Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

8. szám - Dér István–Vermes János: A solymári völgy negyedidőszaki hegységperemi képződményeinek jellemzése és vízföldtani jelentőségük. I. Rész

Dér I.—Vermes J.: A solymári völgy Hidrológiai Közlöny 1976. 8. sz. 341 J ELM AGYA RA 1AT1. ábra. A hegységperemi árliordalék árhullámtározó szerepe 1. negyedidőszaki árhordalék, 2. feisőoligocén homokos agyag, 3. triász dolomit, 4. a szivárgás iránya, 5. kisvízszint, 6. árvízszint, 7. kisvízi nyelőtérfogat, 8. nagyvízi nyelőtérfogat, 9. felszíni nagy vízi nyelőhossz, 10. a karszt nagy vízi nyelőhossza, 11. felszíni kisvízi nyelőhossz, 12. a karszt kisvízi nyelőhossza. Puc. 1. CxeMamuiHoe u3o6paw:eHue npedeopnux ocaÖKoe 1. qeTBepTHMHbie nojioBOAHbie nanocbi, 2. BepxHeojTHrouenoBbie rjiHHbi C necKOM, 3. TpHacoBbie ;IO;JOMJÍTÍ,I, 4. HaripaBjjeHHe jibTpauHH, 5. Me>KeHHbift ropH30HT, 6. nonoBouHbitt r0pH30HT, 7. oö-beM noraomeHHH npH MOKCHH, 8. 06-beM norjioweHHH npw n0ji0B0Ann, P. OJiHHa norjiomeiiHíi Ha noBepxHocra, 10. norjioujeHne KapcTa npH nojioBoanH, 11. AJiHHa nomomeHHH Ha noBepxHocTH knpw MOKCHH, 12. .nanna norjiomeHH KapcTa Ha noBepxHocTH npH MOKCHH Abb. 1. Hochwasser rückhaltende Rolle der Gebirgsrand vermurung 1. Quartäre Vermurung. 2. Sandiger Lehm aus dem oberen Oligozän. 3. Trias-Dolomit. 4. Richtung der Sickerung. 5. Niedrigwasserspiegel. 6. Hochwasserspiegel. 7. Niedrigwasser-Schulckraum. 8. Hochwasser Schluckraum. 9. Hochwasser-Schlucklänge an der Oberfläche. 10. Hochwasser-Schlucklänge des Karsts. 11. Niedrigwasser Schlucklänge an der Oberfläche. 12. Niedrigwasser-Schlucklänge des Karsts rozott mennyiség ekkor újra a kisebb hozamú nyelődéshez tartozó áramlási határfelület alá kerül, mely ismét a kisebb térfogatot jelenti. Ezzel együtt a tározó tér felszíni metszési felülete — tehát a felszíni nyelődési felület — is kisebbé válik (1. ábra). Az ismertetett folyamatban a völgykitöltő durvaszemcsés üledék mint árvízi tározó működik. Természetesen minden olyan völgyjellegű forma esetében, amelynek feltöltésében részt vesz, a kisvízhozamok vezetésében is jelentősebb az egyéb üledékfajtáknál. Ez a hegységperemi üledékösszlet s főleg annak egyik változata, az árhordalék. Kutatási előzmények Területünkön a hegységperemi üledékekkel az alábbi szerzők foglalkoztak részletesebben, elősorban általános földtani szempontok szerint: Semptey F. (1943) a Pilisvörösvári medence környezetével is foglalkozva írja: ,,az alaphegység lábait köröskörül töméntelen mennyiségű, a triász alaphegységből és az alaphegységet borító harmadkori kőzetek anyagából származó kavics és törmelék veszi körül". Szilágyi A. (1961) „pleisztocén lejtőtörmelék"-ként említi. Szerinte a feisőoligocén homokos összlet fedőjében általánosan előfordul. Végh S.-né (1970) a medenceszegéfyi hegység pesthidegkúti oldalán, a medencében és a nyergekben sekélyfúrásokban, 200—350 mBf magasságokban hasonló üledékeket talált lösz, illetve lösz-jellegű fedőréteg alatt. A Tégla és Cserépipari Egyesülés Bányaföldtani részlegének „Pilisborosjenő-II." agyagterületén végzett nyersanyagkutató sekély fúrásaiban, a völgylejtőkön lösz — homokos lösz alatt 10,0 m körüli mélységben, helyenként több m vastagságban is megtalálták a „lejtőtörmelók"-nek nevezett képződményt. Az ÉVM Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat négy völgytalpi fúrásban, az ürömi állomás és az óbudai temető K-i vége mellett, görgeteges durva mészkő kavics, dolomittörmelékes, sárga homokos kőtörmelék és mészkő törmelék néven, 11 m-ig is terjedő vastagságban harántolta a valószínűleg hegységperemi alluviumróteget. Kriván P.—Végh S.-né (1969) szerint ,,a solymári völgy periglaciális völgytalpi rétegsora a dunai magasártéren nagy felületet borít be a Filatori dülő és Mocsáros területén, illetve közötte." Az idézett szerzők nem használtak egységes megnevezést a vizsgált üledékek leírásában, így utólag nehéz eldönteni annak jellegzetességeit. Uj fogalomcsoport és vizsgálati módszer kidolgozása vált szükségessé. Ebben nagy segítséget jelentett Jámbor Á. (1973) a Középhegység negyedidőszaki üledékeit tárgyaló tanulmánya. A tanulmányban egyrészt felhívja a figyelmet a hegyvidéki pleisztocén képződmények részletesebb vizsgálatának szükségességére, másrészt típusszelvényeket közöl ezekről, megkísérelve rendszerbe foglalásukat. A hegységperemi üledékösszlet jellemzése Vizsgálataink elsősorban a vízföldtani szerepe miatt különösen fontos durvaszemcséjű hegységperemi üledékekre terjedtek ki. A tapasztalt jelenségek, valamint analógiák alapján (Bulla B. 1952, 1954; Láng G.—Lángné B. E. 1973; Vadász E. 1955; Jámbor Á. 1973) megkíséreltük e képződmények rendszerezését genetikai, kőzettani és vízföldtani szempontok szerint (2. ábra). A továbbiakban részletesen ismertetjük az egyes övezetek jellemzőit.