Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Könyvismertetés

382 Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. Bozóky-Sz. K. és mtsai: Bratislava vízellátási hálózata aber nur zum Teil durchgeführt, aber aufgrund von Teilergebnissen konnte die Lösung ermittelt werden. Zur 2. und 3. Druckzone gehören mehrere Speicherbecken; es musste eine Lösung gefunden werden, bei der der Betrieb der einzelnen Becken (tagsüber Ableerung, nachts Auffüllung) mit dem Rauminhalt der Becken nahezu proportional ist. Im Falle der 2. Druckzone konnte dies über entsprechende Anordnung des Netzes erreicht werden, im Falle der 3. Druckzone muss aber das Wasser gesteuert werden. Im Falle der 2. Druckzone (Abb. 1) durchführte der Rechner nicht nur die hydraulischen Berechnungen, sondern hat, über Auswertung der Resultate, die durch den Projektant vorgeschlagenen Durchmesser verändert und die Berechnung mit den neuen Durchmessern wiederholt. Ausgehend aus den durch den Projektanten vorgeschlagenen Netz hat der Rechner drei Netzanordnungen ausgestaltet, von denen aus Sicht der Druckverhältnisse und der Baukosten (Tabelle 2) die 2. die geeignetste ist. Bei einer solchen Untersuchung ersetzt zwar der Rechner den Projektanten nicht, erleichtert aber seine ergebnisauswertende Arbeit. Die Berechnungsergebnisse der 3. Druckzone (Abb. 2 ) haben gezeigt (Tabellen 4 und 6 ), dass der Betrieb der einzelnen Speicher voneinander stark abweichend ist, einige Speicher geben tagsüber sehr viel Wasser ab, bei anderen kann hingegen kaum eine Entleerung verzeichnet werden. Diese sind aber die Ergebnisse einer statischen Untersuchung. Es ist möglich, dass unter den tatsächlichen Verhältnissen das sich rasch entleerende Becken infolge der raschen Senkung des Wasserstands eine kleiner werdende Abflussmenge in das Netz leiten wird, zu gleicher Zeit aber die „faulen" Becken aktiver werden. In der Wirklichkeit kann es vorkommen, dass zwischen den Becken eine ausgleichende Wirkung auftritt, in deren Folge der Betrieb der Becken ihrem Rauminhalt proportional wird. Der Rechner hat den dynamischen Betrieb des Beckens simuliert, indem er die zu einem gegebenen Anfangswasserstand gehörenden Abflussmengen ausrechnet und in Kenntnis dieser die nach 15 Minuten zu erwartenden Beckenwasserstände und die zu diesen gehörenden Abflussmengen bestimmt hat. Die erwähnte Berechnung durchführte der Rechner in Intervallen von 15 Minuten von der 0 Minute bis zur 60. Minute. Die Resultate sind in Abbildung 3 (tagsüber) und Abb. 4 (nachts) veranschaulicht. Aus den Abbildungen ist ersichtlich, dass die Becken zwar den gegenseitigen Betrieb beeinflussen, dieser Einfluss ist aber nicht intensiv genug und deshalb ist eine Wassersteuerung notwendig. Dies kann u. a. über 60% igen Verschluss der Absperrvorrichtung der zum Knotenpunkt Nr. 58 befindlichen Becken führenden Leitung sowie durch Einbau einer Förderpumpe zwischen den in den Knotenpunkten Nr. 127 und 44 befindlichen Becken erreicht werden. Die Untersuchungen des dynamischen Betriebs der Speicher gibt auch für die Arbeit der Projektanten Informationen, sie kann aber auch bei der vorhergehenden Untersuchung der während dem Betrieb entstehenden Probleme verwendet werden. ( Folytatás a 348. oldalról) 1. a szabad szénsav mellett carbonatokat is tartalmazó ásványvizeket, külön-külön vizsgálva a fixált alkotóelemeket, a vízben oldható tényezőket és a vizek volatilis, azaz gáznemű elemeit. 2. A sótartalmú ásványvizek analízise, amely vizek alkaliákat és földalkotóelemeket is tartalmaznak szénsav mellett, a következő fejezet anyaga. A következőkben 3. a kénes ásványvizeket taglalja. 4. Az ásványvizekben foglalt szerves anyagok vizsgálata és értékelése fejezi be az igen tanulságos rövid könyvecskét. A könyv végén levő táblázat kilenc — közelebbi megnevezés nélküli — ásványvíz mintaanalysisónek eredményeit közli jól áttekinthető formában. Az értekezéshez csatolt hat tétel közül csak kettő balneológiai jellegű és (1. §) utal az ásványvizeknek számos betegségben gyógyító hatására, valamint (4 §), hogy Magyarországon olyan sok és kitűnő hatású ásványvíz van, hogy azok hasznosságát mindenek fölött dicsérni kell. 3. Professzori kinevezését követően Tognio Lajos hatására megindulnak a hazai ásványvíz kutatások. Elsőként az egri származású Hanák Mihálynak 1826-ban megjelent értekezését tartjuk említésre méltónak. Hanák „a borsodmegyei Apátjaivához tartozó Béel három kútjának vízanalysisét — tárgyalja — orvos-vegyészi értekezésében". Latinul „Dissertatio inauguralis Chemico Medica sistens Analysim Trium Fontium de Béel in Apátfalva Comitatus Borsodiensis prorunpentium". Az értekezés Füskuti Landerer Lajos pesti nyomdájának betűivel 1826-ban, 19 oldal terjedelemben jelent meg. Hanák Mihály értekezése több tekintetben is figyelemre méltó, amennyiben nem egy jól ismert gyógyvizet vizsgál, hanem valóban új ásványvizet választott tanulmánya tárgyául, hiszen amint leírja a béeli gyógyvíznek gyógyhatását csak a környék paraszt lakossága ismerte, akik rheumás betegségüket gyógyították a béeli források vizében. Értekezésében ezért felkívánja hívni a figyelmet erre az addig figyelemre nem méltatott ásványvízre. Hám János egri kanonoknak ajánlott munkájában utal arra a tényre, hogy H. Y. N. Crantz és mások a béeli gyógyvizeket nem ismerték. Leírja Apátfalva mezőváros földrajzi helyzetét, miszerint a Bükk, Bélkő, Diósgyőr körzetében fekszik, és a kutak a cisztercita rend tulajdonát képezik. A környező falvak lakossága a „Közvény Kút" vizét eredményesen használták gyógyításra. A vízvizsgálat a pesti Tudományegyetem Orvoskara laboratóriumában történt. Részletes analysis eredményt közöl a vizsgálat során használt eljárások említése nélkül. Összegezve megállapítja, hogy kevés szénsavat, alkaliearbonatokat, igen kevés magnesium carbonatot, vas carbonatot, kevés konyhasót és ként tartalmaz a víz, míg a mészkarbonát tartalma magas. Kevés szilika és alumínium is található a gyógyvízben, amely a rheumás betegségek gyógyításában jól alkalmazható lesz. Az értekezéshez csatolt és nyilvános „disputatiora" készült tézisek nem balneológiai jellegűek. Hat évvel később, 1832-ben kerül ismét egy-egy forrásvidék ásványvizeinek értekezésként beadására sor. Linzbauer Ferenc Xavér „A budai fürdőkről áttekintés, kiadatlan téma" — latin nyelven 1832-ben „Conspectus Thermarum Budensium Thema inaugurale" a budai Egyetemi Nyomda betűivel 53 oldalon jelent meg. Az értekezés összefüggéseiben vázolja a budai fürdőket és és ványvizeiket. Megbeszéli általában a fürdőket, a ráczváros és Tabán melegforrásait, a Gellérthegyi forrásokat és a vele kapcsolatos Sáros-fürdőt (ma Rudas-fürdő), a Ráczfürdőt, a Fő utca felső részén levő Királyfürdőt és Császárfürdőt. A megbeszélés igen alapos. Vázolja a budai fürdők ásványvizeinek általa végzett vegyvizsgálatáíiak adatait igen alaposan tárgyalja, a budai fürdők és ásványvizek történeti fejlődésót mindenütt igen kimerítő ós nagyon részletes irodalmi felsorolást is adva. Linzbauer Ferenc Xavér 1832-ben kiadott budai fürdőkről latinul írott könyve 1837-ben könyv formájában németül is megjelent propagálva a budai fürdőket a német nyelvű közönség körében. Linzbauer 1807-ben Budán született, Pesten végezte orvosi tanulmányait és 1832ben a budai hőforrásokról írott értekezése alapján avatták orvosdoktorrá. 1851-ben a pesti Tudományegyetem professzorává nevezték ki, aki később az orvosi közigazgatás és az orvostörténet terén szinte alapjait tette le a magyar orvostudománynak. 1888-ban halt meg Mödlingben e kiváló orvos-egészségügyi szakértő. Staitz Sámuel Ágost a következő évben jelenteti meg „Magyarország kénes ásványvizeiről" írott értekezését. A munka latin nyelven „Aquae minerales sulfureae Hungáriáé" címen Joseph Beimel nyomdájának betűivel Pesten jelent meg, VI + 103 oldal terjedelemben. (Folytatás a 365. oldalon)