Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

1. szám - Dr. Váncsa András Lajos: Adatok Észak-Magyarország vízfolyásainak algavegetációjához, különös tekintettel a vízminőségi állapotok megítélésére. 4. A Sajó algái II. Chrysophyta és Pyrrophyta

Dr. Váncsa A. L.: A Sajó algái Hidrológiai Közlöny 1976. 1. sz. 33 12—75 /JX4 8 (j nagyságú, hosszan elnyúló ovális alakú szervezet. A fedőlap területe kisebb, mint az alaplapé, ez különösen a sejtek első és hátsó végein figyelhető meg. Oldalnézetben enyhén ívelt, így fedőlapja konkáv, alaplapja konvex forma. Rajzolat sűrűsége 11—14/10 fi. Egész évben szórványosan, nyáron gyakori előfordulású. Betamezoszaprob. 117. Surirella capronii BRÉB. (189. ábra) 120—350 jUX 60—125 p méretű, nagytestű kovamoszat. Igen ritka. 118. Surirella elegáns EHR. (190—191. ábra) 100 p X 28 fi méretű, elnyújtott tojásdad sejtek. Oldalnézetben lekerekített téglalaphoz hasonló alakú. A határozókönyv a méretet 130—425 fi X X40—90 jU-ban adja meg. Ritka szervezet. 119. Surirella ovata KÜTZ. (192. ábra) 15—70 fiX 8—23 fi nagyságú, ovális-tojásdad sejtek, erős rajzolattal. Középen álrafe van. Egész évben előfordult, de kis literszámmal. Tavasszal jellemzőbb, mint az év egyéb időszakaiban. 1969. 04. 24-én Sajópüspökinél 144 000/liter értékű volt. 120. Synedra acus KÜTZ. (193. ábra) 100—300 pX5—6 p méretű, középen egyenletes, végein elkeskenyedő (1,5 fi) tűszerű, hosszúkás sejtek. Rajzolat sűrűsége 12—14/10 p. Nyáron fordult elő kis literszámmal a Hernád beömlése alatt, egyébként jellegtelen szervezet. Beta-mezoszaprob. 121. Synedra rumpens KÜTZ. (194. ábra) 27—70 pX 2—3 p nagyságú, hosszúkás sejtek. Középrészen négyszögletes alakzat szakítja meg az egyenes vonalvezetést. Igen ritka, tavasszal fordult elő Felsőzsolca térségében. 122. Synedra ulna (NITZSCH.) EHR. (195—197. ábra ) 50—350 pX 5—9 p nagyságú, igen hosszú sejtek, felülnézetben végén elkeskenyedő és lekerekített, oldalnézetben szalag alakúak. Rajzolat 8—12/ 110 fi. A középmező tiszta és sima. Egész évben jellemző kis literszámmal. Beta-mezoszaprob. 123. Tabellarial species (198. ábra) 20—28 pX 10—12 fi nagyságú, Tetracyclus alakhoz hasonló sejtek, csúcsaikkal egymáshoz tapadva, lánc-szerű kolóniát képeznek, így felülnézetben nem figyelhetők meg pontosan. Előfordult főleg nyáron és tavasszal, de szórványosan, jellegtelenül. Pvrrophyt a—Barázdásmoszatok 124. Ceratium hirundinella (O. F. M.) BERGH (199—200. ábra) 140 px60 nagyságú, négy nyúlvánnyal rendelkező sejt. Az egyik nyúlvány lényegesen erőteljesebb, mint a másik három. Testét apró kovalapocskák borítják, melyekből tüskék állnak ki. Egyetlen élő példányát találtam meg, viszont gyakoriak betokozódott szaporító sejtjei (ciszta) a határszelvényben. Oligoszaprob—beta-mezoszaprob. 125. Cryptomonas erosa EHR. (201—202. ábra) 18—30 pX 6—24 p nagyságú, széles ováldad sejtek, egy kromatofórral. Egész évben előfordul a határszelvényben, de kis literszámmal. Esetenként a Hernád alatt is. Alfa-mezoszaprob. 126. Cryptomonas ovata EHR. (203—205. ábra) 14—80 pX 6—26 p méretű, erősen ovális, tojásdad alakú sejtek. Előfordulása jellegtelen. Oligoszaprob—beta-mezoszaprob. 127. Cryptomonas reflexa 1 (MARSSON) SKUJA (206. ábra) 27—46 jitXll—19 p nagyságú, megnyúlt ,,S" alakban hajló sejtek. Előfordulása a Sajóban szórványos és jellegtelen, általában csak kis literszámú. Ol igoszaprob —beta-mezoszaprob. Kartvelisvil'i Nyikoláj Arcsilovics: Sztochoszticseszkaja sjidrolou'ija (Sztohasztikus hidrológia), Gidrometeoizdat, Leningrad, lä75. (163 oldal, 1. tábláz at, 22 ábra, 97 irodalmi hivatkozás.) A könyv Előszavában kifejtettek szerint a sztohasztikus hidrológia alatt a lefolyás valószínűségi törvényszerűségeinek véletlen folyamatok egységes szemlélete alapján történő leírását érti a szerző. Ä hidrológiában a lefolyás ösztönös véletlen szemlélete megelőzte a valószínűsógszámítás önálló tudománnyá válását, de a korábban alkalmazott módszerek a ma lehetséges megoldásoknak csak egyszerűsített változatai. Az ötvenes évek közepén a vízgazdálkodási gyakorlat (elsősorban a lefolyás szabályozásával foglalkozó optimalizálási feladatok) szükségessé tette, hogy matematikailag egységesen leírják a lefolyást. Ebben az időszakban már megvoltak a sztochasztikus hidrológiai kutatások előfeltételei: elterjedt a számitógép, megalkották a szimulációs eljárásokat ós a korszerű optimalizálási módszereket (a dinamikus programozást). Valószínűségi folyamatok alapján vizsgálja a lefolyást már több kutató (pl. a Szovjetunióban Aijohin Ju. MSelutko V. A., Peznyikovszkij A. S., az egyesült Államokban Ghow V.-te, Matálas N. C., Evdjevich V. M.), de ennek ellenére nem lehet állítani, hogy általánosan elismert a sztochasztikus szemlélet. Ezért a szerző szükségesnek tartja, hogy könyvével a vízgazdálkodás fő kérdéseiben rávilágítson a sztochasztikus hidrológia elveire ós eredményeire. Az 1. fejezet foglalkozik a lefolyás általános matematikai leírásával, a hidromet eorológiai folyamatok véges differenciálegyenleteivel, a hidrológiai előrejelzések valószínűségi szemléletével és a könyv központi kérdését jelentő több változás eloszlásfüggvények hipotézisével. A 2. fejezet az egyváltozás eloszlásfüggvények analitikus kifejezéseit, paramétereinek becslését tárgyalja. A :{. fejezet röviden áttekinti a hidrológiai idősorokban rejlő determináns összetevő lehetséges okait és az idősorelemzés korszerű módszereit. A 4. fejezet a maximális vízhozamok fogalmát, szabványosítási kérdéseit és eloszlásfüggvényeit tárgyalja. Az 5. fejezet a lefolyásszabályozás kapcsán tárgyalja a víztározók vízmérleg- és integrálegyenleteit, valamint a mértékadó vízigénykielégítési biztonságot. A könyv, a teljesség igénye nélkül tárgyalja a vízgazdálkodás fent felsorolt kérdéscsoportjait. A szerző célja az volt, hogy az olvasó megismerje a sztohasztikus hidrológia vonatkozásait. A könyvben közölt eredményeket pusztán matematikailag tovább lehet fejleszteni, de a számítások pontossága már csak jelentéktelen mértékben javul. Elviekben újat csak a fizikai, geofizikai és mechanikai alapokon történő együttes vizsgálat hozhat. A tények ismeretében minden olvasóban meg kell, hogy érjen az a gondolat, mely szerint új eredmények elérését csak a sztohasztikus és genetikai hidrológia együttes alkalmazása biztosíthatja. Iritz László