Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
9. szám - Szakváry Jenő: A bányavízhasznosítás szerepe a vízgazdálkodásban
396 Hidrológiai Közlöny 1976. 9. sz. Szakváry J.: A bányavízhasznosítás szerepe 11. ábra. Fedő rétegvíz lecsapolás Jelmagyarázat: víztároló kőzet (a), vízzáró agyag (b), áaványtest (c), vágatokból indított csapolófúrás (d), eredeti vízszint (e), lesüllyesztett vízszint (f), omlasztott fejtés (a) Puc. 11. JJpenayic rtoKpoeiweo nnacma OßtHcneHHe: BOflOHOcHaa nopona (a), BOfloHenpoHMuaeMan rjiHHa (b), MMHepajibHbifí MaccHB fc), apt'Haa<naa cKBa>KHHa, 3a6ypHBaeMan H3 ranepeíi (d), nepBOHatjajibnbifi ypoBeHb BOA (e), noHHweHHbift ypoBeHb BOflbl (i), BbieMKa C OÖBajIOM (g) Abb. 71. Anzapfung des abdeckenden Schichtenwassers Zeichenerklärung : wasserspeicberndes Gestein (a), wasserdichter Lehm (b) , Mineralkörper (c), im Abbau begonnene Anzapfbohrung (d ), ursprünglicher Wasserspiegel (ej, gesenkter Wasserspiegel ff) SturzAbbau (g ) 12. ábra. Víztároló homoklencse feszültségmentesítése Jelmagyarázat: homoklencse (a), vízzáró rétegek (b), ásványtest (c), vágatokból indított feszültség mentesítő, szűrőzött fúrások (d), a hoinoklencsét terhelő kőzetnyomás (e) Puc. 12. OceoöoMdeHue nanpnMeuiin eoőonociioü necnanoü jiUH3bi OßiiflCHeHHe: iífCHawas! annaa (a), HiiaoynupKL.it 1 njiacTbi (b), MMHepaAbHblfl MaCCHB (C), (JlHJIbTpyiOmHe CKaWHHbl HJ1H OCBOOOWAeHHH HanpHweKHH, 3a6ypHBaeiwbie H3 rajiepeíi (d), flaBJieHHe iuiacroB Ha necnaHyio JiHH3y (e) OopMMpoBaHHe Abb. 12. Entspannung der wasserspeichernden S andlinsen Zeichenerklärung: Sandlinse (a), wasserdichte Schichten (b), Mineralkörper (c), im Abbau begonnene spannungsentlastende gefilterte Borhungen (d), der die Sandlinsen belastende Gesteinsdruek (c) nyomás hatása következtében magas nyomással bíró zárt rétegvíztárolók megcsapolását értjük, amikor viszonylag kismennyiségű víz elvételével — tekintve, hogy ilyen esetben dinamikus utánpótlódás nincs — a rétegvíz nyomását a geosztatikus nyomástöbblettől mentesítik (12. ábra). Az aktív megcsapolás műszaki megoldása alapvetően kétféle: megcsapolható a kőzet vágatokkal, vagy fúrólyukakkal. Az eredményes és gazdaságos módszer megválasztását a vízföldtani és települési helyzet határozza meg. Az aktív vízvédelemből a lecsapolást és feszültségmentesítést — rendszerint passzív védekezéssel párhuzamosan alkalmazzák, mert ezek nem nyújtanak teljes védelmet a vízbeáramlásokkal szemben. E változatos összefoglalásból is kitűnik, a legnagyobb biztonságot az aktív vízszintsüllyesztés jelenti. Gondos kutatás és előzetes mérlegelés alapján ebben az esetben a vízhozam és vízmentesítő létesítmények jól tervezhetők, a bányát nem érik meglepetések, a művelés „szárazon" végezhető, így kedvezőbbek és egészségesebbek az emberi munka körülményei, mód van a gépesítésre, állékonyabbak a vágatok, nem szennyeződik az ásványtermék és a kitermelt víz minősége megóvható a bányabeli szennyeződésektől, s így értékesíthető. A módszer hátránya a passzív vízvédelemmel szemben, hogy nagyobb vízmennyiség kiemelése válik szükségessé több vízhasználó károsul a vízelvonás hatására. Vannak azonban esetek, amikor a bányászat folytatásának egyetlen lehetséges feltétele az aktív vízszintsüllyesztés. DR. BÖCKER TIVADAR (Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet) Karsztvízszintészlelés, értékelés A karsztvízszint változás megfigyelése a Dunántúli Középhegység területén több mint félévszázados múltra tekint vissza. Az észlelőkutak telepítését elsősorban a dorogi szénbányászat karsztvízveszélyes volta tette szükségessé. A többé-kevésbé rendszeres vízszintészlelés, valamint a megfigyelőkutak telepítése az ötvenes évek első felében indult meg. Ekkor létesített a VITUKI is néhány olyan megfigyelő kutat, melyeknek több mint 20 éves adatsora ma már nélkülözhetetlen az emberi beavatkozás vizsgálatakor. Az ötvenes évek második felében a bauxitbányászat is bekapcsolódott a megfigyelőkutak telepítésébe és azóta is folyamatosan készülnek észlelő fúrások a meglevő és a tervezett bányák körzetében. Hasonló megfigyelőkút telepítési programot hajtottak végre Dorog és Tatabánya térségében is. A Dunántúli Középhegység karsztvízmegfigyelő hálózatának átfogó, regionális tervét a VITUKI készítette el 1967-ben. Ez a hálózat 1968—1970 között megvalósult, mintegy 34 millió forintos beruházással, melyet a KFH, a NIM és az OVH finanszírozott. Jelenleg üzemelő megfigyelőkutak száma eléri a 450-et. Az emberi beavatkozástól mentes területeken történt vízállás változások értékelése vezetett el arra a felismerésre, hogy a karsztvízszint — és így a tárolt karsztvízkészlet — változásaiban 14 évi ciklusok valószínűsíthetők és egy ciklus hét száraz és hét nedves esztendőből tevődik össze. A hosszú távú előrejelzés szerint a karsztvízszint és a karsztvízkészlet csökkenése 1976—1977-ig fog tartani. A hosszú idejű észlelés azt is bizonyította, hogy bár a nagy periódusok rendje mindenütt érvényesül, de a kút közvetlen környezetének vízföldtani adottságai ezen belül helyi anomáliákat okoznak. A karsztvízszint éven belüli természetes változása jellemző egy-egy karszthegységre, vagy régióra. A változás amplitúdója ugyanis függ a kút környezetében levő kőzet áteresztőképességétől, valamint a gravitációs hézagtérfogattól. Az éven belüli változás egyes helyeken alig fél méter, míg másutt meghaladja a 100 métert is.
