Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
8. szám - Dér István–Vermes János: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződményeinek jellemzése és vízföldtani jelentőségük. I. Rész
372 Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. Dér I.—Vermes J.: A solymári völgy A 14. sz. minta szemcseeloszlása, szemcse alakjai főként folyóvízi jellegű leülepedési körülményekre utalnak, a 8. sz. minta inkább szélüledék jellegzetességeit mutatja. Az üledékösszlet homoklencséiben — homoksávjaiban e két típus váltakozik, helyenként átmeneti zónákkal. A sávok áthalmozódottságának mértéke szerint változik a szemcsék kopottsága. A sávok mozgatottsági fokára jellemző ásványos összetételükben az uralkodó ásványkategóriák megjelenése is, a kezdeti állomány kopásnak ellenállóbb szemcséinek relatív feldúsulásával. Jellegzetes a „folyóshomok" sávonkénti települése. Hézagterét a homoksávokban kapillárisán szivárgó víz tölti ki, a finomszemcse részaránytól függően, sávonként váltakozó szivárgási sebességgel áramolva a hegység felől a medencék irányában. Az árhordalékok vízáteresztési tulajdonságaira jellemző értékeket kaptunk a közölt szemeloszlási adatok alapján, Zamarin—Juhász J. módszerével ,,K" tényezőt számítva. így a 8. sz. minta: 5,38 • 1CT 1 m/nap; a 14. sz. minta: 1,48 • 101 m/nap; a 10. sz. minta: 4,06-10 _ 1 m/nap; és a 12. sz. minta: 3,78 • 10 ± 0 m/nap. Az ,,x" jelű minta, ún. „hézagos" illeszkedésű sáv, rendkívüli pórusméretekkel: 1,66 • 10 4 m/nap tűnt ki. B 3 A pelites medencék övezete Gyakorlatunkban elő nem fordult kifej lődési övezet. Valószínűleg vízzáró jellegű képződménycsoport, a vízvezető üledékegyüttes záró, visszaduzzasztó tagja. Duzzasztó hatása a medencékben forrásperemet, illetve vizenyős, mocsaras központi területet eredményezhet. Az árhordalék vízföldtani tulajdonságai A főként durvaszemcsés, tágpórusú árhordalék halmazok a negyedidőszak finomabb szemcséjű, (lösz, homokos lösz, löszös homok, lejtőüledékek, alluviális áradmányok stb.) felszínen települő üledéktakaróinak általában közvetlen feküi. így lehetségessé válhat a kisebb vízvezető képességű és a beszivárgó csapadékot felvevő felszíni képződmények drénezés jellegű víztelenedése. A beszivárgó víz nem kényszerül a sokszor hatásesés körüli, lassan szivárgó, hosszú vízszintes útra a völgyek irányában. Ezt a távolságot rövid függőleges tovább szivárgás után, az esetleg 3—4 nagyságrenddel is jobb vízvezetésű durvahordalék hézagaiban teszi meg. Az előbbi folyamathoz hasonlóan az oligocén képződményekből fakadó vizek ,,rejtett forrásaként adódhatnak át a felszín alatt az árhordalék halmazokban. Az ilyen képződmények szivárgó vizeit az árhordalék halmazok megfelelő alsó részén célszerű megcsapolni. Ilyen esetben a hegységperemi hordalékok mesterséges szivárgó hálózatot pótolnak. Az árhordalékok a tapasztalatok szerint a medence belső, kis patakvölgyeinek áradmányjellegű alluviális feltöltései alatt általában megtalálhatók. Megfelelő település esetén az oligocén és a negyedidőszaki üledékek szivárgó vizei a durvahordaléksávokon át közvetlenül a völgyek mélyrétegeihez vezetődnek. Itt tágas szelvényű, tághézagú hegységperemi alluvium vonulatban, mint természetes csatornában jutnak tovább. Nagyobb vízszin-esés következtében jelentősebbé válhat az ilyen, felszín alatti völgybeli lefolyás vízhozama a felszíni vízfolyásénál is, az egész medence lefolyásra kerülő víztömegének nagyobb részét rejtetten továbbítva. E felszín alatti „rejtett meder" valószínűleg érdekes árhullám, nyomásterjedési és alluviális tározási tulajdonságokat mutathat. Erre utalhat a terület lefolyási százalékának látszólagos kis értéke. A hegyperemi üledékösszlet árhordalékai vízáteresztési szempontból feloszthatók tág és szűk hézagterű változatokra, a szemcsék illeszkedési módjától függően. Mivel a szemcseállomány zöme kissé koptatott felületű törési testek tömege, a szemcséket általában síklapokhoz többé-kevésbé közelítő oldalak határolják. A síklapokkal, csúcsokkal és élekkel határolt, egyszerűbb formájú testek (hasábok, ékek, gúlák stb.) jellegzetes tulajdonsága az illeszthetőség. így az e formákhoz hasonló hordalékanyag szemcséi megfelelő elrendeződésben kis hézagterű, „illeszkedő" állapotban lehetnek. Ezzel szemben éleik, csúcsaik más szemcsék oldalaihoz támaszkodva maximális tágasságú hézagtereket zárhatnak közre. A leírt kétféle elrendeződési véglet lehetséges hézagtér összegei esetleg nagyságrendnél nagyobb mértékben is különbözhetnek egymástól. Megfelelően nagy szemcséjű, pl. 1—5 cm-es átlagos átmérőjű hordalékanyagban, tágas hézagú elrendeződés mellett, akár a hordalék össztérfogatának 50%-a is hézagtér lehet egyes zónákban. A hézagok mérete pedig cm-es. Ilyen közegben a7 áramló víz mozgása szinte a karsztvízhez hasonló sebességet is elérhet. Tömör elrendeződésű, hasonló méretű szemcseállomány hézagtérfogata ezzel szemben esetleg 10%-nál is kisebbé válhat, a szomszédos szemcsék illeszkedő oldalainak majdnem teljesmértékű érintkezésével. A hézagméretek nagyobb része ilyenkor a mm-es kiterjedést sem éri el. Ilyen állapotban a vízvezetés igen lassú szivárgás, kapilláris kötöttséggel. Az ún. „alaki tényező" és a szemcse illeszkedési típus hézagosságra gyakorolt hatását közelebbről vizsgálja Kovács Gy. (1972.). Szerinte pl. az oktaéder-típusú testek halmazának hézagtérfogata n = 0,6—0,7 lehet laza állapotban, míg tömör illeszkedésben 0,3—0,4. Gömbök esetén a megfelelő értékek 0,4— 0,5 és 0,2—0,3. Jól látható a fellazulás nagyobb lehetősége a poliéderes típusnál. A vízvezetési tulajdonságokat a hordalékanyag hézagainak homokkitöltési mértéke is befolyásolhatja. A tapasztalatok szerint vannak teljesen homokkal feltöltött hézagú zónák ós teljesen üres hézagtérűek is. Ez a jelenség egyrészt az átáramolható effektív felület mértékében jelent nagy eltérést, másrészt az áramlás lehetséges mozgási formájában. Így pl. a homokkal kitöltött hézagú durva hordalók, melynek eredetileg 40% hézagtérfogata volt, ezáltal olyan homokróteggé változott, melynek térfogatát 60%-ban tömör kőzetszemcsék foglalják el. Azonban a homok szivárgási, vízteleníthetőségi tulajdonságai a csökkent áteresztési keresztmetszet mellett is jellemzőek maradnak.
