Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Tóth András–Tóthné Palotai Emese–dr. Ress Sándor: Univerzális mutatószám a vízszennyezettség jellemzésére

378 Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. Tóth A. és mtsai: Univerzális mutatószám 6. biológiailag tisztított szennyvíz (kommunális-, vagy ipari szennyvízzel kevert városi szennyvízből), 7. mechanikailag tisztított szennyvíz (kommunális, vagy ipari szennyvízzel kevert városi szennyvízből), 8. csatornába vezethető szennyvíz (pl. kommunális szennyvíz), 9. csatornába vezetés előtt előkezelést igénylő ipari szennyvíz. Ezek egy része szigorúan definiálható, azaz: — a desztillált víz (1) nyilván semmilyen szennyezést nem tartalmaz, — az ivóvíz (2) minőségét rendelet szabja meg, — (3., 4., 5.) alatti felszíni vizek jellemzésére KGST ajánlás készült (I., II., III. osztályú vizek), — a (6) és (8) alatti vizek minőségére mértékadók a szennyvízbírság és csatornabírság rendelet határérték előírásai, — a mechanikailag tisztított kommunális szennyvíz (7) összetétele ismertnek mondható. A tiszta desztillált víz (1) csak kis mennyiségben fordul elő, a tisztítatlan szennyvíz (9) pedig nagyon sokféle összetételű. Ezek etalonként nem használhatók, viszont a (2—8) alatti vizek bármelyike alkalmas erre. A vízminőséget szabályozó hazai szervek célul tűzték ki, hogy nagyobb felszíni vizeink (Duna, Tisza, Balaton) KGST ajánlás I. osztályának megfelelő tisztaságúak legyenek (3), míg kisebb felszíni vizeinknél elegendő a II. osztályú minőség (4). Ezért célszerű a KGST ajánlás I. osztályú vízminőségét (3) etalonnak tekinteni. Egy másik lehetőség az etalonra a szennyvízbírság-rendeletben megadott határértékkel jellemzett, befogadóba vezethető, biológiailag tisztított szennyvíz (6). A következő táblázatban megadjuk az 1—9 osztályba tartozó vizek minőségi jellemzőit (2. táblázat). Ha egy nagyobb számmal osztályozott (szennyezettebb) vízből kisebb osztályzatú (tisztább) vizet akarunk készíteni, technológiai műveletek szükségesek. Ezek részben ismertek, pl. 8-ból a 7-be a gereb, homokfogó, előülepítő segítségével alakítható át a szennyvíz, míg a 7-ből a 6-ba például levegőztető medence és utóülepítő segítségével. A 4-es és 3-as víz pedig a felszíni-víz tisztítás módszereivel (vegyszeres derítés, szűrés, klórozás, stb.) alakítható 2. osztályzatú ivóvízzé. A III. szennyvíztisztítási lépcső segítségével a biológiailag tisztított szennyvíz (6) közvetlenül ivóvízzé (2) alakítható, sőt az ún. fizikai-, kémiai tisztítással a csak mechanikailag tisztított szennyvízzel (7) is meg lehet tenni ugyanezt. Ismert olyan megoldás is, hogy a III. lépcsővel tisztított vizeket felszíni tározókba vezetik. Ezek minősége az I. osztályú felszíni vizével (3) vehető azonosnak. A vízminőség javítására irányuló műveletek természetesen (adott időpontban és technikai bázison meghatározott) fajlagos költséggel jellemezhetők. A vízminőség megváltoztatásának azonban még egy kézenfekvő elvi módja is lehet, éspedig az, hogy desztillált vízzel addig hígítjuk a szennyezett vizet, amíg összes szennyező összetevőjének koncentrációja tartósan az előirt határérték alá kerül. Ebben az esetben van egy olyan szennyezettségi összetevő, melynek koncentrációja kritikus: vagyis ha ezt figyelembevéve a szükséges hígítást elvégezzük, a többi összetevő koncentrációja már a határérték alá jut. Az elméleti hígítási érték kiszámításához meg kell keresni a kritikus szennyező összetevőt a tisztítandó és a tisztított víz szennyezettségi határértékeiből (2. táblázat kiemelt értékei). Az elméletileg szükséges hígítás — mely a tisztítandó szennyvíz és az elérendő vízminőség között fennáll — korrelációba hozható a tisztítás technológiai költségével. Ezért a szennyezettség, illetve tisztítási igény jellemzésére az elméleti hígítási érték meghatározását ajánljuk, mivel közérthető és egyértelmű. 2. A vízszennyezettség mértékét jellemző elméleti hígítási érték kiszámítása Az 1. pontban ismertetett egyes vízminőségi etalonok között is megtalálható a kritikus szennyező, melynek alapján kiszámíthatjuk köztük az elméleti hígítási számokat. A 3. táblázatban összefoglaltuk az egyes vízminőségeket és a kritikus szenynyezőket, illetve a meghatározott elméleti hígítási számokat. Ezek ismeretében* tetszőleges szennyezettségű víz elméleti hígítását csak a hozzá legközelebb álló vízminőségi kategóriára kell kiszámíttani, a többi hígítási szorzó már rendelkezésre áll. Mint látható, a csatornába vezethető szennyvíz 1,5-szeres hígítása egyenértékű a mechanikai tisztítással, 26,6-szoros hígítása pedig a biológiai tisz* Csatornába vezethető előkezelt szennyvíztől ivóvízminőségig. 3. táblázat Hígítási arányszámok (h) a vízminőség függvényében TaöA. 3. Kpamnocmb pa36aeAenuH e 3aeucuMocmu om Kaiecmea eodbi Table 3. Dilution ratios h as functions of water quality Osztály i. Vízminőség Kritikus szennyező Ci C8 10

8 C7 = = log A Osztály i. Vízminőség Kritikus szennyező Ci-1 Ci C8 10

8 C7 = = log A Osztály i. Vízminőség Kritikus szennyező Hígítás =h C8 10

8 C7 = = log A 9. Előkezelést igénylő szennyvíz 8. Csatornába vezehető szennyvíz KOI 1,5 1 0 7. Mechanikailag tisztított szennyvíz ... fenol 17,7 1,5 0,176 0. Biológiailag tisztított szennyvíz ólom, 100 26,6 1,425 króm, higany 5. Szennyezett felszíni víz III. o réz 30 2660 3,425 4. Kissé szennyezett felszíni víz II. o réz, cink 10 79800 4,9 3. Tiszta felszíni víz I. o. ammó20 798000 5,8 nium 2. 15960000 7,228 1. Desztillált víz OO Magyarázatok: C{ =i-edik osztályhoz tartozó víz kritikus szennyezőjének koncentrációja. Kritikus szennyező =Ha az i vízminőséget (i—l)-re kell változtatni, ez a szennyező dönti el a szükséges hígítást. Amennyiben az érvényben levő rendeletek-szabta határértékek módosulnak, ill. kiegészülnek; a hígítási értékek, ill. kritikus szennyezők megváltozhatnak.