Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

9. szám - Papp Gábor: A mederbeli és hullámtéri tározás szerkezeti és hidraulikai kérdései

Papp G.: A mederbeli és hullámtéri tarozás Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. 409 Ilyen tartósságok jellemzőek a meder- és hullám­téri tározó célszerűen megállapított hasznos víz­készletének és duzzasztási szintjének állandó értéken tartására. A táblázat utolsó sorának számértékei (0,5; 4,2; 11,4) azokat a tartósságokat jelentik, amikor a tározó a hozzátartozó kivételeknél (80, 120, 160 [m 3/s]) az alacsony értékű természetes hozzáfolyások miatt völgyzárógátas tározóként üzemel. Ilyen tartósságokkal lesz a tározótér vízkészlete és duzzasztási szintje idó'ben változó. Az általunk és a Tervező által más úton végzett számítások [1, 2, 18] jól egyeznek. A felvíz és az alvíz jellegét az egyes alaphelyzetek­ben a tartósságaival az alábbiakban foglaljuk össze. Alaphelyzet Felvíz Alvíz Tartós­Bág[%] /= 160 [m 3/s] kivétel­nél Alaphelyzet jelleg Tartós­Bág[%] /= 160 [m 3/s] kivétel­nél Szabad átfolyás változó változó 5,2 Előírt duzzasztási vízszinttartás állandó változó 83,4 Változó üzemvízszint . . . változó állandó 11,4 Végül megemlítjük, hogy amennyiben a tározó­tér hasznos és teljes térfogatának viszonyát vizs­gáljuk a meder- és hullámtéri tározás esetén ked­vezőtlenebb mutatót kapunk. Itt ugyanis a hasz­nosítható térfogatot a I)F ma x és a DV mj n szintek közötti szelet térfogata jelenti. Láttuk, hogy a D F ma x értéke felülről, a D F mj n értéke pedig alulról — gravitációs vízkivétel biztosítása — van kor­látozva, így a két érték különbségének növelésére reális lehetőségek nincsenek. A kiskörei vízlépcső­nél a távlati kiépítés esetén az elzárás szelvényé­ben a tározótér hasznos magassága 3,2 m, ugyan­akkor a teljes magassága 13,2 m. Ezzel szemben völgy zárógátas tározóknál vízkivételi tornyok al­kalmazásával elérhető, hogy a medence partjától függetlenül a vízkivétel alacsony szintű tározás esetén is biztosítható legyen. A különálló tározók irányításának elvi és gya­korlati kérdéseit külön tanulmányban ismertetjük. IRODALOM [1] Dóra Tibor: A Kiskörei Öntözőrendszer. Hidroló­giai Közi. 1970. 8. sz. [2] Dóra Tibor: A Kiskörei Vízlépcső ós öntözőrend­szer. Hidrológiai Közi. 1972. 3. sz. [3] György István: Vízügyi létesítmények kézikönyve. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1974. [4] Kartvelisvili, N. A.: Természetes vízfolyás mint valószínűségi folyamat. Leningrád, 1970 (fordítás). [5] Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési mű­tárgyai. Vízlépcsők. Oi'szágos Vízügyi Főigazgató­ság, Budapest, 1963. [6] Kertai Ede: Vízfolyások III. (Vízfolyások haszno­sítása) Tankönyvkiadó, Budapest, 1963. [7] Kozák Miklós: A Tisza folyó tiszalöki és kiskörei vízerőműveinek csúesüzemi viszonyai. Szakvéle­mény, 1974. [8] Kozák Miklós: Kooperációs vízerőművek és táro­zók üzemének számítása csúcsterhelés esetén. Víz­ügyi Közi. 1974. 2. füzet. [9] Krempels Tibor: A tározás árvízi üzemének vizs­gálata. Hidrológiai Közi. 1969. 9. sz. [10] Ljapicsev, A.: Lefolyás szabályozás és a vízkészlet­gazdálkodási számítások módszertana. Moszkva, 1972. (fordítás). [11 ] Massányi Károly: Mozgatható vízépítési acélszer­kezetek Mérnök Továbbképző Int. M. 76. Tankönyv­kiadó, Budapest, 1966. [12] Mosonyi Emil: Hegyvidéki nagyobb víztározó me­dencék hidrológiai méretezése. Egyetemi nyomda, Budapest, 1948. [13] Nagy László: A vízgazdálkodás fejlődése. TJT. 1971. [14] Papp Gábor: Szimulációs modell a tározók hidro­lógiai méretezésére. Hidrológiai Közlöny. 1976. 1. sz. [15] Sabathiel József—Mátrai István: Vízépítési mű­tárgyak. Mérnök Továbbképző Int. M. 136. Tan­könyvkiadó, Budapest, 1966. [16] Schultz, G. A.: Wasserwirtschaftliche Speicher­planung. Mitteilungen, Institut Wasserbau III. Universität Karlsruhe, Heft 2. 1973. [17] Starosolszky Ödön: Vízépítés. VITUKI 1973. [18] Kiskörei Vízlépcső. Vízügyi Közlemények, 1973. évi külön kötete. Budapest, 1973. KOHCTpyKTHBHbie H rHApaBjmwecKHe Bonpocbl pycJioBoro H NOÖIWEHHORO aKKyiwyJinpOBaHHfl nann, P. Bo BBCFLEMM cTaTbu yi<a3biBaeTCH Ha TO, MTO C nejibio oSecneneHiin öajiaHca iicnojib3yeMbix BOAHHX pecypcoB H BOFLONOTPEŐHOCTEÍÍ B Tekernie nocjie«yioiuHx níiTHaa­UATH jieT HeoöxoflWMo nocTpouTb noBepxHOCTHbie BO.HO­xpaHHJimaa e.wKOCTbio OK. 1,2 KM 3. YNOMMHAETCFL, MTO B öacceÜHe THCW u pp. Kapaui B03HHKaeT 67% BOAonoTpeö­HOCTCH CTpaHbi B aBrycTe, B TO BpeMH Kai< ncnojib3yeMbie BOßHbie pecypcbi cocTaBjiwoT Bcero 17% pecypcoB BOÁM B CTpane. Haiißojiee ÖJiaronpuHTHwe BO3MO>KHOCTH aKKy­MyjiiipoBaHHH B peruoHe NPEAOCTABJIFLIOTCFL B pycJioBbix npocrpancTBax H npupycjiOBbix noÜMax, ncnojib3y>i KO­Topi>ie MO>KHO öy^ET ao 1990 roaa oöecneMHTb aKKyiviyjiH­UHOHHbie MOIHHOCTH B 1,2 KM 3. B n. 2 omicbiBaioTCH oőbeKTbi pyciioBoro h noiiMeHHOio aKKy^yjinpoBaHHH, öacceiÍHbi u 3aTBopni>ie MexaHH3Mbi AaMŐ. yKa3bIBaCTCfl Ha IIX nOflBHHÍHOCTb, KaK Ha Ba>KH0e TpeőoBaHiie, npeabHBJiaeMi.ie K KOHCTpyKiuiHM aKKyMyjiíi­HHOHHbix AaMÖ TaKoro Tiiria. IlepeMiicjiaioTCíi cnenn<])H­MCCKHe ruapaBJiuMecKue M CTaTiiMecKiie Bonpocw ripiiMe­HCHHH n()ABH>KHbIX KOHCTpyKUHH flaMÖ. B n. 3 oniiCbiBaioTCfl npHHunnnaJihHbie Bonpocw PHA­paiuiHKH pacCMaTpuBaeMoro MeTOAa aKKyMyjnipoßaHim: ycjiOBUH B BepxHe.M H Hu>KHeM öbecfie, ((lopMupoBaHiie BOA­HOH noBepxHOCTii na n0An0pH0M yMacTKe, acneKTbi Bbi­ßopa noAnopnoro ypoBHíi. IIOAPOŐHO paccMaTpHBaiOTCfl Tpil OCHOBHIJX nOJIO>KeHM?I ypOBIIM BOAbI, KOTOpbie MOryT HacTymiTb BO BpeMji 3KCnjiyaTaunu B 3aBuciiM0CTn OT npiipoAHoro pacxoAa H B0A03aö0pa. Ha KPHBOH npoAOJi­>KHTCJIbHOCTH ypOBHCIÍ BOAbI nOKa3aHa npOAOJDKHTejlb­HOCTb OTACJIbHblX OCHOBHblX nOJlOJKeHHÍÍ. Ilo KA>KAOMY H3 paccMaTpuBaeMbix 06bei<T0B N HIA­paBJIIIMeCKHX CBOiiCTB AaHbl CpaBHUTejIbHbie H OIieHOMHbie 3AMEMAIMSI B CBJI3H C AKKYMYJIHHHHMM c peMHbiMn njio­THHaMH. B KaMeCTBC KOHKpeTHOI'O npiIMepa npiIBOAHTCH öacceÜH AKKYMYJINNHH B pycjie u npnpycjioBoií noÜMe y i'UApoy3Jia KmiiKcpa, npoAojibubin npo<t)HJib, npitHUHn pacMeTa oöecneMCHHocTH oTAeJibHbix ypoBHen BOAH, a TaK>Ke OKOHMaTejibHbiií pe3yjibTaT pacMeTa. Hydraulische und Kons! rnktionsfragen der Belí­und Deichvorland-Speicherung Papp, G. Einleitend wird darauf hingewiesen, dass zwecks Sicherung des Gleichgewichts zwischen nutzbarem na­türlichen Wasservorrat und Wasserbedarf in den folgen­den 15 Jahren Oberflächenspeicher gebaut werden müs­sen, die die Speieherung von cca 1,2 km 3 Wasser sichern. Erwähnt wurde, dass im Tale der Tisza und der Körös­Flüsse im Monat August 67% des Wasserbedarfs Un­garns auftreten, demgegenüber beträgt der nutzbare natürliche Wasservorrat insgesamt 17% des Wasservor­rats Ungarns. Die günstigsten Speieherungsmögliehkei-

Next

/
Oldalképek
Tartalom