapadékos időszakai között száraz időszakok voltak, az árhullámok által szállított anyagot a szél ismételten áthalmozta. A száraz és csapadékos időszakok váltakozása során a homokleplek ismétlődve kerülhettek deflációs, illetve eróziós hatások alá. Emiatt a leülepedett homoklepel mindkét tényező jellegzetességeit tartalmazhatja. Vízföldtani szemcsealak-osztályozási javaslat Az árhordalék-típusú üledékek megfelelő leírás lehetőségének, más képződményektől való elhatárolásának, szemcséi pórustéralkotásának problémái szükségessé teszik a szemcseformáknak az eddiginél jobban tagolható megnevezési módszerét, amelyre a továbbiakban javaslatot teszünk. Ilyen módszer kialakítására alapként lehetőséget nyújt Szádeczky K. E. „CPV" minősítési eljárása. Ha a szemcsék él hálózata mentén mérhető ,,V" értékeket nem sík, illetve homorú felületrészek, hanem az eredetinek feltételezett törési idom (poliéder) éleinek arányában vizsgáljuk, olyan genetikusan is használható mutatóhoz ju3. ábra. Élkopásméret mérése és értelmezése síkban és térben szemléltetve Puc. 3. H3Mepenue u mo/iKoeauue pa3Mepoe ucipupanun Kp0M0K e nnocKocmu u npocmpancmee Abb. 3. Messung und Deutung des Kantenverschleismassea in Flüche und Raum veranschaulicht tunk, amely a szorosan illeszkedő szemcsék hézagméreteivel közvetlenül is kapcsolatos. Ez a mutató az élkopásméret. Értelmezése szerint az él (v. egykori él) vonalának normálisa. Tehát a szemcse élhálózatának görbült felszínére merőlegesen illesztett vonal. Hosszúsága jellemzi a kopás mértékét. Hosszméretét a szomszédos szemcselapok érintősíkjai metszik ki az élre merőleges sík mentén (3. ábra). Éleik kopottsága alapján a hordalék-szemcsék mérés nélkül is minősíthetők, közelítő minőségi meghatározás céljából, terepi körülmények között. Ruchin minősítő osztályozásának analógiájával, Tester (idézi Bogárdi J. 1971.) mérésmódjához hasonlóan, az élek léte, állapota a kategóriák alapja: 0. osztályú a nem kopott, éles, érdes felszínű, poliéder alakú (heteropoliéder) szemcse, a törmelék jellegzetes típusa (2. kép). 1. osztályú az alig kopott, hengeresen kopott élű, lesimított lapú, még kopott poliéder alakú szemcse. Ez az árhordalék jellegzetes típusa, másként primitív kavics (3. kép). 2. osztályú a jól koptatott és az él hálózat vonalai mentén elliptikus felületűre, csúcs nélküli formájúra kopott szemcse. A lapoknál sima, sík, az éleknél elliptikus felszínrészek