Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)
7. szám - Dr. Bogárdi István–Koris Kálmán–Vajnai Imre: A Velencei-tó vízgazdálkodási problémái
306 Hidrológiai Közlöny 1976. 7. sz. Dr. Bogárdi 1.—Kőris K.—Vajnai 1.: A Velencei-tó A vízgyűjtőn épült tározók, részletesebb adatait a 3. táblázat mutatja be. A részletesebb hidrológiai adatok és feldolgozások tekintetében az irodalomra utalunk [3, 4]. A Velencei tó hidrológiai észlelési adatainak idősor elemzéséhez alkalmazott stochasztikus módszerek abban térnek el a ma már hagyományosnak tekinthető valószínűségi feldolgozástól, hogy figyelembe veszik az észlelések időbeli egymásutániságát. Ezekkel a módszerekkel felvilágosítást kaphatunk arról, hogy kimutatható-e az észlelt meteorológiai és hidrológiai adatokban hosszú idejű (5—30 éves) ciklikus változás. így lehet pl. megállapítani, hogy van-e szabályosság a nedves, illetve száraz évek periódusában. Hasonlóan azonban a világ más helyén végzett vizsgálatok eredményeihez, a Velencei tóval kapcsolatban sem lehetséges kiugró ciklikus változásokat kimutatni. Igazolható ugyan az, hogy a nedves, illetve száraz évek általában együttjárnak, de nem tudunk megállapítani a jelenlegi módszerekkel különösebb szabályosságot a nedves, illetve száraz évek várható időtartamában. Ezek a vizsgálatok a vízszintszabályozási politika szempontjából alapvető jelentőségűek. Az eredmények alapján kellett úgy döntenünk, hogy a két tározó és a tó vízszintszabályozási utasításának kidolgozásához célszerű figyelembe venni azt, hogy az egymást követő hónapokban fellépő lefolyás függ egymástól, tehát független valószínűségi modell helyett ún. egylépéses Markov láncot célszerű alkalmazni. Az észlelési adatok homogenitása alapján dönthetünk arról, hogy az emberi beavatkozások és természeti viszonyok milyen mértékű szabályos változást, trendet hoztak létre a hidrológiai folyamatokban. Megállapítottuk pl., hogy a Császárvíz Pákozdi szelvényéhez tartozó vízgyűjtő csapadék idősora a várakozásnak megfelelően homogén, ezzel szemben a vízhozam idősor jelentős inhomogenitást tükröz. Ez utóbbi inhomogenitás az észlelés vagy a vízhozam számítás módszerének megváltozásából is következhet. Mindenesetre a feltárt szabályos változásnak megfelelően, az észlelési adatokat módosítani kellett, hogy megbízható valószínűségi értékeket kaphassunk, amelyek így a jövőre is jobban érvényesek. A vízkészletváltozás adataira általában leginkább a lognormál eloszlás illeszkedik. Ez az eredmény a nemzetközi irodalomban található adatokkal összhangban van. Vizsgáltuk többek között a Császárvíz pákozdi szelvényében észlelt évi vízhozam összegeket, hasonlóan a Vereb-Pázmándi vízfolyás kápolnásnyéki szelvényéhez, továbbá a Császárvíz vízgyűjtőjére, a Velencei tóra, a VerebPázmándi vízfolyás vízgyűjtőjére és a Velencei tó teljes vízgyűjtőjére számított évi csapadékösszegeket, valamint a párolgás 1929— 1970. évi összegeit, a meteorológiai adatokból számítva. A készletváltozási adatsorok megállapításához a Velencei tóra, valamint a két tározóra gyakran alkalmazott módszert (pl. a Balatonnál is), mégpedig a vízszintváltozásoknak a vízeresztés mértékével módosított értékeinek készletváltozásként 3. táblázat A Zámolyi és Piükai tározók főbb adatai Table 3. Main data of the Zámoly- and Pátka reservoirs A tározó neve Vízszintek [ni A. f.] Térfogat [10 6 m 3] A víztükör nagysága [km 2] Átlagos vízmélység [m] A tározóhoz tartozó vízgyűjtő terület [km 2] Zámolyi tározó üzemi 130,40 maximális 131,40 4,5 7,8 2,72 3,83 1,65 2,04 245 l'átkai tározó üzemi 123,50 maximális 124,00 7,85 9,2 3,12 3,28 2,50 2,80 331 való felfogását, ebben az esetben nem tudtuk alkalmazni, mivel — nem álltak rendelkezésre visszamenőleg a Velencei tóból havonta leeresztett vízmennyiségek és — a két tározó korábban nem volt meg. Fenti két tényező miatt a készletváltozás havi értékeit az egyes hónapokra megoldott vízmérlegből határoztuk meg. 3. Közgazdasági vizsgálatok (11) A tavak hasznosítása, így a Velencei tóé is, nagymértékben függ a tóban előálló vízszinttől. Az ideális vízállástartománytól eltérő magasabb és alacsonyabb vízállások egyaránt károsan befolyásolják az üdülési lehetőségeket, fürdési viszonyokat, a tó biológiai életét, az eutrófizáció mértékét, a nádtermelést, a halászatot, a hajózást stb. A megállapítások különösen érvényesek a Velencei tóra, melyben a szélsőségesen magas, de még inkább az alacsony vízállások sokszor előfordultak. Mint utaltunk rá, a tó többször kiszáradt, illetőleg igen csapadékos időszakokban a tó környéke jelentős szélességben elvizenyősödött. Nyilvánvaló, hogy a Velencei tó fokozott fejlesztéséhez biztosítani kell, hogy a jövőben minél kisebb kockázattal lépjenek fel a káros (magas és alacsony) vízállások. Annak érdekében, hogy a vízszinttartás, illetve vízszintszabályozás a legcélszerűbb legyen, meg kell állapítanunk, hogy a káros magas és alacsony vízállások milyen gazdasági veszteséget eredményeznek. Nyilvánvaló, hogy a káros Vízállások hatását nem lehet minden esetben gazdasági értékben, pénzben kifejezni. Csak példaként említjük az alacsony vagy magas vízállás miatt az esztétikai hatásnak a csökkenését, de ugyanolyan nehéz pénzben kifejezni a tó biológiai életében bekövetkező károkat, a növényzet elburjánzását stb. A szélsőséges vízállás okozta károk lehetnek közvetlenek és közvetettek [4]. A közvetlen károk a magas vízállás következtében fellépő épület, létesítmény és mezőgazdasági károk, vagy az alacsony vízállás következtében a fokozott vízminőségromlás gazdasági kára, a hajózás vesztesége, vagy a tó biológiai életének károsodása. A közvetett károk közé tartozik a szélsőséges vízállások miatt a rosszabb üdülési, fürdési viszonyok gazdasági értéke. Ez olyan jelentős tényező a tó hasznosítása szempontjából, hogy célszerű meg-
