Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
8. szám - Dr. Fleps Walter: Új laboratóriumi szennyvízvizsgáló készülék (respirométer) III. rész
Dr. Fleps V/.: Űj laboratóriumi szennyvízvizsgáló Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 369 — Megfelelően eljárva a készülék rövid idő múlva „kapcsol" és a víznívó az oxigénbürettában emelkedni kezd. — Miután ismét meggyőződtünk a készülék egyenletes működéséről (kb. 5—10 perc múlva), leolvassuk a víznívó állását a bürettában. — A leolvasásokat megfelelő időközökben, pl. félóránként néhányszor megismételve a leolvasások különbségéből az oxigénfelvétel sebességét ml/h-ban az ismert módon kiszámítjuk. Az eredményt 1,3-del beszorozva mg/h-ban adjuk meg. Az eredmény mellett mindig fel kell tüntetni a hidraulikus tartózkodási időt ós az iszapkoncentrációt. A kapott eredményt a reaktorba bevitt eleveniszap szárazanyagtartalmával elosztva megkapjuk az iszap fajlagos szubsztrátlégzési sebességét, amelyet mg 0 2/h/g-ban adhatunk meg. Az oxigénfelvétel sebessége egyrészt fontos tervezési alapadat, másrészt felhasználható meglevő telepek rutinellenőrzésére, amikor is azt vizsgáljuk, hogy az adott telep eleveniszapjára a telepre befolyó szennyvizet rátáplálva az oxigénfelvétel bizonyos — empirikus alapon kialakított — értékhatárok közé esik-e. A vizsgálatból következtetni lehet a terhelésre, esetleg toxikus hatások fellépésére. — Az endogén légzés mérése a mérés elején azért ajánlatos, hogy egyrészt megismerjük az iszap állapotát, másrészt észlelhessük a rátáplált szennyvíz bonthatóságát. Bontható szennyvíz esetében ugyanis az oxigénfelvétel sebessége nő az endogén állapothoz képest. Lehetséges, hogy az oxigénfelvétel sebessége az időben nő vagy csökken. Tapasztalat szerint azonban 2—6 óra alatt kialakul egy stacionárius állapot, hacsak az eleveniszap koncentrációja nem extrém nagy vagy kicsi a terheléshez képest. Hoszszabb ideig tartó mérés esetében célszerű lehet az eleveniszap mennyiségét a mérés végén újra meghatározni (lásd alább!) és a fajlagos szubsztrátlégzés sebességét ezen adat alapján számítani. ad 3. A szennyvíz fajlagos oxigénigényének (A0 2) a meghatározása A szennyvíz fajlagos oxigénigénye alatt azt az oxigénmennyiséget értjük, amelyet az eleveniszap a szennyvíz térfogategységének (pl. 1 literének) a tisztítása közben felvesz. A meghatározás szorosan összefügg az előző pontban ismertetett oxigénfelvételi sebesség mérésével, amelyet csupán a szennyvíz rátáplálási sebességének illetve 1 liter folyadék t átfolyási idejének a mérésével kell kiegészíteni. Erről fentebb már szintén volt szó. Ezen adatokból a fajlagos oxigénigény az alábbi képlettel számítható : d0 2=Fo 2,-í=Fo s,-^p[mg/l]. Amint látni fogjuk a fajlagos oxigénigény változik az iszapkoncentrációval és a tartózkodási idővel, miért is ezek értékeit A0 2 mellett mindig meg kell adni. Mivel A0 2 értéke elsősorban az oxigénfelvételi sebességtől függ, Vo 2i értékének megbízhatónak kell lennie. A fajlagos oxigénigény meghatározásánál ezért fontos a stacionárius állapot beállása (lásd 2. pont). Kommenzurábilis terhelés és iszapkoncentráció esetén ez általában bekövetkezik annyi idő alatt, amennyi elegendő 1 reaktortérfogatnyi szennyvíz átfolyásához. Alacsony terhelés esetén még hamarabb is bekövetkezik. Huzamosabb ideig tartó mérésnél — ha az oxigénbürettában az oxigén kifogy, vagy az oxigénfelvétel sebességének a'mérésót egyszerűen szüneteltetjük — a készüléket célszerű megnyitni. Ez úgy történik, hogy a reaktorfedő megfelelő tubusából kihúzzuk a membránszivattyúhoz vezető csatlakozócsövet, és a készüléket így járatjuk. Közben — ha szükséges — az oxigénbürettában a víznívót újra a 0 osztályzatra állítjuk, és a bürettát oxigénnel átöblítve újra megtöltjük oxigénnel. A további Vo 2 mérések céljából a reaktort ismét lezárjuk és a leolvasásokat a készülék néhány kapcsolása után újra kezdjük, q mérése az egész idő alatt zavartalanul folyhat, q értéke ugyanis annál megbízhatóbb, minél hosszabb a mérés ideje. A fajlagos oxigénigény a szennyvíznek a biológiai tisztítás szempontjából legfontosabb paramétere. Döntő tervezési alapadat és hiteles mérőszáma a biológiailag lebontható szennyezettségnek. A fajlagos oxigénigény felhasználható létesítendő szennyvíztelepek szükséges kapacitásának az előzetes felmérésére, illetve annak a tisztítási (öntisztulási) kapacitásnak a meghatározására, amelyet a szóbanforgó szennyvíz az őt befogadó szennyvíztisztító telepen vagy folyóban leköt. Ebből kiindulva felhasználható anyagi hozzájárulások mérvének a megállapítására és alapul szolgálhat bírságok kiszabásának. ad 4. A szennyvíz fajlagos iszaptermelése AI A szennyvíz fajlagos iszaptermelése alatt a 105 °C-on szárított iszaplebegőanyagnak azt a növekedését értjük, amely 1 liter szennyvíz biológiai tisztítása közben előáll. Eljárás : A fajlagos iszapszaporulat meghatározása végett a 2. pontban leírt mérést addig folytatjuk, amíg jelentősebb mennyiségű szennyvíz haladt át a készüléken. A reaktorfedő egyik tubusát eközben nyitva tartjuk (lásd az előző pontot is!) és csak akkor zárjuk, ha az oxigénfelvétel sebességét kívánjuk mérni, vagy ellenőrizni. A túlfolyó tisztított szennyvizet az egész idő alatt öszszegyűjtjük, mert az összes átment szennyvíz mennyiségót is ismernünk kell. Ezen kívül az átfolyási sebességet is meg kell határozni a tartózkodási idő pontos megállapítása végett. Az iszapszaporulat meghatározása végett ismernünk kell a készülékbe a szennyvízzel együtt bevitt lebegőanyag, illetve iszap összes mennyiségét (£[), melyet a betáplált szennyvíz 105 °C-on szárított lebegőanyagának a koncentrációjából lehet számítani, valamint a reaktorba a mérés kezdetén bevitt iszap mennyiségét (L 2). Ezen kívül meg kell határoznunk a készülékben (a reaktorban és ülepítőben) levő összes iszap mennyiségét a kísérlet végén (L 3), valamint az ülepítőből túlfolyó tisztított szennyvíz összes lebegőanyagtartalmát (L t). L 3 meghatározása végett a reaktorfedőt leemeljük, a reaktor belső falát gumicsővel megtoldott üvegbottal ledörzsöljük, majd üveg- és gumicsőből (esetleg 5 mm átmérőjű szilikongumicsőből) összeállított szivornyával a reaktor tartalmát egy 2 literes mérőlombikba szivornyázzuk. A reaktort az ülepítőben levő viszonylag tiszta vízzel néhányszor átöblítjük és ezt a vizet is leszivornyázzuk. Végül az ülepítő falát is ledörzsöljük, ós a reaktorral összekötő csövet is átöblítve az ülepítőedény tartalmát az adagolócsapon keresztül ugyanabba a 2 literes mérőlombikba eresztjük le, mint a reaktor tartalmát. Ha szükséges a szilikongumicső falát ujjunkkal megnyomkodjuk ott, ahol az iszap a cső falához tapadt. Némi ügyességgel ós gyakorlattal a reaktor ós ülepítőedény tartalma 10 perc alatt szinte veszteségmentesen átmos-
