Hidrológiai Közlöny 1976 (56. évfolyam)

4. szám - Dr. Hortobágyi Tibor: Hidrobiológiai vizsgálatok tapasztalatai a Fővárosi Vízmávek esőztető berendezések optimális szórófej kötésének meghatározása

170 Hidrológiai Közlöny 1976. 3. sz. Hidrobiológiái vizsgálatok tapasztalatai a Fővárosi Vízművek víztermelő rendszerében Dr. H O R T O B Á (5 Y I TIBOR a biológiai tudományok doktora A vízművek üzemelésében, a biztonságos és minőségi vízellátásban a biológiai ellenőrzés, vagyis a víz élővilágának rendszeres mennyiségi és minőségi vizsgálata éppen olyan fontos, vagy talán még jelentősebb, mint pl. bármely vegyszer alkalmazása. A biológiai ellenőrzés az új víznyerő területek bekapcsolásánál és az új módszerek (víznyerési, tisztítási eljárások) alkalmazásánál különösen jelentős. Az élőlények literszámukkal, a biocönózis összetételével komplex módon tájékoztatnak a víz minőségéről. Minél gondosabban tanulmányozzuk a víztározók, medencék, a vízszolgáltató folyók környezeti viszonyait és élővilágát, az ott élő szervezetek fejlődési ciklusát, annál jobb lesz, illetve jobbá tehető a szolgáltatott víz minősége és annál biztonságosabbá válik a szükséges vízmennyiség megtermelése. Az említett okok miatt a Fővárosi Vízművek felkérésére az ELTE Állatrendszertani és ökológiai Tanszékén dr. Bérezik Árpád vezetésével munkaközösség alakult, amely komplex szemlélettel és módszerekkel (fizikai, kémiai, bakteriológiai, botanikai, zoológiai), tér- és időbeli változásokra való tekintettel, rendszeres szinkron gyűjtésekkel s azok lehető legalaposabb tudományos feldolgozásával vizsgálja a Fővárosi Vízművek különböző ivóvíznyerési és ivóvíztisztítási eljárásait. A feladat a budapesti Duna szakasz, a víztározó medencék, az ülepítő és talajvízdúsító medencék, a vaddúsítók, a csápos kutak, a f igyelő kutak, a próbafúrások, az akna- vagy termelő kutak és a negatív kutak vizének általános hidrobiológiái és ökológiai viszonyainak, az eltömődések biológiai és hidrobiológiái okainak, az élővilág évszakos dinamizmusának, a cönózisok egymásra hatásának, a környezeti tényezők befolyásolásának, a vízminőség és vízhozam összefüggéseinek az üzemi lehetőségektől függő feltárása, majd bizonyos ajánlások, javaslatok megtétele. Vizsgálataim az előbb említett biotópok növényi mikroszervezeteire vonatkoztak . Legelső vizsgálataim a Fővárosi Vízművek ülepítő és talajvízdúsító medencéiben (1. kép) történtek. A Duna vízszintváltozása az év folyamán jelentős. Ugyanakkor a lakosság vízigénye is nagymértékben ingadozik. A vízszintváltozás évszakonként és területenkénti vízhozamingadozásban jelentkezik. A kutak vize csökkenő hozamának az ellensúlyozására a kútsorok mögött a Duna vizének elszikkasztásával dúsítják a talajvizet. A dúsítás lehet árasztásos vagy vaddúsítás és medencés dúsítás. Az árasztásos eljárásnál a töltések közötti területeket, a terepadottságokat használják ki. Az utóbbinál medencéket létesítenek. A medencék elé nyersvízülepítő medencéket is kialakítanak. A medencék hidrobiológiái vizsgálatai arra irányultak, hogy az adatok, megállapítások, megfigyelések, a biocönózis vizsgálatok, a hidrobiológiái állapotváltozások alapján a dúsító medencékben a mikroszervézetek nagymérvű elszaporodása, ill. pusztulása okozta beszivárgási sebesség csökkenése meggátolható, vagy legalábbis csökkenthető legyen. Milyen limnológiai, biológiai megállapítások tehetők a* medencék vizsgálatai alapján? A folyóvízi plankton vagy potamoplankton valójában ott alakulhat ki, ahol a vízmozgás nem túl erős és sebes. A folyóvízi vagy lotikus biocönózis planktonja mennyiségre nézve mindig jóval szegényebb az állóvizek planktonjánál, utóbbiaknak nem kell elviselniük az állandó vízmozgás okozta sérüléseket. A lassan folyó vizek plantkonja átmeneti jellegű, mivel ott szesztonszíneződés, sőt vízvirágzás is kialakulhat. A potamoplankton különböző eredetű. A folyókba mellékfolyók, patakok, vízfolyások szállítják a szervezeteket, ahol azok nagyon változatos, eredeti kialakulásuk helyétől eltérő körülmények közé juthatnak, ami ugyancsak gyérítheti a szervezeteket. Nem beszélhetünk egyes folyók eredeti planktonorganizmusairól. P. Vivier szerint (1961) a potamoplankton kölcsönvett biocönózis. Bár a folyóvizek planktonja szegényebb az állóvizekénél, mégis változatos. Ezt egyrészt a beiéömlő vizek szervezetei, másrészt a partalakulás, az eltérő mederfelépítés, a vízsodrás intenzitása, a gátak, a kommunális és ipari szennyvizek idézik elő. A biocönózisban a lebegő (planktonikus) szervezeteken kívül a víz sodrásától, turbulenciájától, mederviszonyaitól függően fenéklakó (benthikus), homokkedvelő (pszammofil), iszaplakó (pelofil), kövön, illetve kavicson élő (litho-, illetve plakofil), sőt a bevonatra jellemző (perifitikus) a szervezetek 1. kép. Talajvízdúsító medence. Fővárosi Vízművek Bild 1. Grundwasseranreicherungsbecken. Hauptstädtische Wasserwerke